Az első részben megismerkedtünk néhány alapfogalommal és remélhetőleg részben magunkévá tettük a Szabad gondolkodást. A második részben áttekintettük a nagyobb asztali környezeteket és remélhetőleg legalább eggyel szimpatizálsz. A mostani, harmadik részben, az ígéreteimnek megfelelően, megpróbáljuk biztonságosan megkeresni a számodra legmegfelelőbb Linux disztribúciót.
Az előző részekben (első és második rész) megismerkedtünk a szövegszerkesztés során használatos alapvető műveletekkel és a dokumentumok jellemzőivel, valamint tisztáztuk a tiltott műveleteket is. Jelen alkalommal áttekintjük, hogy a már ismert műveleteket milyen sorrendben célszerű végrehajtani a saját dolgunk megkönnyítése érdekében.
A következő résztől kezdve pedig már konkrét beállításokat fogok mutatni, hogy mit is kell csinálni, ha egyéni stílust szeretnénk beállítani, oldaltörést, hasábokat vagy egyebeket szeretnénk.
Egy jó ideje már foglalkozok RAID-del. A komolyabb hardveres megoldásoktól kezdve, az olcsó FakeRAID borzalmakon át a Linuxos és Windowsos szoftraidekkel bezárólag elég sok mindennel kerültem már közelebbi kapcsolatba. Azonban álmomban sem mertem volna gondolni, hogy egyszer eljutok oda, hogy hexa editorral piszkáljam a lemezeimet. De ne siessünk ennyire előre.
Az előző részben megismerkedtünk a szövegszerkesztés során használt műveletekkel, fogalom szintjén. Ám a beígért tiltott műveletek elemzésére már nem került sor. Ma ezt pótolom. És ha minden jól megy, a következő részben kezdünk majd rátérni a lényegre, vagyis a szövegszerkesztés menetére, a szövegszerkesztő program megismerésére és onnantól gyakorlati példákon keresztül az egyes műveletek használatára.
A napokban hozzájutottam a címben említett Lenovo masinához. Mivel a relatív új, AMD Beema BGA köré épül, úgy gondoltam, éppen itt az ideje, hogy megszülessen az első hardvertesztünk, szoftveres oldalon természetesen Linuxra koncentrálva.
Számos felhasználónak nehézséget okoz a szövegszerkesztés. Sok esetben találkoztam felhasználókkal, akiknek ugyan rémlett valami a „tiltott műveletekről”, ám nem tudták, mik azok, miért tiltottak és mivel lehet kiváltani őket. Ebben a cikksorozatban arra vállalkozok, hogy feladatokkal és magyarázatokkal segített módon mutassam be a szövegszerkesztés folyamatát és az általános szövegszerkesztési műveleteket.
Eleinte nem sokat foglalkoztam a systemdvel, mint olyannal, sőt. Igazából nem is értettem, mi ez a nagy, hitvitába átcsapó mizéria körülötte. Ám a kíváncsiságtól hajtva utána néztem egy kicsit az egész projektnek, a naponta változó céljainak, a támogatói és ellenzői érveknek, és néhány hét alatt elég markáns véleményem lett a daemonnak csúfolt systemdről. Az alábbiakban tehát egy erősen szubjektív vélemény következik Lennart Poettering legújabb szörnyéről.
Az egész cikk úgy kezdődött, hogy meg sem fordult a fejemben ilyet írni. :) Mindössze annyi történt, hogy a lacyc3eu és „kellékeit” futtató szerver eddigi backup megoldását egyszerűen obselete (szép magyar szó!) jelzővel láttam el, mert az új igényekhez már nem tudott igazodni. A megváltozott igények megnövekedett adatmennyiséget is takarnak, számszerűen jelenleg a napi mentés (tömörítetlenül azért) „mindössze” 2,4 GB-ot tesz ki. Ezt pedig tömöríteni kellene. A szerveren erre még este sincs kapacitás. Itt kezdődtek a bajok.
Ahogy két hete megírtuk, megjelent a Xubuntu Core, amiről a legutóbbi szubjektívenemben már értekeztem egy kicsit. Ez alkalommal az élesben feltelepített rendszerrel kapcsolatos tapasztalataimat fejtem ki. Számomra tanulságos és hasznos volt, remélem, másnak is.
Az első rész elkészülte után három nappal „végre” lett egy kis akció is. Történetesen volt egy hosszabb áramszünet. Olyannyira hosszabb, hogy a gépeket tápláló szünetmenteseket sikerült lemeríteni. Természetesen mindez munkaidőn kívül történt, így minden reakció az automatikára lett (volna) bízva.
Még mielőtt belecsapnánk a lecsóba, fontos tudnod, hogy nem célom a DRBD a-tól z-ig történő ismertetése, aka. rizsát eddigi (jó?) szokásomhoz híven természetesen kihagyom, továbbra is igyekszek a lényegre törekedni. Aki a szükséges körítésre kíváncsi, az nézze meg a DRBD dokumentációt. Más szóval, ha elolvastad az első részt és átlapoztad már a doksit, akkor fogod igazán értékelni a cikket.
Az előző részben elmeséltem, hogyan ismerkedtem meg az Ubuntunval, hogyan kerültem vele közelebbi kapcsolatba és hogyan kezdődött a Linux tanulási folyamatom. A mai alkalommal azt próbálom majd kifejteni, miért nem tetszik az irány, amerre az Ubuntu tart, mi a problémám vele, és számomra mikor lenne ő az ideális operációs rendszer.
Erősen szubjektív írás következik.
Örömmel jelentjük be, hogy megjelentettük a lacyc3.eu 3.0-ás kiadását! Aki rendszeresen követte az elmúlt két hét eseményeit, az napról-napra láthatta, hogyan fejlődünk. Remélhetőleg mindvégig előnyünkre sikerült, de szívesen várjuk a kritikát is.
Fejlesztésünk jellege kicsit olyan volt, mintha egy gördülő Linux disztribúciót fejlődését követted volna nyomon: minden nap történt valami apró változás, amivel egy kicsit mások lettünk. Hol jobbak, hol talán egy picit gyengébbek, aztán két napra rá újra jobbak. Mindezt publikusan, jól követhetően.
Az Ubuntu nagyon sokáig nagyon sokat jelentett nekem. Igazából most is fontos, csak már egyre kevésbé jelenbeli ez az érzés, már inkább nosztalgikus. Soha nem fogom elfelejteni neki, hogy megnyitotta előttem a Szabad Szoftverek ajtaját, amin azóta sikerült kicsit jobban is bekukucskálnom. Ám mindez nem képes elfedni azt, amilyennek most látom. Úgy érzem, letért egy útról és most másfelé tart. Egy olyan irányba, ahová én nem tudom követni. Mi több, nem is akarom. Sokig kitartottam mellette, de fájó szívvel kezdek leválni róla. Már lassan idejét nem tudom, mióta keresem a méltó utódját. Neki is, és a Gnome 2-nek is. De ez a cikk most nem erről fog szólni. Ezt már megénekeltem korábban az Xfce 4-es és a Xubuntu telepítős cikkemben. Amiről itt szó lesz, az a véleményem az Ubunturól. A múltjáról, a jelenéről, a jövőjéről, a fejlődési irányáról, annak potenciáljáról, a célközönség változásáról és arról, hogy ez számomra már miért nem megfelelő, hogy milyennek kellene lennie ahhoz, hogy ne a múltja miatt szeressem. Igen, ez az én ideális Ubuntum.
Vége egy újabb fejlesztési időszaknak, így újra itt az idő összegezni az utóbbi időben összegyűlt Vivid Vervet tapasztalatokat.
Bevallom őszintén, nem hittem, hogy ilyen sokára kerül sor ennek a cikknek a megírására. Jobban mondva a rendszer kipróbálásra. Már idejét se tudom lassan, mikor is ejtettem meg a 12.04 frissítését, ami gyakorlatilag Xubuntu kipróbálásnak indult. Erre áttérés lett belőle, mivel utána nem is hiányzott az Ubuntu 14.04. Meg se fordult a fejemben, hogy ezt indítsam el a Xubuntu 14.10 helyett. Olyannyira, hogy most is csak azért került terítékre, mert elbambultam a GRUB-nál. De ha már erre járok, belakom ezt a rendszert is végre, és megírom a régóta ígért cikket. Tehát a következőkben az Ubuntu 14.04 erősen szubjektív és nem túl hosszú bemutatása következik.
A nyuszi pingvin nem piros tojást, hanem mdadm puskát hozott így húsvét hétfőjére. Nem mellesleg előkészíti a folyamatban lévő, DRBD Kalandok 2 cikket is. :) Remélem hasznos lesz!
Az mdadm egy modern, a legtöbb Linux disztribúcióban megtalálható eszköz, mellyel a szoftveres RAID köteteket kezelhetjük. Ugyanerre szolgált elődje, a raidtools is. Ez a puska az mdadm leggyakoribb használatát mutatja be és feltételezi, hogy megértetted a szoftveres RAID-et és úgy általánosságban magát a Linuxot. Az itt lévő parancsok mindössze az mdadm használatát magyarázzák meg. Az alant lévő példák RAID1 használatához vannak igazítva, de könnyen átültethetők bármelyik más, a Linux kernel által támogatott RAID szintre is.
Perla vagyok, egy öregecske, két magos Inteles gép 8 GB RAM-mal. Köszöntelek a blogomon! Az első bejegyzésemben egy szokásos napomat mutatom be.
2015. március 30. 13:02
Ez a nap is úgy kezdődött, ahogy az összes többi: a gazdám úgy döntött, hogy bekapcsol.
– Jó reggelt, Perla! Ideje valami hasznosat csinálni ma is. Bootolj szépen, amíg elkortyolom ezt a csésze kávét.
Az alábbi cikk egy fordítás. Az eredeti (angol) szöveg a Document Freedom Day, a Szabad Dokumentum Nap hivatalos oldalán olvasható.
Vasárnap este, 11 óra, beköltözés (nem én, hanem az 500+ felhasználóm), otthonról ránézek a statisztikára. A Munin szokatlan I/O aktivitást jelez a routeren. Számomra nem volt ez több, mint egy keményebb vasárnap este. Amúgy is, március 15, zavargások Budapesten, a Pam hurrikán lecsapott a Vanuatu szigetcsoportra, szóval van mit nézni és olvasni a neten.
Az első, illetve az előző részben beszéltünk a biztonsági mentések fontosságáról, meghatároztuk a mentendő állományaink listáját, áttekintettük a mentések lehetséges helyét a pendrive-tól a felhő tárhelyig és megtudtuk, mi az a visszaállítási teszt és miért van rá szükségünk. Valamint bővebben értekeztünk a felhő szolgáltatásokról, azon belül a felhő alapú tárhelyekről is. A mai alkalommal a mentések ütemezését, a mentések típusait, továbbá néhány biztonsági mentő programot fogunk górcső alá venni.
