Hogyan készítsünk biztonsági mentést?

merevlemez illusztráció
„Egy mentés nem mentés, két mentés fél mentés, három mentés egy mentés, de mivel egy mentés nem mentés…”

Ugyan egy jó ideje már nem tudnék biztonsági mentés nélkül élni, nem volt ez mindig így. Nagyon sokáig még csak meg sem fordult a fejemben, hogy szükséges lenne. Ám volt olyan szerencsém, hogy hamarabb észbe kaptam és menteni kezdtem, mint ahogy szükségem lett volna rá, hogy visszaállítsam. Sajnos sokan már csak az első adatvesztős incidens után gondolkoznak el ezen, vagy akkor sem… Szeretnék abban segíteni, hogy megértsd, miért fontos a rendszeres biztonsági mentés, és mire figyelj a mentés során.

Miért fontos a biztonsági mentés?

Ha biztonsági mentesz, tudod a választ. Ha nem, és esetleg nem is érzed szükségét, gondolj csak bele, hogy nap, mint nap elromlanak a berendezések. Kiég az izzó az olvasólámpában, tönkremegy a TV távirányítja, elromlik a kávéfőző, elfüstöl a hajszárító, megakad a lift két emelet között, lerobban az autó stb. A kiégett izzó helyett előveszel egyet a szekrényből, a lemerült elemet és a törött poharat lecseréled, az elromlott kis- és nagy gépet szervizbe viszed és/vagy megjavítod.

Ha elromlik a számítógéped, azt is elviheted ugyan szervizbe, de egy szempontból lényeges különbség van az eddig felsorolt dolgok és a számítógép között. Ha az előbbiek elromlanak, maximum bosszankodsz, fájlalod, hogy épp a legrosszabbkor jön vagy azt, hogy költened kell rá, de ezeken felül nem lesz más következménye a dolognak. Ám a számítógépeden adatokat tárolsz. Olyanokat, amiknek nagyobbik része pótolhatatlan. Például családi képek a nyaralásról, videó a kisgyermeked első lépéseiről, szerződések, hivatalos papírok, munkához szükséges táblázatok, dokumentumok, prezentációk. Nagyon hosszú a sor.

Mit tennél, ha most kikapcsolnád a gépedet, majd a következő indulás után nem találnál rajta semmit? Mit tudnál visszaszerezni? Néhány fontosabb fájlt? Esetleg kicsivel többet? Mindent? Netalántán semmit? És a valahonnan visszaállított állományok mennyire naprakészek? Tartalmazzák az utolsó módosítást? Esetleg az előző hetit vagy havit? Előkerülnének például azok a fényképek, amiket már feltettél a számítógépre, de még nem nézted meg őket, viszont a fényképezőről már letörölted őket? Vagy a hetek/hónapok óta íródó cikkedet, tanulmányodat, beszámolódat, szakdolgozatodat, könyvedet mikori állapotában látnád újra?

Ha most kicsit megugrott a pulzusod, elkezdted számba venni, hogy mi nagyon fontos számodra, mit és milyen állapotba tudnál visszaszerezni, már elértem a célomat. A cikk végére végiggondoljuk, hogyan, mikor és mit célszerű lementened.

Hogyan válasszuk ki, mit mentsünk?

Röviden: minden fontosat. És itt jöhet a kérdés, hogy mi a fontos.

Elsősorban természetesen a személyes dolgok, a családi ereklyék, fényképek, videók, a hivatalos és munkahelyi dokumentumok. Aztán mondjuk néha jöhetnek a letöltögetett dolgok, de nem sok értelme van lementeni mind a 100 GB filmed, hiszen onnan, ahonnan letöltötted, letöltheted még egyszer. Ugyanilyen megfontolásból nem célszerű programokat menteni, legfeljebb konfigurációs állományokat.

Nyilván nagyon egyéni, hogy kinek mi a fontos. Meg a mentésre használható tárhely nagysága sem szokott kedvezni annak, hogy tényleg mindent lementsünk. Ezért azt, ami letölthető az internetről, az ember racionális okokból hátrébb sorolja a prioritási listáján.

És gondolkodj! Nem csupán olyasmit lehet szükséges mentened, ami fájlként jelenik meg előtted, pl. képek, dokumentumok. Hanem ott vannak mondjuk az elmentett jelszavak a böngésződben, a könyvjelzőid, esetleg a zenelejátszód előzményei, lejátszási listák, bővítmények. Ezek is mind-mind fájlként vannak jelen a számítógépen, de a legtöbb ember nem gondol rá, hogy lementse őket.

Biztos veled is előfordult már, hogy másik gépen vagy akár csak másik böngészővel akartál bejelentkezni valahová, ám nem tudtad a jelszót, mert azt a gépeden tárolod (aka. megjegyeztetted a böngésződdel). Milyen szörnyű lenne, ha nem mentenéd le az ilyen soha meg nem jegyzet jelszavakat, és mindenhol újat kellene igényelned. Egyszerűbb tehát rendszeresen lementeni ezeket is. És/vagy jelszószéfet használni.

Tanács

Ne fejből próbálj felidézni minden egyes mappát és fájlt, mert így garantáltan ki fog maradni valami. A mentésre, főleg az elsőkre, amíg nincs megszokott rituáléd rá, időt kell szánni. Nem lehet kapkodva menteni! Hibátlanul biztos nem.

Nézd végig a mappáidat, almappáidat. Időnként fura helyre tudunk tenni fájlokat. Gépről gépre hurcolom a mappastruktúrámat, már ismerem a hibáit, de így szoktam meg. Ennek ellenére, tudom, mit hová teszek, hol találok. Ismerd meg te is a saját rendszeredet! És ha eddig esetleg szűkmarkúan bántál a könyvtárakkal, használd őket bátran! Átláthatóvá tesz és rendet varázsol a számítógépeden. Ugyan nem könnyű elkezdeni, de utána bőségesen megtérül a rá fordított idő.

Kezdetnek használd az alapértelmezetten létező Dokumentumok, Képek, Videók és Zenék mappákat. Aztán amint egyre több állomány lesz bennük, ezeken a mappákon belül is hozz létre újabbakat és így tovább. Idővel szép kis mappastruktúrád lesz, amit sokkal könnyebb használni és áttekinteni, mint az ömlesztett mappákat, ahol ezer számra vannak vegyesen képek, dokumentumok és akár zenék is, kategorizálatlanul.

Mintalista

Nyilván nem tudok neked tökéletes, testre szabott listát adni, de jó kiindulópontot nyújthat az alábbi felsorolás:

  • Képek
  • Családi videók
  • Egyetemi/iskolai segédanyagok
  • Hivatalos papírok, szerződések, munkával kapcsolatos dokumentumok
  • Zenei válogatás, lejátszólista
  • Böngészőben tárolt jelszavak, könyvjelzők
  • A böngésző beépülőinek listája és beállításai (pl. egyedi AdBlock szűrő, SpeedDial gyorslapok)
  • SSH kulcsok
  • Jelszószéf
  • PPA-k listája
  • Telepített programok listája
  • Indikátorok listája
  • ~/.bashrc
  • Egyéb fontos mappák, fájlok (pl. szakdolgozat, könyv, konfigurációs állományok)

Megjegyzés: Én személy szerint mentek képernyőképeket is, hogy a kisebb-nagyobb finomhangolásokat azok alapján végezzem el. Pl. a Pluma szövegszerkesztőről szóló szubjektíven cikkemben bemutatott állapotot is képernyőkép és elmentett kiegészítő lista alapján állítottam vissza az újratelepítés után.

Hová mentsünk?

Az előzőekben sikeresen beláttuk, hogy nekünk igenis szükségünk van biztonsági mentésre, mert egy lemezhiba, egy véletlen törlés, egy akármilyen baleset bármikor az adatainkba kerülhet, és összeállítottunk egy elnagyolt listát a mentendő dolgokról. Ezek után adódik a kérdés, hogy hová is mentsük őket.

Az első és legfontosabb, hogy mindenképpen mentsünk el a fájlokat, amiken dolgozunk. Tudom, furának tűnhet így elsőre, hogy ezt külön kiemelem, de sajnos előfordul, hogy a felhasználó megnyit egy üres dokumentumot, órákig szerkeszt, ír, számol, majd mentés nélkül zárja be, lefagy a program, újraindul a számítógép stb. és a fél napos munkája kárba veszett. Ezért soha ne dolgozzunk ideiglenes fájlba!

Amikor új dokumentumot kezdünk, a cím beírása után mentsük is el. A program beállításainál pedig adjuk meg, hogy mondjuk 5 vagy 10 perceként a dokumentum automatikusan mentésre kerüljön, és minden esetben készüljön róla biztonsági mentés. Így akkor is megmarad egy viszonylag naprakész dokumentum-változatunk, ha a program összeomlana, és úgy kellene helyreállítani a dokumentumot. Még mindig jobb öt percnyi munkát újra megcsinálni, mint az egész naposat, nemde?

Ha ezt kiegészítjük annyival, hogy miután a dokumentumot aznap utoljára elmentettük, a szerkesztés záró fázisaként elküldjük magunknak e-mailben, máris sokat tettünk a biztonsági mentés érdekében. Amire figyeljünk, hogy az ilyen mellékletben küldött verziókat számozzuk, datáljuk vagy jelöljük meg valahogyan, hogy később ne legyen keveredés belőle.

Példa: Ha ma, 2015. február 18-ai dokumentum-állapotot küldünk el magunknak mentésként, legyen a neve mondjuk mentendo-dokumentum_2015-02-18, így biztosan nem keverjük össze később sem a különböző verziókat. Ugyanis kellemetlen dolog korábbi verziót módosítani, majd rádöbbenve, hogy nem a megfelelő verzióba került a módosítás, átemelni azt a megfelelő, legfrissebbe.

Amíg nincs sok adatunk (vagy nagy pendrive-unk van), teljesen nyugodtan menthetünk arra is. Amire minden esetben, minden mentéskor figyeljünk, hogy később is beazonosítható legyen, az adott állomány mikori. Egy pendrive-on kallódó alma.odt nem túl beszédes. Viszont ha alma-tipusok_2015-02-18.odt-nek nevezzük el vagy beletesszük egy 2015-02-18 nevű mappába, később is tudni fogjuk, az adott dokumentum mikori verziójával állunk szemben.

Az e-mailen és pendrive-on kívül tehetjük a mentéseinket CD vagy DVD lemezre is, ha nagyobb adatmennyiségről van szó. Azt viszont észben kell tartanunk, hogy a CD és DVD nem az örökkévalóságnak készül. Előfordulhat, hogy 5-8-10 év múlva már nem lesznek olvashatóak, így minden rajtuk lévő adat elvész.

Aztán természetesen menthetünk (külső) merevlemezre, SSD-re és felhőbe is. Én az utóbbit fenntartásokkal kezelem. A felhő tárhely rendkívül praktikus, de esetenként lassú lehet, és a bizalmas adatokat a feltöltés előtt célszerű titkosítani.

Ami a merevlemezeket és SSD-ket illeti, a méterük lehetővé teszi, hogy akár az egész rendszerünket lementsük rájuk, ne csak az adatainkat. Vagy akár több mentést is tudunk tárolni rajtuk, nem csak a legutóbbit. Milyen jól jöhet, ha néhány hónappal később jövünk rá, hogy töröltünk valamit, amit nem kellett volna, és nem csak az utolsó mentésünk van meg: elővesszük a korábbi mentést és visszaállítjuk az adott állományt.

Ha már merevlemezek, könyveket lehetne írni a RAID-ről, a lemeztükrözésről és társaikról, de erre mi most nem térünk ki. Talán egy későbbi cikkben megnézzük mi is az a RAID és mire jó. Nekünk egyelőre nincs szükségünk ilyesmire. Csupán szeretnénk rászokni a mentésre. :) Ehhez egyelőre tökéletesen megfelel, ha a mentendő mappáinkat szépen feldátumozva átmásoljuk egy pendrive-ra, kiírjuk CD-re/DVD-re, esetleg külső merevlemezre tesszük.

Amire törekedjünk a mentések alkalmával, amennyiben lehetséges, hogy az adatok elsődleges helyétől (pl. saját laptop) fizikailag is távol legyen a biztonsági mentés. Mert semmire nem megyünk azzal, hogy naponta biztonsági mentést készítünk egy külső merevlemezre, ha betöréskor a laptoppal együtt viszik el az asztalról, ha a tűzben együtt ég el vele stb. Ha ilyesmire nincs lehetőségünk, mérlegeljük a felhő tárhelyek használatát. Számos ingyenes csomag is rendelkezésre áll.

Amit ne csináljunk

  • Ne ugyanazon a gépen tároljuk a mentést, mint ahol az eredeti állományok is vannak, mert az öngól.
  • Ne használjunk biztonsági mentésre hibás CD/DVD írót abban a reményben, hogy hátha ezt nem rontja el. Mert előfordulhat, hogy a lemez egyes része olvashatatlanok lesznek „sikeres” írás után is.
  • Ne használjunk hibás, „beteg”, öreg merevlemezt, ami már kattog, tele van hibás szektorokkal és a SMART-ja sem túl biztató. És legfőképpen ne bízzunk rá pótolhatatlan adatokat (pl. családi képek) abban a hiszemben, hogy nem használjuk, csak néha, mikor mentünk rá, álltában meg úgysem romlik el. De, el fog. És vagy le lehet róla menteni majd a képeinket vagy nem. Ne vállaljunk ekkora rizikót!
  • Ne használjunk közös eszközt (pendrive, külső merevlemez stb.), főleg bizalmas adatok mentésére ne, mert így mindenki hozzáférhet a mentésünkhöz, aki az eszközhöz is.
  • Ne keverjük a magán és a munkahelyi mentésünket (de semmit nem célszerű) például egy pendrive-on, mert ha a pendrive munkaeszköz, és rajta tároljuk a személyes mentésünket, a pendrive-ot használó kolléga is hozzáfér. Az otthoni, magán mentésünk nem kolléga, iskolatárs stb. kezébe való. A titkosítatlan mentéssel akár vissza is lehet élni.

Milyen gyakran és hogyan mentsünk?

Amilyen gyakran csak tudunk. És lehetőleg legyen benne valami rendszer, ne akkor mentsünk, amikor eszünkbe jut…

Az adatainkat alapvetően kétféle csoportba sorolhatjuk. Vannak a gyakran változóak, illetve a ritkábban változóak, esetleg a statikusak, amik nem változnak. Ez a két(-három) csoport eltérő mentési rendszert igényel.

Amíg a statikus és ritkábban változó adatokat nem szükséges minden mentés alkalmával újból lementeni, addig a napi szinten használt állományokról célszerű minél többször mentést készíteni. Amennyiben a módosítás jellege vagy mértéke megkívánja, akár naponta többször is.

Ahhoz, hogy ne alkalomszerűen mentsünk, ki kell alakítanunk egy mentési ritmust. Vagyis azt, hogy mely állományainkat milyen gyakran mentjük le. Számos biztonsági mentő program áll rendelkezésre, amik a mi beavatkozásunk nélkül is képesek biztonsági mentést készíteni az előre megadott időben, amennyiben elérhető a mentés helye (pl. külső merevlemez).

Ezekről a programokról a következő részben lesz szó. Addig elöljáróban: sokkal több mindenre képesek, mint mi a manuális másolgatásainkkal, amit mentésnek nevezünk. És ráadásul gyorsabban is csinálják nálunk. Egyszer kell időt szánni rá, hogy megadjuk a programnak, mely könyvtárainkat és fájljainkat mentse le, hová és mikor. Onnantól eszerint fog működni egészen addig, amíg másképpen nem rendelkezünk.

Valamint a fent említett ritkán változó fájlok mentésére is tárhelykímélő megoldást kínálnak. Ugyanis nem csak úgynevezett teljes mentést képesek készíteni, hanem inkrementális és differenciális mentést is. Röviden ez azt jelenti, hogy egyszer kell lementenünk ezeket fájlokat, és onnantól lehetőségünk van rá, hogy csak akkor kerüljenek újra mentésre, amikor változás történik bennük. Egyébként nem foglalja a helyet azzal, hogy egy hatodik példányt is felmásol az amúgy teljesen változatlan állományról. Ezekről is a következő cikkben lesz szó.

Visszaállítási teszt

Még egy utolsó teendőd akad, mielőtt kijelenthetnéd, hogy felkészült vagy, és készítettél biztonsági mentést. Azaz kettő.

Az egyik, hogy tartsd meg a jó szokásodat és rendszeren ments! Több helyre is! A fontos dolgok megérik. Ha valami nem éri meg, hogy biztonsági mentés készüljön róla, az nem fontos állomány. Számodra fontosak a családi relikviák és a hivatalos dokumentumok? Ha igen, biztonsági mentsd őket!

A másik pedig a visszaállítási teszt. Ugyanis addig nem nevezünk egy mentést biztonsági mentésnek, amíg nem tudjuk, hogy adatvesztés esetén helyreállíthatóak-e belőle az adatok. Ezért mentés után ellenőrizd, hogy a fájlok nem sérültek-e, megnyithatóak-e, valamint adott helyre próbáld visszaállítani őket, hogy lásd, az a lementett mondjuk konfigurációs állomány használható maradt-e. Nincs annál kínosabb, mint mikor nyúlna az ember a biztonsági mentése után, majd szembesül vele, hogy sérültek, nincs meg minden vagy éppenséggel nem rekonstruálható belőlük az eredeti állapot. Ne sajnáld az időt a tesztelésre!

Ha eddig még nem mentettél és most a cikket elolvasva soknak találod a teendőket, ne ijedj meg. Célprogrammal egyszerűbben megy az egész folyamat, és amúgy is bele fogsz jönni. Valamint gondolj arra, hogy magadnak teszel vele szívességet. Két hét múlva a „Mivel ments?” kérdéskört tárgyaljuk ki.

Addig is jó mentést, maradj biztonságban!

A sorozat részei