Az informatikusoknak gyakran meggyűlik a bajuk a userekkel, de ha lehet, a rugalmatlan, IT-analfabéta családtagok még nagyobb kihívást jelentenek.

A közvetlen környezetemben viszonylag szerencsésnek mondhatom magamat, mivel a szüleim nem reménytelenek. Úgy 4-5 éve kezdtem meg a migrálásukat Linuxra – több-kevesebb sikerrel. Igazából a történet, mint sok más esetben, itt is a Windows XP-nél, jobban mondva annak hiányosságaival kezdődik, ám jelen cikk témája nem ez.

Hogy rövidre fogjam a kitérőt: mikor idehaza az asztali gép kezdett alkalmatlanná válni az XP futtatására, felmerült az igény valami másra. Előtte ugyan hallani sem akartak a Linuxról, ám a rivális használhatatlanságát kihasználva felkerült egy Ubuntu 10.04 is az XP mellé. A mai napig rajta is van, mivel frissítési kísérleteim rendre kudarcot vallottak, hol a gép, hol a szülők miatt. Tehát rendületlenül, megbízhatóan működik mindenki legnagyobb örömére. És a szerver verzió támogatásának hála, néha napján még frissítést is kap.

Ahogy bővült a géppark, a laposokra is felkerült (legalább dual bootban) egy Ubuntu. Ugyan édesanyám azóta rá se néz a Windowsra, apukám kicsit nehezebb eset. Ennyi év alatt megbékélt ugyan a jelenlétével, de köszöni, nem kér belőle. Annyit azért sikerült elérnem, hogy amikor lehet, szabad szoftvert használ Windowson.

Amiért ezt a kitérőt megejtettem az az, hogy a legutóbbi nagyszülős összejövetel alkalmával, amikor kiderült, hogy nagypapám az XP és így (ismerős tanácsára) esetleg a gép lecserélést fontolgatja, legnagyobb meglepetésemre a nem éppen Linux párti apukám rám nézett és megkérdezte, nem lehet-e arra a gépre Linuxot tenni, hogy ne kelljen kukázni. Mondanom sem kell, megdöbbentem, de örültem is, hogy felhozta a dolgot. Papám fogékonynak bizonyult, így a mai napon megkaptam a gépe konfigurációs leírását, ami alapján a Lubuntu 14.04.1 mellett döntöttem. Ezzel el is érkeztünk a cikk témájához.

Amiért rá esett a választásom:

• kevés a rendszerigénye (mindössze egy kis plusz RAM-ra lesz szükség)
• egyszerű, könnyen kezelhető felület (ami pont praktikus az XP-hez szokott nagyszülőknek)
• a 14.04 még az LXDE felületet hozza, nem pedig a kiforratlan LXQt-t, amit nem mernék feltenni egyik családtagomnak sem
  Update: A helyzet azért nem ilyen egyszerű. Van egy kis kavarás az LXDE és az Openbox között, ugyanis e kettő DE keverékét használja a Lubuntu, nem pedig tisztán az LXDE-t. Emiatt később érdekes szituációk alakultak ki.
• már többé-kevésbé LTS kiadásról van szó (2017-ig támogatott az LXDE, ám az Ubuntuval közös csomagok 2019-ig kapnak frissítést)

Virtuális gépen

Hogy lássam, nagyjából mire számíthatok majd papám gépén, a telepítés előtt feltettem virtuális gépre is a Lubuntu 14.04.1-et.

Sokáig tanakodtam, hogy melyik verziót töltsem le. A 32 bit ugye adott volt. Ahogy az is, hogy a gép nem tud pendrive-ról bootolni, így évek után először újra CD-t kell majd írnom erre a célra. És hiába tartok tőle, hogy a desktop telepítő kifogna a gépen, félek az alternate telepítőtől. Na nem magam, hanem a „közönség” miatt. Tapasztalatom alapján nem szeretik látni az ilyen telepítést, mert megijednek, hogy nekik is ilyen formán kell majd használniuk a gépet. Jelen sorok írása közben mindkét verzió töltődik, mert eleddig nem sikerült döntést hoznom.
Virtuális gépen végül a desktop változattal kezdtem. Az Ubuntu alapoknak köszönhetően a telepítőt úgy hiszem, nem kell bemutatni.

 

A telepítés piszok gyors volt. Mire észbe kaptam, már ki is írta, hogy a telepítés befejezéséhez újraindítás szükséges. Hát akkor nosza, indítsuk újra, és lássuk!

Tapasztalatok

A gyors és nem mellesleg sikeres telepítés után elkezdtem írni a listámat, hogy majd mit kell kigyomlálnom az éles rendszerből és beállítanom, ha oda kerülök.
Az elsők között van az automatikus frissítés beállítása (verziófrissítés engedélyezése nélkül), a munkaasztalok számának egyre csökkentése és az óra beállítása. Ugyanis kétlem, hogy a nagypapám itt képes lenne bármit átállítani.

Aztán jön a panel és a programok testreszabása (értsd: telepítés és eltávolítás), valamint az alapértelmezett Lubuntu téma bütykölése. Értem én, hogy Ubuntutól örökölt design elem a szürke betű, de legalább egyszerűen át lehetne állítani… végül is csak három fájlt kellett átírni hozzá, hogy olvasható betűk legyenek.

Az okulás kedvéért
Az átírandó fájlok:

• /usr/share/themes/Lubuntu-default/gtk-2.0/gtkrc
• /usr/share/themes/Lubuntu-default/gtk-3.0/settings.ini
• /usr/share/themes/Lubuntu-default/gtk-3.0/gtk-main.css

Ezekben kell a text_color és fg_color értékeket #00000-ra állítani.

A panel testreszabása, úgy érzem, megér egy kitérőt. Értem én, hogy a Lubuntu nem egy KDE, de azért alaptelepítésben igazán lehetne benne egy menü szerkesztő. A Gnome alól jól ismert Alacarte nem hatotta meg túlzottan a menüt, így eltávolítottam. Az Openbox miatt kipróbáltam az Obmenut, de ebben nem látszott annyi menüelem, amennyi valóban volt, így az Alacarte sorsára jutott. Végül a Menulibre volt az én emberem. Az egyedüli dolog, amit nem tudtam vele megoldani, az a Futtatás opció eltávolítása, amire pedig a usereknek nagyon nincs szükségük.
Erre megoldás a ~/.config/lxpanel/Lubuntu/panels/panel állományból az alábbi sorok eltávolítása:

separator {
        }
        item {
            command=run
        }

Nagy szívfájdalmam, hogy nem sikerült jelszó nélküli fiókot létrehoznom, így meg kellett elégednem az autologinnal és a képernyőzárolás tiltásával. Na nem a biztonságot szeretném sutba dobni, hanem a felhasználó miatt szeretném kiiktatni a lehetőséget. Egyik sem olyan egyszerű, mint hinné az ember. Ubuntu alatt közel sem igényelnek ennyi bütykölést.
Hiába állítottam be ugyanis a Felhasználók és fiókoknál, hogy a user fiók automatikusan jelentkezzen be jelszó nélkül, az én rendszergazda, jelszavas fiókom fogatott indítás után. o.O Nosza, nyomozzunk! Kiderült, hogy újfent egy állományt kell átírni, mégpedig a /etc/lightdm/lightdm.conf-ot, ahol a autologin-user=username átírásával érhető el a kívánt eredmény.

A képernyő zárolás viszont nem volt ilyen könnyű. Sőt, jelenleg nem működik állandó jelleggel megfelelően. Hol jó, hol nem, ami egy .1-es LTS kiadás esetén több mint elkeserítő. Valószínűleg Az Openbox–LXDE összefonódás, valamint a Xubuntus Xscreensaver jelenléte okozza a problémát. Ilyen téren elég katyvasz egy rendszer a Lubuntu… Ekkortájt jöttem rá, hogy én ezt képtelen lennék használni. Egyszerűen nem az én világom.

Egy ideig azt hittem, a Light Locker Settings-nél a light-locker kikapcsolása megoldja a problémát, de sajnos nem. Márciusi bug… Ezután ágyúval a verébre módon letöröltem az egész light-lockeres vonulatot, ám ezzel csak azt értem el, hogy már nem is volt képernyővédő. Komolyan nem értem, miért kell ennyire összekötni a képernyővédőt és a képernyőzárolást. Értem én az összefüggést, de azért az, hogy egyik nélkül másik sincs, számomra nem elfogadható.

Később azt hittem, megtaláltam a jelenség okát: tudniillik nem csak a Light Locker Settingsnél, hanem az Energiagazdálkodásnál és a Képernyővédőnél is be kellett volna állítani a dolgot, csak hogy egyszerű legyen… Ám az Xscreensaver minden próbálkozásomkor daemon hibát dobott, pedig benne van az automatikusan induló dolgok között.

A következő ötletem az, hogy más nem minden monitorra vonatkozó energiagazdálkodási beállítást kikapcsolok, és magára a kijelzőre bízom az energiatakarékosságot. De ezt majd eljátszom az alternate telepítővel. Addig is, míg a cikket írom, tesztelem a jelenlegi módszert virtuális gépen.

Ugyan az LXDE nagyon szerényen van animálva, jobbnak láttam attól a kevéstől is megszabadulni. Lehet, hogy nem álltam volna neki keresni, hogyan kell letiltani, de ha már ráakadtam az Openbox Configuration Managerben(!), mikor az asztalok számát korlátoztam, hát megtettem. A panelen lévő Munkaasztal-váltó viszont nem beállítható. Jobb klikk → Beállítás, és semmi reakció. Akkor kicsit bosszús voltam, mivel a több munkaasztal a célfelhasználó számára kezelhetetlen lenne, ám a fent említett Openbox beállítóban sikerült leküzdeni a problémát.

Az asztali ikonokkal is volt egy kis problémám, bár nem nagy volumenű a dolog, csak zavaró. Nem értem, a szokásos fogd-és-vidd módszer miért nem működik az alkalmazásoknál (a menüből), de ezen túllendültem. Azon viszont nem nagyon sikerült, hogy az ikonokat nem lehet rendezni. Egyszerűen nem találtam olyan beállítást, ami szabályosan elhelyezné őket az asztalon, de abban a sorrendben, ahogy én állítottam őket. Valamint ha az ember kézzel, szemre próbálja igazítani az ikonokat, nem mozgatja, hanem felcseréli őket a rendszer.
Egy példa, hogy jobban értsd: Adott a Dokumentumok ikon a bal felső sarokban. Ez alá szeretném tenni a Képeket. Értelemszerűen megfogom és a kívánt helyre, azaz a Dokumentumok alá húzom az ikont. Igen ám, de a várt eredmény helyett (egymás alatti elhelyezkedés) azt tapasztaljuk, hogy megcserélte a két ikon helyét. Azaz a Képek került a bal felső sarokba, a Dokumentumok pedig a Képek eredeti helyére. Némiképp bosszantó bugocska.

Ilyen volt:


Ilyen lett (bár annyira nem nagy változás):

Konklúzió

A szokásos rendszerbelakás és a programtelepítés után egy teljes értékű operációs rendszer előtt ültem. Nagyjából működött minden, ami kell (pl. Flash), a rendszer (többnyire) magyar és felhasználóbarát. Semmi olyat nem tud, amin egy mezei user megakadna, ám azért kellőképpen testre szabható rájuk. Mármint a user userre, akinek a videó nézésen, zene hallgatáson, e-mailezésen és hír olvasáson kívül nincsen más igénye. Működjön, és kész. Nem érez késztetést rá, hogy bármit módosítson, amíg teszem azt könnyen eléri a könyvjelzőit a böngészőben. Ha már módosíthatnéka van, akkor már nem mezei userről van szó. :)

Virtuális gépen – alternate telepítés

A megszokott alternate telepítő fogadott, ami közölte, hogy a magyar nyelv választása nem biztos, hogy túl jó ötlet. Nem baj, tudok angolul, megoldjuk. :) Meg amúgy is, „rendkívül kicsi” az esély a le nem fordított párbeszédre. A következő lépés nyilván angol volt. :D Bár erre számítottam is, mert az Ubuntunál is angol a billentyűzetkiosztás-választó.

Érdekes módon az alternate telepítés lassabb volt, bár nyilván az eltérő virtuális gép beállítások miatt, hogy jobban utánozzam a célgépet. Ennek ellenére semmi rendkívüli esemény nem történt.

A figyelmeztetés:

A Debian örökség:

A telepítés vége:

Login ablak:

Az előző, desktop verziós telepítés során gyűjtött tapasztalatokkal vágtam neki a finomhangolásnak. Eleinte azt hittem, csak a VB miatt akadtak problémák, de viszonylag gördülékenyen ment a dolog, ám később kiderült, alapvető problémák vannak a Lubuntuval.
Például az alábbi „szépség”: egyszerre fut az Openbox és az LXDE, közben pedig nem talál ablakkezelőt a rendszer.

 

Kezd nagyon elegem lenni. Két telepítésen vagyok túl jelenleg, és egyik rosszabbul sikerült, mint a másik. Nem vágyok egy harmadikra, főleg úgy, hogy elsődleges, éles rendszer lenne…

Egy újraindítás ugyan megoldotta a gondot, de nem XP utánzatot szeretnék feltenni az XP helyére…

Időközben újabb szépségekkel találom szembe magam. Ugyan nincs almappája, de azért lenyílik, és közli, hogy nincs almappája:

Végül az alábbi dolgokat állítottam be:

• autologin
• munkaasztalok száma
• fölösleges elemek eltávolítása a panelről
• animáció letiltása
• dátumkijelzés formátuma
• a téma átírása, hogy feketék legyenek a betűk
• a menü testreszabása (elemek eltávolítása)
• programok törlése és telepítése
• automatikus frissítés beállítása és a tükör módosítása
• alapértelmezett programok beállítása
• asztali elemek kihelyezése
• képernyőzárolás tiltása

Ha még bírom majd idegekkel, készítek a telepítésből egy ISO-t, hogy mindezt ne kelljen újra végigjátszanom. Ugyanis akkor keresetlen szavakkal illetném a Lubuntu fejlesztőit.

Konklúzió

Másra számítottam. Nem hittem, hogy (ekkora) eltérés lesz a desktop és az alternate változat között. És nem is igazán értem az okát. Esetleg valami frissítés kavart be? Lehet, bár ha Lubuntu lennék, én attól identitászavart kapnék, hogy egyszerre fut rajtam Openbox és LXDE, megspékelve némi Xfce-s alkalmazással… Szörnyű. Mindent azért nem kéne beáldozni a sebesség oltárán. Vagy akkor a kedves Lubuntu felhasználók készítsenek egy Obuntu nevezetű Openbox+Ubuntu disztrót, ez pedig lehetne színtiszta LXDE, majd később LXQt.

Összegzés

Hiába tudtam, hogy a Lubuntu egy egyszerű rendszer, megdöbbentett a puritánsága, és a rengeteg apró vagy nem olyan apró idegesítő hiba. Ilyesminek nem szabadna lennie egy LTS-ben.
Értem én, hogy ez az első LTS-ük, de éppen ezért kellett volna jobban odatenniük magukat. Aki ezzel a verzióval találkozik először, fel fogja tenni magának a kellemetlen kérdést, hogyha ez egy hosszan támogatott, stabil verzió, milyen a többi?

Ha jóindulatúan feltételezem, hogy ezek gyermekbetegségek, és idővel helyrerázódik minden, nem lesz ez olyan rossz rendszer annak, aki szereti a, hm, letisztult felületet. Én biztosan nem használnám. Bár nem is én vagyok a célközönség.

Lassúnak és döcögősnek éreztem néha, bár ez betudható a VB-nak és annak, hogy nem éppen egy szuperszámítógépet virtualizáltam. Bízom benne, hogy élesben jobb lesz. De még jobban abban, hogy a célfelhasználónak (és a gépének) jobban fog tetszeni, mint nekem.

Akárhogy is lesz, mindenről beszámolok majd a telepítés után a cikk második részében.