A gépem újratelepítése már régóta esedékes volt, ám eddig valahogy sehogy se volt hozzá kedvem, erőm, időm stb. Karácsony előtt végre rászántam magam, hogy az új évet ne újratelepítendő géppel kezdjem, ám egyből két rendszert is feltettem: egy Ubuntu 14.04 LTS-t, valamint egy Xubuntu 14.10-t. Ebben a cikkben a Xubuntu telepítését és belakását fogom bemutatni.
Ahogy az általában lenni szokott, a telepítés jóval rövidebb idő, mint előtte az adatok lementése, illetve utána a visszaállítás és a rendszer belakása. Egy röpke, valóban röpke Ubuntu telepítés után került sor a Xubuntu szintén eseménytelen telepítésére, ám az kicsit lassabb volt, mert USB 2-es pendrive-ról települt (az Ubuntu 3-asról). Az egyedüli eseménynek nevezhető valami az volt, hogy a billentyűzetkiosztás választás során megadott kiosztást csak a következő dialógusablakon, ahol a felhasználó adatai kell megadni, ismerte fel megfelelően.
Jaj, és amíg el nem felejtem, aki Xubuntu telepítésre szánja magát, készüljön fel az eszméletlen ronda színekre: a telepítő lilában „pompázik”, míg maga a rendszer alapértelmezett témája bordós, lilás, rózsaszínes árnyalatokat használ. Első dolgom volt megszabadulni tőlük, ám ez nem ment olyan könnyen, mint anno virtuális gépen. Erre még később visszatérek.
A telepítés utáni első indításkor szembesültem vele, hogy a Xubuntunak nem tetszik túlságosan, hogy az Ubuntu Grubjával kell indulnia. Ilyen, amikor a Grub 2 túl okos akar lenni… Így a párom segítségével a Xubuntu kapott egy saját bejegyzést a „láncolt Grubban”, azóta semmi baja az indulással.
Mivel a Xubuntu teljesen máshogy viselkedett, mint virtuális gépen, eleinte nem volt benne annyi bizodalmam, hogy az adatok visszaállítása után lakjam be. Két-három napig csupán egy Firefox profil visszaállítását engedtem meg magamnak, amíg testre szabtam a rendszert.
Mielőtt bármi másnak nekiálltam volna, a ronda témától próbáltam megszabadulni, majd a számomra szükséges programok telepítése után a menüt és a panelt akartam beállítani. Mivel a virtuális gépen ezekkel semmi problémám nem akadt, meglepett, mi több, idegesített, hogy élesben valahogy semmi sem akart úgy menni, ahogy elvártam volna. A telepítés másnapján konkrétan odáig jutottam, hogy felhagyok a próbálkozással, letörölöm az egészet és belakom az Ubuntut, amíg találok egy végre megfelelő alternatívát. Ám büszkeségből már csak azért is meg akartam oldani a dolgokat. VirtualBoxban ment, akkor élesben is menni kell, hát megoldom mottóval.
Nekem semmi ötletem nincs rá, hogy ugyanabból az ISO-ból miért települt máshogy viselkedő rendszer virtuális gépre és fizikai gépre élesben. A párom az Unetbootinnal próbálta magyarázni a jelenséget, de ezzel szemben fenntartásaim vannak. Az Unetbootin elvileg csak kibontja és pendrive-ra írta a telepítőt, anélkül hogy bármit változtatna rajta. De akkor meg mi okozza? Ha a kedves olvasónak van bármilyen ötlete, szívesen fogadom okulás céljából a cikk alatt kommentként vagy akár privát üzenetként is a kapcsolatfelvételi űrlapon keresztül.
Tehát ott tartottam, hogy már a téma átállítása sem volt minden problémától mentes, sőt. A felső panelen lévő indikátorok és egyéb elemek (pl. óra), megtörték a panel témáját. Képem sajnos nincs a jelenségről, ezért próbálom leírni. Tehát, a felső panelt beállítottam feketének, ám ott, ahol bármilyen elem volt a panelen, fehér lett. Mintha az indikátorok egyféle fehér keretben lennének, aminek nemcsak a kerete, hanem a kitöltőszíne is fehér. A különböző témák váltása nem oldotta meg a problémát. A megoldást végül egy újabb rejtélyes jelenség hozta magával. Történt ugyanis, hogy indítóikont próbáltam a felső panelre helyezni, ám nem sikerült. Ehelyett a panel egy villanás kíséretében valószínűleg újratöltődött, ám nem változatlanul. Az indítóikon ugyan nem volt ott, ám a panelelemek is alkalmazkodtak végre a felső panel színéhez, és az így egységes kinézetet kapott.
Update: mégis van kép, itt alul látható.
Megjegyzés: Ha valakinek a panel átlátszósággal vannak problémái, engedélyezze az Ablakkezelő hangolása ablak Kompozitálás fülén a kompozitálást.
A következő megoldandó probléma a menü testreszabása volt. (A Whisker menüt lecseréltem hagyományos menüre.) A MenuLibre segítségével, ami alapértelmezetten része a Xubuntunak, virtuális gépen nem okozott problémát a menübejegyzések átrendezése, ám élesben furcsa dolgokat csinált. Egy példa: a Rendszerek menüből szerettem volna a Kellékek közé mozgatni a Terminált. A mozgatással nem is volt semmi probléma, ám ezzel egyidejűleg megjelent egy Terminál bejegyzés a menükategóriákon kívül, a súgók alatt. Ha azt a bejegyzést elrejtettem (mivel törölni nem engedte), a Kellékekben lévő Terminál bejegyzés is eltűnt… Ezért kicseleztem, és átmozgattam, ahogy a képen is látszik. Érdekes jelenség, amit szintén nem tudtam hová tenni. Szeszélyes egy rendszer a Xubuntu, de legalább gyors. Határozottan, érezhetően gyorsabb, mint az Ubuntu 12.04, az elődje.
Ami eddig egyedül könnyebb volt, mint Ubuntu alatt, az az ablak ikonok sorrendjének módosítása. Míg Ubuntu alatt d/gconfot kell túrni érte, addig Xubuntun mindez grafikusan beállítható az Ablakkezelő ablakban.
A következő megoldandó probléma, ami a mostanában általam sokat szidott Ubuntuban könnyebben megoldható (ugyanis nem kényszerülök kompromisszumokra), az a képernyő zárolás. A Light Locker már a Lubuntuban sem tetszett, itt sem. Egyszerűen nem tudtam megoldani, hogy jelszót kérjen a képernyő elsötétítése után. Vagy ha jelszót kért, akkor a háttérben futó zenelejátszást is felfüggesztette… Egyedül annyit tudtam változtatni, hogy a képernyővédő indulásakor vagy feloldásakor zárolja-e a munkamenetet. Ha a képernyővédő feloldása lehetőséget választottam, az aktiválásakor nem függesztette fel a zenét, viszont a jelszó bekérésekor igen. Majd a jelszó megadása utána ott folytatta, ahol abbahagyta (A jelenség elvileg nem bug: http://xubuntu.org/news/screen-locking-in-xubuntu-14-04/). Idegesítő volt.
Mivel a Light Locker nem vált be, el is távolítottam. A következő az xscreensaver volt, ami ugyan azt tette, amit vártam volna (jelszót kért képernyőzár után, de a munkafolyamatot nem függesztette fel), viszont a biztonság oltárán fel lett áldozva a kinézete. Valami szebbet szerettem volna, ezért gondoltam egyet és feltettem az Ubuntun használt gnome-screensavert. Ám inkompatibilitás miatt magától nem tud elindulni, ezért kell hozzá még egy program, az xautolock, ami elindítja. Mivel telepítéskor egyik sem kerül be automatikusan induló alkalmazások közé, manuálisan kell hozzáadni az alábbi két bejegyzést a Munkamenet és indítás ablak Automatikusan induló alkalmazások fülén:
- xautolock -time 5 -locker "gnome-screensaver-command --lock"
- gnome-screensaver
Valamint az alábbi fájlt kell módosítani, hogy az xautolock a gnome-screensaver-t keresse: /usr/bin/xflock4. A „# Lock by xscreensaver, gnome-screensaver, or light-locker, if a respective daemon is running” sor alatti résznél vagy írjuk át a sorrendet, vagy kommentezzük ki, ami nem kell.
Az enyém így néz ki:
# Lock by xscreensaver, gnome-screensaver, or light-locker, if a respective daemon is running for lock_cmd in \ "gnome-screensaver-command --lock" \ "xscreensaver-command -lock" \ "light-locker-command -l" do >/dev/null 2>&1 && exit done
A képernyő elsötétedését és kikapcsolását Beállítások → Energiakezelő ablak → Képernyő fülön tudjuk szabályozni (Elsötétedés/Kikapcsolás ennyi tétlenség után opció), mivel Xubuntun a gnome-screensaver-nek nincs beállító felülete.
Ennél a pontnál már nagyon elegem volt a Xubuntuból, ám úgy voltam vele, hogy csak egyszer kell beállítani, utána működni fog. Legalábbis remélhetőleg. Vagyis folytattam a finomhangolást.
A fölösleges programok eltávolítása, a szükségesek telepítése és a menü kínkeserves testre szabása után pontot akartam tenni az indítóikonok ügyére is. Szerencsére a megszokott indikátorokat gond nélkül sikerült használatba venni. Egyedül a cpufreq-indicator nem működött, de az nem a Xubuntu hibája, hanem „fejlesztés” eredménye.
A virtuális gépen használt fogd-és-vidd nem működött. Sőt, az Indító hozzáadása sem, a Panel beállításoknál. A gyorsindító elemet kellett hozzáadni a panelhez, majd a meglévő elemek törlése után hozzáadni a kívánt alkalmazások parancsait, majd beállítani, hogy egy sorban jelenítse meg őket. Így végre sikerült a panelre helyezni a kívánt indítókat.
Ha már a programok szóba kerültek, a Gnome2 óta semmilyen rendszeren nem sikerült munkamenetet helyreállítanom. A Unity esetén túrni kellett a d/gconfot, ám eredménye nem volt. Xubuntu esetén egy jelölőnégyzet bejelölésével lehet(ne) beállítani, ám nálam nem működik. Miért is működne?!
Még pár mondatot a panelről, pontosabban az azon lévő óráról. Tetszik, hogy testre szabható a megjelenése, bár egy átlagos felhasználó valószínűleg nem tudná egykönnyen beállítani. Ami bugzik egy kicsit, az az idő szinkronizálás. Hiába választja ki az ember a lehetőséget, kiírja, hogy ehhez csomagot kell telepíteni, de nem írja ki, hogy melyiket. Ezzel nem is lenne gond, ha sikeresen telepítette volna, ám nem sikerült neki. Megoldás: az NTP csomagot kell telepíteni, ezután már beállítható a szinkronizálás. Amire nem sikerült rájönnöm az az, hogy hogyan lehet több időzónát felvenni egyszerre, ahogy a Gnome2-ben és a Unity-ben.
A következő beállítani való a kiválasztott terület fotózása billentyűkombináció (Shift+PrntScr) a Billentyűzet ablak Alkalmazás-gyorsbillentyűk fülén, valamint az X kilövésére szolgáló Ctrl+Alt+Backspace, amihez konzolt kellett ragadni. Amíg Ubuntu 12.04 alatt a billentyűzet beállításainál aktiválható (a későbbi verziókban nem, de én 12.04-ről váltottam) a „Key sequence to kill the X server” opcióval, addig Xubuntun mindehhez sudo dpkg-reconfigure keyboard-configuration
parancsra van szükség (5 enter és végül egy Yes, majd enter). Mondanám, hogy „nagyon” felhasználóbarát, de egy átlagos felhasználónak ilyesmire nincs se igénye, se szüksége.
Miután a rendszert nagyjából belaktam, elkezdődhetett a teszt üzem, ami alatt újabb érdekességeket sikerült felfedeznem.
Mivel két rendszer is van a gépen, az adatokat egy közös partíción „osztom meg”. Az adatok visszamásolása alatt szembesültem vele, hogy alapból nincs egy épkézláb fájlkezelő. Az alapértelmezett Thunar kissé puritán, de legalább bővíthető, a Nautilus verzióról verzióra egyre kevesebbet tud, a Cajához kellene a fél MATE és butul a Nautilussal, így kihagytam, helyette a Nemo nevű Nautilus forkot tettem fel, ami emlékeztet a Nautilus rég elfeledett magasságaira. Egyetlen hátránya, hogy angol, így sajnos bárkinek nem ajánlható, viszont alapból képes dupla paneles módra.
Időközben a Thunart kezdem belakni. Sikerült beállítani, hogy középső gombra az adott mappát új lapon nyissa meg, ne új ablakban, viszont a rendezési sorrendje nem tetszik túlságosan: rejtett mappa, mappa, rejtett fájl, fájl. Annyira pedig azért nem zavar, hogy a forrását módosítsam miatta. Majd megszokom. Bár, a Nemo is ezt csinálja. Egyedül a Nautilus tartja a megszokott sorrendet. Ami viszont a Megnyitás terminálban opcióhoz igényelte a gnome-terminalt, mert az xfce4-terminált valamiért nem szerette, de ennél nagyobb bajom ne legyen.
Aztán jött a panel, újra. Két panelt használok, elvégre ezért telepítettem Xfce-t, hogy Gnome2 alternatíva legyen. Ám az alsó panelre tett Ablakgombok ABC sorrendben helyezi ki az ablakokat, nem megnyitási sorrendben. Végül a Panel elemek beállításainál sikerült átállítani:
A felső panelről szerettem volna eltávolítani a teljes nevem, hogy csak a felhasználó nevem jelenjen meg. Ugyan Ubuntun ezért konfigurációt kell túrni, de megoldható a dolog, Xubuntun erre csak egy workaround van: a felhasználó adatainál át kellene írni a teljes nevet a felhasználói névre…, ám (nálam legalábbis) nem jegyzi meg a módosítást, és újbóli bejelentkezésnél még mindig/újra a teljes nevem fogad…
Bezzeg Ubuntu 14.04-en a Felhasználói fiókok ablakban csak egy jelölőnégyzetet kell tenni a Bejelentkezési nevem megjelenítése a menüsávon opcióhoz, és láss csodát, meg is jelent… a teljes nevünk. Ám egy kis g/dconffal elvileg ez megoldható. Régebben, a 12.04-nél még biztosan ment, mert magam is átállítottam.
A követező, témákhoz köthető probléma bizonyos programok kinézetével volt, és sajnos van is. Ugyanis nem lehet minden alkalmazást a beállításain keresztül GTK3 használatra rávenni, anélkül pedig elég gyatrán néznek ki. A VLC-t a beállításainál sikerült GTK3-asítani, ám mondjuk a VirtualBoxot és a KeePassX-et nem… Ennek később még utána nézek, mert jelenleg se kedvem, se időm rá.
Amit viszont mindenképpen meg kellett változtatnom a témákkal kapcsolatban, az az alapértelmezett szürke betű a fekete helyett. Ezt már a korábbi cikkeimben is említettem, mint nem túl pozitív jellemvonást.
Én az Albatross témát használom, ezért a módosítások az ő állományaira vonatkoznak, de más témára is józan ésszel átültethető. Tehát az alábbi fájlokat kell módosítani:
- /usr/share/themes/Albatross/gtk-2.0/gtkrc
- /usr/share/themes/Albatross/gtk-3.0/settings.ini
- /usr/share/themes/Albatross/gtk-3.0/gtk.css
Akármilyen érték is szerepel a text_color és fg_color-nál, a #000000-t adjuk meg. Tehát: a text_color:#000000 és az fg_color:#000000 megoldja a szürke betű problémát.
A zenéim visszamásolása után szembesültem vele, hogy a 2.97-es Rhythmboxban használt külső pluginok egy része nem működik (pl. a Remember the rhythm, ami számomra fontos), egy az elméleti 3-as verzió támogatása ellenére sem (Repeat one song). A Remember the rhythm másodpercre pontosan megjegyezné, hol tartott az adott zene lejátszása, amikor a Rhythmbox bezáródott. 12.04 alatt gyönyörűen működik, most jó, ha eltalálja a legutóbb játszott zenét… A Repeat one song, amivel ismételtetni lehet az épp lejátszás alatt álló zenét, el sem indul. Még az ikonját sem teszi ki az eszköztárra. Szomorú.
Ugyanilyen plugin gondjaim vannak a gedittel is. Szörnyű, hogy el tudják rontani, ami azelőtt gond nélkül ment, ugyanis 12.04 alatt sem a Rhythmboxszal, sem a gedittel nem volt plugin gondom. A Dashboard (Kezdőlap) plugin egyszerűen nem működik, míg a Munkamenetmentőt ki is vették a gedit-plugin csomagból, mert a fejlesztők feladták… Néhány alternatíva kipróbálása utána a Restore Tabs nevű tűnik működőképesnek. Kezdőlapra sajnos nincs más, amivel pótolni lehetne.
Amiket a rendszer kinézetének és programjainak testreszabásán kívül minden újratelepítéskor elvégzek, azok:
- a swappiness érték beállítása
- az I/O ütemező átállítása
- a vendég fiók letiltása
- és a „mágikus” SysRq billentyűk engedélyezése.
Az első kettő pontosan úgy működik, ahogy eddig. Aki kíváncsi a dolog mikéntjére, az alábbi Kisokos oldalakat olvassa el a swappiness érték és az I/O üzemező beállításairól.
A harmadikat, a vendég fiók letiltását kifejtem, mert kissé felbosszantottam magam a megvalósítható/atlanságától.
Eddig a /etc/lightdm/lightdm.conf fájlban az allow-guest=false sor jelentette, hogy a vendég munkamenet tiltva van. Nem tudom, talán a fejlesztők túl egyszerűnek gondolták a fiók kikapcsolását, és ezért eltávolították a fájlt… Nekem most már csak az alábbi módszerrel sikerült megszabadulnom tőle:
-
sudo mkdir -p /etc/lightdm/lightdm.conf.d
-
sudo nano /etc/lightdm/lightdm.conf.d/50-disable-guest-session.conf
- Beszúrni az alábbi sorokat:
[SeatDefaults]
allow-guest=false
-
sudo service lightdm restart
- újraindítás/lekapcsolás engedélyezése
- sync parancs engedélyezése
- felcsatolt partíciók újracsatolása csak olvashatóként
Ilyen roppant egyszerű…
És végül a „mágikus” billentyűk. Érdekes módon minden, általam használt kombinációt felismert a Xubuntu, kivéve az AltGr+PrntScr+K billentyűkombinációt, ami az X kiszolgáló kilövésére szolgál.
A megoldást végül a /proc/sys/kernel/sysrq állományban találtam meg. Ha lekérdezzük az alapértelmezett értéket a
cat /proc/sys/kernel/sysrq
paranccsal, 176-ot kapunk.
A 176-os érték azt jelenti, hogy egyedül az alábbi három funkció engedélyezett:
Ha a X kilövést is engedélyezni szeretnénk, hozzáadhatjuk a 176-hoz a 4-et, ami a billentyűzet vezérlését engedélyezi. Vagy engedélyezhetjük az összes SysRq funkciót az 1-essel. Próbáljuk ki!
Tehát, az aktuális munkamenetre az
echo 180 > /proc/sys/kernel/sysrq
vagy
echo 1 > /proc/sys/kernel/sysrq
paranccsal engedélyezhetjük.
Ezt én magam is megtettem, majd kíváncsi lévén, kipróbáltam az AltGr+PrntScr+K kombinációt, ám nem várt hatása volt. Ahelyett, hogy a bejelentkező képernyőn találtam volna magam, összeomlott az Xorg…
Mivel nem csak nálam fordult elő a ilyesmi, NEM ajánlott a 180-as vagy az 1-es sysrq érték használata. Mindenki saját felelősségére próbálja ki a fent leírtakat!
Már említettem, hogy a telepített rendszer néhol teljesen máshogy viselkedik, mint a virtuális gépen kipróbált, ezért úgy döntöttem, hogy újra felteszem a Xubuntut virtuális gépre, ugyanebből az ISO-ból. Ahogy az várható volt, semmilyen nehézség nem adódott a panellel, a témával vagy bármi mással, amit a cikk elején említettem. Ezért kezd egyre valószínűbbnek tűnni, hogy az Unetbootinnak szerepe van mindebben.
Amit virtuális gépen tapasztaltam, hogy a Xubuntu 14.10 (és az Ubuntu) nem hajlandó elindulni VirtualBoxban. Akinek szintén hasonló problémája van, az alábbi kisokos cikkből megtudhatja, hogyan javíthatja a problémát.
Összegzés
A gyors település után elhúzódó gondjaim akadtak a Xubuntuval, ám ezek, úgy tűnik, csupán kezdeti nehézségek voltak. Mostanra (2015. január 5.) úgy érzem, sikerült megbékélnem vele, belaknom, azaz visszaköltöznöm, adatostól.
A programjaim is megkapták a szökött külsejüket és beépülőiket (kivéve a már említett Rhythmbox és gedit). Ezeket a jövőben a Szubjektív sorozatban fogom bemutatni.
A rendszer gyors, stabil és reszponzív. Bizakodva várom a további közös ismerkedést. Lehet, hogy kezdetben a túl nagy elvárások miatt (tökéletes Gnome2 alternatíva) tűnt a Xubuntu nem megfelelőnek. Most újra azt érzem, amit a telepítés előtt: talán végre megtaláltam a számomra jelenleg megfelelő operációs rendszert.
A végeredmény