Ahogy két hete megírtuk, megjelent a Xubuntu Core, amiről a legutóbbi szubjektívenemben már értekeztem egy kicsit. Ez alkalommal az élesben feltelepített rendszerrel kapcsolatos tapasztalataimat fejtem ki. Számomra tanulságos és hasznos volt, remélem, másnak is.

Live CD és telepítés

A telepítő ISO elég karcsú, ha az Ubuntuéval hasonlítjuk össze, ám ahhoz képest, hogy igazából nem sok mindent tartalmaz, kissé soknak vélem az 580 MB-ját. De ez legyen vele a legnagyobb gondom.

Indítólemez-készítővel néhány perc alatt sikerült pendrive-ra varázsolni, majd jöhetett is az izgatott kipróbálás. A laptopomnak is tetszhetett, mert USB2-es pendrive és a LiveCD ellenére piszok gyorsan elindult, és ott is pompázott előttem egy csupasz Xfce. Se több, se kevesebb.

Képek alant:

Egy Firefoxot gyorsan feltettem, hogy a telepítés közben is elfoglaljam magam, tartsam a kapcsolatot a kíváncsi Lacyc3-mal, és hogy a készített képeket feltöltsem. Ám mielőtt a telepítést elindítottam volna, körbenéztem, hogy mit is tartalmaz egy alap Xfce. Hát, nem sok mindent. Mint kiderült, a Beállításoknál szereplő lehetőségek jó része is külön csomagot igényel, ezért kimaradtak az alaptelepítésből.

A telepítő a megszokott Ubuntus telepítő a bemutató diasor nélkül, ami nem is hiányzott. A particionáló egyrészt ügyes volt (kiadásra pontosan felismerte a gépen lévő disztrókat), másrészt meg nem túl szépeket gondoltam a systemd-ről és az apukájáról, mikor nem akarta felcsatolni a swapot. Ami még érdekesebbé teszi a dolgot, hogy Lacyc3 pedig arra panaszkodott, hogy neki meg lecsatolni nem engedte. Mondanám, hogy így, furán szeretjük a systemd-t, de nem szeretjük.

Amit még a telepítés kapcsán meg kell említeni, az a nem statikus méretű, pici telepítő ablak. Mivel nem fix szélességű, az éppen telepített csomag vagy végzett művelet nevének hosszától függően változik a mérete. Nem túl tetszetős megoldás.

 

Egyébiránt a telepítés eseménytelen és gyors volt, mivel a telepítés telepítés része (értsd: az adatmegadás után) mindössze 5 perc volt és már fel is bukkant a várva-várt ablak:

Valahol mélyen túl gyorsnak is gondoltam a telepítést, de újraindítás után kiderült, hogy alaptalanul, mivel ment minden szépen.

Újraindítás után

Ugyan a Core voltából adódóan puritán és sok munka van vele, ígéretesnek tűnt: gyors, barátságos, testre szabható, letisztult. A szokásos témás nyafogásomon kívül (a szürke betűkről) semmi mást nem tudok felhozni a rendszer ellen. Jól éreztem magam benne már rögtön telepítés után is.

Belakás és programtelepítés

Első lépésként Firefoxot és Synapticot tettem fel. Amit nem lehet megoldani a Róka-Synaptic-Terminál trióval, az nem létezik. :) Tehát szépen felpakoltam egy csomó-csomó programot. A lista a teljesség igénye nélkül:

Alapvető programok

• Firefox és Thunderbird
• Synaptic
• LibreOffice és Pluma
• VLC és Nightingale
• Nemo és Dropbox
• Eye of Mate és GIMP
• gParted
• Transmission
• KeepassX
• VirtualBox

Egyéb programok

• restricted-extras és addons
• smartmontools
• ntp
• 7z
• hunspell
• xautolock
• gksu

Ezen kívül töröltem is csomagokat:

Törölt programok

• Thunar
• Whisker menü
• fölösleges betűtípusok
• angol nyelvi felület és súgók

A telepítésen kívül pedig az alábbi teendőket végeztem el:

Testreszabások

• panel testreszabása: indítók és indikátorok
• I/O ütemezés átállítása
• swappiness beállítása
• téma bütykölés
• NumLock bekapcsolása (indításkor)
• egyéni, megszokott billentyűkombinációk beállítása: Nightingale, képernyőzárolás, X kilövés, képernyőkép készítése kijelölt részről
• képernyőzárolás beállítása
• Synaptic gyorskereső engedélyezése
• alapértelmezett fájlkezelő lecserélése

Látszólag minden szükséges program feltelepítése után a Xubuntu Core 5,5 GB-ot foglal, míg a Xubuntu 6,7 GB-ot. Most vagy sok minden kimaradt még, ami hirtelen nem jutott eszembe, vagy ennyit sikerült nyerni a fölösleges programok mellőzésével. Az idő majd eldönti.

A végeredmény:

Zárásként

Jó móka, ha az ember magának rakja össze a rendszerét. Olyan felhasználóknak, akik már igényelnek egy kis mozgásteret, de még messze vannak a Gentoo-tól és társaitól, esetleg csak nem akarnak mindent maguk fordítani és konfigurálni, jó választás lehet a Xubuntu Core. Egy lépcső az Ubuntu után, ami segít jobban megismerni a rendszert, a függőségeket és hasonlókat, anélkül hogy az ember vállát nyomná a programfordítás terhe.

Tehát a Xubuntu Core egyszerre nyújtja az Ubuntu csomagok előnyeit, valamint a saját rendszer összeállításának lehetőségét. Nekem nagyon bejött. Olyannyira, hogy a Xubuntu 14.10-től az adatok átpakolása után búcsút is mondtam.

Haladóbb felhasználóknak nyugodt szívvel ajánlom. Jó próbálkozást!