Hogyan váltsunk Windowsról Linuxra: III. rész – Ismerkedés a disztribúciókkal

Beküldte lacyc3 – 2015. júl. 28. 1:13

Az első részben megismerkedtünk néhány alapfogalommal és remélhetőleg részben magunkévá tettük a Szabad gondolkodást. A második részben áttekintettük a nagyobb asztali környezeteket és remélhetőleg legalább eggyel szimpatizálsz. A mostani, harmadik részben, az ígéreteimnek megfelelően, megpróbáljuk biztonságosan megkeresni a számodra legmegfelelőbb Linux disztribúciót.

Wubi

Mielőtt elkezdenénk, többé-kevésbé ide kívánkozik a Wubi jelenség, van is róla egy nyolc éves cikkem: https://lacyc3.eu/wubi
Eredetileg ezzel az alkalmazással úgymond Ubuntut telepíthettél a Windowsra. Ez annyit jelentett, hogy létrejött a Windowsos fájlrendszeredben egy nagy állomány, amely magát az Ubuntut tartalmazta. Rendszerindításkor pedig kiválaszthattad, hogy Windowst vagy Wubival telepített Ubuntut szeretnél-e indítani. Ez első olvasásra jó ötletnek tűnik, azonban rengeteg hátulütője van. Többek között a lemezműveletek lassulása, illetve a tény, hogy az egész rendszer valójában a Windows saját, NTFS fájlrendszerén található, egy nagy állományban. Persze ez is a valódi előnye, hiszen ha le akarod törölni, akkor Windows alatt logikailag az egész Ubuntu egy programként jelenik meg. A lényeg, hogy a Wubi egy kényszermegoldás és nem ad reális képet a rendszer sebességéről és megbízhatóságáról. Kérlek, kerüld!

Virtuális környezet telepítése

Mielőtt elkezdenénk élesben, akár Windows mellé telepítve, akár önmagában használni egy Linux disztribúciót, érdemes egy biztonságosabb pontról ismerkednünk vele. Erre a lehető legjobb megoldás valamelyik asztali virtualizációs szoftver használata. Én a Virtualboxot ajánlom és azt is fogjuk használni.

Rendszerkövetelmények

Mielőtt nekiállnánk virtualizálni, ellenőrizni kell, hogy a géped képes-e egyáltalán („élvezhető módon”) virtualizálni. Ehhez a két legfontosabb dolog, hogy hány magos a processzorod, és a memória mennyisége. A szükséges minimum egy kétmagos processzor. Ez nem azt jelenti, hogy egy egymagos régiségen ne indulna el a Virtualbox, de nem sok értelme van gyötörni. A rendelkezésre álló memória mennyisége a másik nagyon fontos dolog: legalább 4 GB álljon a rendelkezésedre, ha egy kicsit kevesebb (néhány Mbyte-tal, mert az integrált VGA elcsaklizta) az nem baj, de semmiképp ne legyen 3,5 GB-nál kevesebb. Itt is érvényes, hogy elindulni el fog a Virtualbox, futtatni is képes dolgokat, de minek… a kapott élményhez képest a diafilm egy akciódús Marvel film.

Másodlagos, nem szükséges, ugyanakkor „jó ha van” követelmények, a CPU-ban lévő hardveres virtualizációs utasítások. Ezek jelentősen felgyorsítják a virtualizáció sebességét, így reálisabb képet adnak arról, hogy milyen is lesz a későbbi rendszer sebességügyileg. A legtöbb, 6+ éves processzorban nagy eséllyel van virtualizációs kiegészítés, de ugye csak az biztos, amit ellenőriztünk: töltsd le és telepítsd az ingyenes CPU-Z programot innen: http://www.cpuid.com/softwares/cpu-z.html. Amire szükséged van, az a CPU fülön lévő Instructions (utasítások) részben olvasható: Intel CPU-nál VT-x, míg AMD esetén AMD-V kifejezéseket kell keresned. Ha nincs, nem gond, csak lassabbak leszünk.

Letöltés & Telepítés

Nem régen jelent meg a Virtualbox legújabb, 5.0-ás kiadása, mi is ezt fogjuk használni. A letöltéshez kattints a https://www.virtualbox.org/wiki/Downloads címre, majd töltsd le a Windows-os változatot. A program telepítése teljesen triviális, csak a next-next-finish gombokat kell nyomogatnod a telepítőben, pont olyan mint minden más program telepítése. Ezzel kész is vagy, ha nem indult volna el magától indítsd el a Virtualboxot!

Virtualizálandó rendszer beszerzése

Eddig viszonylag általánosságokkal foglalkoztunk, azonban itt jött el az idő, hogy egy kicsit rendszer specifikusabbak legyünk: a cikkben az Ubuntu 14.04 Trusty Tahr körül fognak összpontosulni a leírások, ugyanakkor mindez szabadon alkalmazható a többi rendszerre is.

Letöltés

A támogatott Ubuntu kiadások a http://releases.ubuntu.com/ címről tölthetőek le, nekünk most a 14.04.2-re aka. „Ubuntu 14.04.2 LTS (Trusty Tahr)”-ra van szükségünk. Hogy egészen pontosan mit is jelent a 14.04.2, az LTS és a Trusty Tahr, azt később elmagyarázom, a lényeg, hogy ez kell neked. A megjelenő oldalon választhatsz 32 és 64 bites Asztali (Desktop) kiadásból. Érdemes a rendszerednek megfelelő változatot letölteni, azaz ha 32 bites rendszered van, akkor a 32 bites Ubuntut, míg 64 bites rendszer esetén a 64 biteset. Bizonyos esetekben persze lehetőség van ezek keverésére, de most menjünk biztosra. Ha nem tudod, milyen rendszer van telepítve, akkor a Start → Vezérlőpult → Rendszer ablakban a „Rendszer típusa” érték megmondja.

Ha van rá lehetőséged és ismered a Bittorrent működését, akkor ha lentebb görgetsz kicsit az oldalon, megtalálod a torrent állományokat is. Ez a közösségibb megoldás, ugyanis ha egyszer letöltötted és legalább 1,0 arányig visszaosztottad az ISOt, akkor hozzájárultál ahhoz, hogy mások is használhassák az Ubuntut.

Ha nem torrenttel töltesz, akkor a .iso lemezkép kell neked, ami (jelenleg) 64 bites verzióban 1,0 GB méretű állomány. Az internetkapcsolatod és a szerver terheltségétől függően eltarthat egy ideig, amíg letöltődik.

Ellenőrzőösszeg ellenőrzése

Amit nagyon sokan elfelejtenek, ugyanakkor rövid és fontos procedúra, az a letöltött állomány ellenőrzőösszegének a vizsgálata. Előfordulhat, hogy valami hiba (vagy szándékosság) folytán nem töltődik le helyesen a lemezkép. Ez igen változatos hibákhoz vezethet: a lemezkép indíthatatlanságától kezdve a telepítés meghiúsulásán át sokféle anomália okozója lehet. Ezért saját, jól felfogott érdekünk, hogy ahol csak lehetőséget biztosítanak rá, ott ellenőrizzük a letöltésünket.

Amit ezekről az ellenőrzőösszegekről röviden tudni érdemes, az az, hogy (elméletben) két állománynak akkor és csak akkor lehet ugyanaz az értéke, ha megegyeznek. Eme értékek előállítása valamilyen matematikai alapú algoritmus használatával történik. Vannak gyengébb (pl. md5) és erősebb (pl. sha-1, sha-256) algoritmusok, így nem mindegyik alkalmas minden feladatra. Pl. egy weboldal valódiságát igazoló tanúsítvány ellenőrzőösszegének illik erősnek lennie. Azonban ha csak két állományt szeretnénk gyorsan összehasonlítani (mondjuk de-duplikáció céljából), már fontos az algoritmus robusztussága, és belép a képletbe a sebesség is, mint tényező. Az erős algoritmus általában lassú.

A letölthető lemezképekhez minimum md5-öt, de több helyen sha-1 és sha-256 ellenőrzőösszeget is mellékelnek. Ha van lehetőségünk, érdemes mindig legalább két megadott algoritmussal ellenőrizni a letöltést a biztonság kedvéért.

Parancssor

Windows alatt ehhez egy aprócska segédprogramra van szükségünk. Ha nem riadsz vissza Windows alatt a konzoltól, akkor az FCIV programra van szükséged a Microsofttól: https://www.microsoft.com/en-us/download/details.aspx?id=11533. Használata nagyon egyszerű: letöltés után kicsomagolod (mondjuk az Ubuntu lemezképpel egy könyvtárba), parancssorból elnavigálsz a kitömörítés helyére (Windows 8+ alatt elnavigálsz az intézővel a kicsomagolás helyére, majd Fájl → Parancssor megnyitása → Parancssor megnyitása) majd kiadod az fciv.exe -both <lemezkép> parancsot és türelmesen vársz. Ha kidobta az eredményt, az MD5 oszlopban lévőt a http://releases.ubuntu.com/trusty/MD5SUMS állományban található, a letöltött lemezképednek megfelelő ellenőrzőösszeggel hasonlítsd össze. Ha rendben, van, akkor az SHA1 oszloppal tedd ugyanezt. Az SHA1 értékek itt találhatóak: http://releases.ubuntu.com/trusty/SHA1SUMS.

Grafikus felület

Ha grafikus felületen szeretnéd ugyanezt, akkor a 7-Zip nevezetű programot ajánlom, ami a tömörítésen kívül képes ellenőrzőösszegek kiszámolására is. A https://www.7-zip.org/download.html oldalról töltheted le.

Telepítés után indítsd el a 7-Zip File Managert, navigálj el a letöltési könyvtárba, majd keresd meg a lemezképet. Ezután kattints jobb klikkel a fájlra, a helyi menüből válaszd a CRC, majd az SHA-1 vagy az SHA-256 lehetőséget. A számolás után egy külön ablakban fog megjelenni a kiszámolt SHA-1 vagy SHA-256 érték.

Ezt az értéked kell összehasonlítanod a lemezkép letöltési oldalán szerepelő ellenőrzőösszeggel. Jelen esetben ez az Ubuntu Trusty SHA-1-e.

Akár a parancssoros, akár a grafikus alkalmazást használod, egyezniük kell az értékeknek, azaz minden rendben van. Ha nincs egyezés, akkor töltsd le újra. Ha két-három letöltés után se egyezik a megadott és a számolt érték, akkor érdemes a gépedet alaposan átnézned: nincs-e memória vagy lemezhiba.

Virtuális gép létrehozása

Itt az ideje, hogy létrehozzuk az első virtuális gépünket! Ha bezártad volna, nyisd meg újra a Virtualboxot. A felülete nagyon intuitív. Kattints a bal oldalt látható, Új feliratú „kék szőrmók” kinézetű gombra. Névnek írjuk be, hogy mit szeretnénk virtualizálni, most legyen Ubuntu 14.04.2. Ha minden igaz, a program fel is ismerte, hogy Linux típusú rendszerről és Ubuntu verzióról van szó. Ha nem sikerült volna neki, akkor a lenyíló menüből válaszd ki, majd kattints a Következő gombra.
Virtualbox-1

Itt a memória méretét állíthatod be. Az ajánlott 768 MB-ot, ha van legalább 4 GB memóriád, vidd fel 1024 MB-ra. Ha nincs, akkor maradjon, de nem fog örülni neki az Ubuntu. Kattints a következő gombra.
Virtualbox-2

Itt a virtuális merevlemezt hozhatjuk lére, kattintsd is a Létrehozás gombra. A megjelenő párbeszédablakban először a lemezkép típusát választhatod ki. Az alapértelmezetten kijelölt VDI (VirtualBox lemezkép) tökéletes, klikk a Következő gombra. Itt neked kell mérlegelned azzal kapcsolatban, hogy milyen legyen a virtuális merevlemez. A párbeszédablak minden tudnivalót jól (és magyarul) leír. Én azt javaslom, hogy ha van legalább 8 GB-nyi szabad és azonnal lefoglalható helyed, akkor a Fix méretű lemez mellett dönts, mert ezzel gyorsabbak lesznek a virtuális gép lemezműveletei. Ha meghoztad a döntésed, kattints a Következő gombra. Itt módosíthatod a létrehozandó lemez méretét. A 8 GB elég lesz nekünk, nem szükséges növelned, kattints a létrehozás gombra. Amennyiben a fix méretű lemezt választottad, beletelik egy kis időbe, amíg a Virtualbox lefoglalja a helyet. Ami bennem felmerül kérdésként az az, hogy a Vbox miért nem használja az ext4 fallocate() hívását? Sokkal gyorsabban lefoglalhatná a tárterületet, így viszont hosszú percekbe telik, míg végrehajtja a műveletet.
Virtualbox-3

Mielőtt elindítanánk a virtuális gépet, némi beállításra szükségünk lehet. Amennyiben van elég memóriád, érdemes bekapcsolni a 3D gyorsítást a virtuális gépen és növelni a virtuális videomemória méretét. Kattints rá az Ubuntu 14.04.2 névre hallgató gépedre, majd a felette lévő Konfigurálás (sárga fogaskerék ikonnal ellátott) gombra. Bal oldalon válaszd a Képernyő menüpontot. Tégy pipát a 3D gyorsítás engedélyezése dobozba, illetve a Videomemória értékét legalább 64 MB-ra vidd fel. Ha kész, kattints az OK gombra.

Virtuális gép indítása

Jelöld ki az indítandó gépedet, majd kattints a felette lévő Start gombra (zöld nyíl)! Megnyílik az „Indítólemez választása” ablak, ahol kiválaszthatod a letöltött Ubuntu lemezképet. Erről fog indulni a virtuális gépünk.

Indításkor csak egy sötétlila háttér jelenik meg. Itt nyomj egy ESC gombot, majd válaszd ki a magyar nyelvet a megjelenő menüben. Majd a fő bootmenüben az „Ubuntu kipróbálása telepítés nélkül” opciót válaszd. Ilyenkor elindul egy live rendszer.

Amit kisvártatva látsz, az egy virtuális rendszeren futtatott rendszer, ami csupán a betöltött lemezképen és a memóriában létezik. Kísérletezz, nézegesd nyugodtan, nem lehet elrontani semmi olyat, amit egy virtuális újraindítással ne lehetne megoldani. Arra viszont készülj fel, hogy a virtualizáció miatt kicsit lassú lesz.

Ha tetszik a rendszer, akkor telepítsd! Kattints kétszer az asztalon lévő „Ubuntu 14.04.2 LTS telepítése” ikonra. A telepítő gyönyörűen végigvezet a telepítés folyamán. Most nem vezetlek végig a telepítőn, hiszen nem lehet eléggé elrontani a virtuális telepítést ahhoz, hogy bajod legyen belőle. Majd az éles helyzetben, mikor a Windows mellé telepítjük (néhány rész múlva) az Ubuntut, részletezek mindent. Azért jól nézd meg, hogy mit csinálsz, mert ha Ubuntuzni fogsz, akkor ez a telepítő fog majd végigvezetni az éles telepítésen is. De ne feledd: bármit is csinálsz a virtuális gépen, az ott bent marad, bentről nem tudsz semmilyen módosítást végrehajtani a gazdagépeden.

Amíg a telepítés tart, elárulom, hogy mit jelent a 14.04.2 LTS. Nos, az Ubuntu a kiadásait úgy számozza, hogy évszám-hónap.frissítőcsomag. Tehát a 14 az 2014-et jelent, a 04 az április hónapot, a 2 pedig, hogy ez a második nagyobb frissítőcsomaggal ellátott telepítő. Windowsos világból érkezve ezt felfoghatod egy második javítócsomagnak aka. „SP2”-nek. Az LTS egy mozaikszó, ami a Long Term Support, azaz hosszan tartó támogatást takarja. Ez azt jelenti, hogy az operációs rendszer a kiadásától számított öt évig folyamatosan kap legalább biztonsági frissítéseket, de időről időre megjelennek az úgynevezett HWE, Hardware Enablement Stack kiegészítések.

Ez tartalmazza az újabb hardverek támogatásához szükséges rendszerkomponenseket. Azaz ha számodra nagyon kényelmes a 14.04, de veszel egy új gépet, amit az eredeti 14.04 még nem támogatna megfelelően, akkor az ilyen, frissítéssel ellátott 14.04 már jó eséllyel szépen fut rajta és nem szükséges a régi jó rendszeredet mondjuk egy újabb Ubuntura frissíteni. Az LTS-hez készült HWE a legutóbbi Ubuntu kiadás +2 hónap után jelenik meg. Fontos, hogy az alaprendszerről nem kötelező és nem is automatikus a legfrissebb HWE-re történő frissítés, ugyanakkor egy adott HWE-n már nem ragadhatsz meg, azt időről időre frissítened kell.

Tennivalók első indítás után

Miután a telepítés sikeresen befejeződött, és újraindult a virtuális géped, egy alapértelmezett Ubuntu asztalt látsz magad előtt. Mivel virtuális környezetről van szó, melegen ajánlott telepíteni a virtuális eszközök működését segítő illesztőprogramokat, avagy az integrációs szolgáltatásokat!

Integrációs szolgáltatások telepítése

Eszközök menü, „Integrációs szolgáltatások telepítése” menüpont. A Virtualbox megkérdezi, hogy letöltheti-e az ehhez szükséges fájlt, engedd meg neki. Letöltés után automatikusan csatolódik a vendég rendszerbe (ha nem tenné, próbáld újra a menüpontot). Csatolás után az Ubuntu meg fogja kérdezni, hogy indíthatja-e a lemezen lévő, automatikus indításra tervezett szoftvert. Kattints az igen gombra, majd a telepítéskor megadott jelszavad is elkéri (add is meg). Ezután automatikusan telepítődnek az integrációhoz szükséges alkalmazások. Érdemes újraindítani a virtuális gépet a jobb felső sarokban lévő fogaskerék ikonra, majd az újraindításra kattintva és kész is! Élvezd a munkád gyümölcsét!

Virtualbox-4

Többet akarok!

Helyes! :) Immár tudod, hogyan érdemes rendszereket letölteni és azokat virtuális gépbe telepíteni. A folyamat alapvetően mindenhol, minden rendszernél ugyanaz. Amit még érdemes megemlítenem, hogy a Virtualbox integrációs szolgáltatások telepítése nem mindenhol mehet ilyen simán. Ha nem megy a megoldása, elhagyhatod.

Hogy egy kis lökést adjak a kísérletezéshez, felsorolok néhány főbb Linux disztribúciót. Ők a kezdőbarát nagypályások, ezért első körben érdemes megpróbálni velük szót érteni: Ubuntu és leszármazottai (Kubuntu, Xubuntu, Ubuntu Mate, Ubuntu Gnome, Lubuntu), Fedora, openSUSE, Linux Mint, Mageia, Elementary Linux.

Ha nem lenne elég, akkor a legjobb forrás, ahonnan a különböző Linux disztribúciókat begyűjtheted, az a http://distrowatch.com weboldal.

Szóval, mi is a számodra ideális Linux disztribúció? Még nem tudod, melyik is lesz az, de ráléptél arra az útra, ahol megtudhatod! A következő részben végre összerázom az asztali környezeteket és a disztribúciókat, hogy áttekinthetőbbek legyenek.