Hogyan szerkesszünk szöveget? – 1. rész: Az alapok

Linux Libertine
Számos felhasználónak nehézséget okoz a szövegszerkesztés. Sok esetben találkoztam felhasználókkal, akiknek ugyan rémlett valami a „tiltott műveletekről”, ám nem tudták, mik azok, miért tiltottak és mivel lehet kiváltani őket. Ebben a cikksorozatban arra vállalkozok, hogy feladatokkal és magyarázatokkal segített módon mutassam be a szövegszerkesztés folyamatát és az általános szövegszerkesztési műveleteket.

Fogalmak

Mielőtt érdemben elkezdenénk kivesézni a szövegszerkesztés módjait, elkerülhetetlen, hogy tisztázzunk néhány fogalmat.

Árva- és fattyúsor

Az árva- és fattyúsorok olyan sorok, amelyek a bekezdéstől elkülönülve másik oldalra/hasábba kerülnek.

  • Árvasornak nevezzük a bekezdések első sorait, amennyiben azok egyedül állnak egy oldal vagy hasáb legalján, míg a bekezdés többi sora a következő oldalon/hasábon van.
  • A fattyúsorok a bekezdések utolsó sorai, amennyiben azok egyedül állnak egy oldal vagy hasáb legalján, míg a bekezdés többi sora az előző oldalon/hasábon van.

Bekezdés

A bekezdés egy entertől enterig tartó szakasz. Tehát nincs meghatározott hosszuk: állhatnak egyetlen egyszavas mondatból, de tíz másfél sorosból is. Mint terjedelmi kötöttséggel nem rendelkező egység, a bekezdés tartalmi szempontból jelentős, mivel tördeli és olvashatóbbá teszi a szöveget. Egy jól tagolt szöveget ugyanis sokkal könnyebb olvasni, mint egy „ömlesztettet”. És egy szöveg tagolásának fontos része a megfelelő számú és hosszúságú bekezdés használata.

Betűcsalád

A betűcsalád a jellemzőiben hasonló betűtípusok gyűjteménye. Alapvetően négyféle család van: a gótikus (vastagított), a talpas, a talpatlan és az ún. díszítő család. Az adott betűtípus dőlt, félkövér, aláhúzott, kis- és nagy kapitális verziója (ha van) is ugyanahhoz a családhoz tartozik, mint a normális betűstílusú.

Behúzás

A behúzás egy adott sor jellemzője, ami azt jelenti, hogy az alapértelmezettől eltérő helyen kezdődik. Ha például a sornak a bal margónál kellene kezdődnie, ám adunk neki egy 0,5 cm-es behúzást a sor elejére, akkor a bal margótól 0,5 cm-rel jobbra kezdődik majd a sor.

A behúzás vonatkozhat a sor végére is. Valamint létezik automatikus behúzás is, amit általában bekezdések első soránál szokás alkalmazni. Az automatikus behúzást azt jelenti, hogy nem manuálisan kell beállítanunk, hanem a program a megadott mértékű behúzást magától hozzáadja a sorhoz, amint enter lenyomásával új bekezdést kezdünk.

Betűstílus

A betűstílust gyakran keverik a betűtípussal, ezért ezeket külön is megemlítem.
A betűstílus alatt a betű formázását értjük. Azt, hogy félkövér, dőlt, aláhúzott, esetleg áthúzott. Ide sorolhatóak még egyéb betűhatások is, mint árnyékolás, kis- és nagy kapitális betű. Viszont az alsó vagy felső index már a karakter pozíciója, nem stílusa.

Betűtávolság/térköz

A betűtávolság vagy betű térköz az az érték, amivel a karakterek sűrítését vagy éppen ritkítását szabályozhatjuk. Vagyis beállíthatjuk, hogy egy szóban a betűk milyen közel vagy távol legyenek egymástól. Általában akkor szoktak ritkítást alkalmazni, amikor ki szeretnék emelni az adott szót, mondatot. Meghívókon például viszonylag gyakori a ritkított betű.

Ahogy látszik, nem szóközökkel ritkítottam a betűket:
Betűritkítás

Betűtípus/font

A betűtípus egy rögzített kinézetű, adott karaktereket (számok, ábécé betűi) és speciális jeleket (pl. felsorolás és matematikai karakterek) tartalmazó készlet. A betűtípusok betűcsaládokba sorolhatóak. Léteznek például talpas (pl.: Linux Libertine, Times New Roman) és talpatlan betűtípusok (pl.: Linux Biolinum, Arial), de hagyományos írógépet vagy kézírást utánozó fontok is.

Fejléc/élőfej

A fejléc vagy más szóval élőfej az a terület az oldal tetején, ami még a szedéstükrön (lásd később) belül van, ám a főszövegtől elválasztva (más szín, szegély stb.). Általában ismétlődő adatokat tartalmaz, mint a szerző neve, a mű címe, az aktuális fejezet címe, céglogó stb.

Felsorolás

A felsorolás egy olyan lehetőség a szövegszerkesztő programokban, ami lehetővé teszi a felsorolás elemeinek automatikus felsorolásjellel való ellátását és behúzását. A felsorolásjel lehet szám, betű, kör és egyéb alakzat is. A felsorolás szintekből áll. A különböző, egymás alatti szinteket egyre nagyobb behúzással jelöli a program, így jelezve, hogy az adott felsoroláselem melyik másik felsoroláselem alá tartozik.

Hasáb

A szövegszerkesztők képesek rá, hogy már begépelt, kijelölt szöveget kettő, három, x hasábra osszanak, anélkül hogy nekünk manuálisan tabulátorokkal és behúzásokkal kellene foglalkozunk.
Hasábok

Igazítás

Szöveg igazítás
Az igazítás a szöveg azon jellemzője, hogy az oldalhoz, illetve annak margójához képest hová van igazítva. A szöveg lehet balra, jobbra és középre igazított, valamint sorkizárt.

  • A balra igazítás azt jelenti, hogy minden sor az oldal bal margójánál kezdődik. Ez az igazítás emlékeztet leginkább a kézírásra, mivel a sorok végei (elválasztás nélkül) nem egymás alá esnek, hanem a sorok utolsó szavainak hosszától függően bárhová a jobb margó előtt. Ezért lesz „cakkos” a balra igazított szöveg jobb oldala.
  • A jobbra igazítás ennek a fordítottja. Minden sor a jobb margónál egyenletes és az oldal bal felénél cakkos. A jobbra igazítás a jobbról balra író nyelvek balra igazítása. Használata nem túl gyakori, mivel nehezen olvasható.
  • A középre igazítás kissé kilóg a sorból, ugyanis nem valamelyik margóhoz igazítja a szöveget. Középre igazítás esetén ugyanis minden sor középső karaktere a szedéstükör hosszanti felező vonalán található. Ezáltal azt eredményezve, hogy a sorok mindkét fele cakkos. Folyószövegben nem igazán használatos megoldás. Leginkább címek, fejezetcímek és hasonló egysoros tartalmak igazítására használják.
  • A sorkizárt igazítás azt jelenti, hogy a sorok mind a bal, mind a jobb margóhoz igazodnak, ezáltal megszüntetve a sorvégek cakkozódását. Ám a megvalósítás módja miatt (dinamikusan megnöveli a szavak közötti szóközök méretét) „lyukak” keletkezhetnek a szövegben. Ezért célszerű a sorkizárt igazítást mindig automatikus elválasztással alkalmazni az igazán esztétikus megjelenés érdekében.

Lábjegyzet

A lábjegyzet egy, a lap alján (ám a szedéstükrön belül) elhelyezkedő, attól általában vonallal elválasztott rész, ahol a főszöveghez, fejezetcímhez vagy egyéb tartalomhoz számmal jelölt megjegyzést fűzünk. Ha például a szövegben előforduló idegen eredetű szót szeretnénk megmagyarázni, általában lábjegyzetet használunk erre a célra, hogy a zárójelben beszúrt magyarázat ne bontsa meg az adott idegen szót tartalmazó bekezdés egységét, és ne zökkentse ki az olvasót.

Lábléc/élőláb

Hasonlít az élőfejhez, annyi különbséggel, hogy ez az oldal alján helyezkedik el. Ugyanúgy a szedéstükrön belül, ugyanúgy elválasztva a főszövegtől és ugyanúgy ismétlődő adatokat tartalmaz. Leginkább oldalszámot, a készítés idejét, a dokumentum verziószámát stb.

Ligatúra

A ligatúrák olyan speciális nyomdai karakterek, amelyek betűcsoportokat helyettesítenek, hogy szebb küllemet biztosítsanak a szövegnek. Bizonyos kiadványszerkesztés szempontjából ajánlott betűcsaládok (pl. Linux Libertine), engedélyezés esetén a gyakori ligatúrákat automatikusan beszúrják a szövegbe a begépelt karaktereket helyett. Például az fi betűkapcsolat az i betűt követő karakter bevitele után az ezt a betűcsoportot helyettesítő ligatúrára változik. Ennek célja, hogy az f betű felső hurka ne lógjon rá az i pontjára.
ligatúrák

(Forrás: Németh László – Kiadványszerkesztés LibreOffice Writer szövegszerkesztővel)

Margó

A margó az oldalak azon része, amiken kívül, általános esetben nem írható szöveg. Magyarán a margók határolják és határozzák meg a szöveg helyét. Ha mondjuk a bal oldali margó 2 cm, akkor az oldal bal szélétől számított 2 cm olyan terület, ahová nem kerülhet szöveg.

Minden oldalnak négy margója van: alsó, felső, bal és jobb margó. Amennyiben tükrözött oldalelrendezést (lásd később) használunk a bal és jobb margó helyett külső és belső margó állítható. Ez azért van, mert ilyenkor a dokumentum páratlan és páros oldalainak margói tükrözik egymást: az alsó és felső margójuk ugyanakkora lesz, valamint az egymás felé néző (belső) és a külső margó is. Ezt a legkönnyebben egy könyvvel lehet szemléltetni. Attól függetlenül, hogy az adott oldal páros vagy páratlan oldalon van, a könyv gerince felé eső belső margó mindkét oldalon egyforma, valamint a külső margójuk is, ahol fogjuk a könyvet.

Amennyiben nem állítunk be tükrözött oldalelrendezést (vagyis az alapértelmezett páros-páratlan elrendezését használjuk), minden oldalnak bal és jobb oldali margó kerül beállításra. Vagyis könyv esetén (eltérő bal- és jobboldali margóméretek esetén) a belső margó nem lenne egyforma, mivel a páratlan oldanak az a bal margója, a párosnak pedig a jobb.

Oldalméret

Az oldalméret az aktuális dokumentum méreteit jelenti. Ebből kerül még levonásra a margók által meghatározott terület. A leggyakoribb oldalméretek nevesítve is beállíthatóak (pl. A/4 a hagyományos fénymásolólap mérete), ám egyéni méretek is megadhatóak.

Ezen beállítás ellenére is van mód rá, hogy egy dokumentum több, eltérő méretű oldalmérettel rendelkezzen.

Soregyen

A soregyen beállítás azt segít elérni, hogy egymás melletti oldalak/hasábok (például egy könyv páratlan és páros oldalainak vagy egy magazin hasábokra tagolt cikkének) sorai egy magasságban legyenek, ne csússzanak el egymástól.

Előbb a soregyen beállítás nélküli változat, majd ugyanez a szöveg bekapcsolt soregyen funkcióval:

Soregyen nélkül

Soregyennel

Sorköz

A sorköz a szöveg azon jellemzője, ami meghatározza, hogy két egymás alatt lévő sor között mekkora távolság legyen. Az alapértelmezett érték az egyszeres. Ez azt jelenti, hogy két sor között a távolság pont akkora, hogy a felfelé és lefelé nyúló betűk szárai ne érjenek össze. Hosszú szövegek esetén ez a sorköz nehezen olvasható, ezért a másfélszeres is gyakori beállítás. Ez azt jelenti, hogy két sor között másfél sormagasságnyi távolság van. Viszonylag elterjedt még (főleg könyveknél) a 110-130%-os érték. Ez a sormagasságnál egy kicsivel nagyobb sorközt jelent, ám még nem húzza szét úgy a szöveget, mint a másfeles.

Stílus

A stílus a bekezdések, fejezetcímek vagy oldalak jellemzőinek gyűjteménye. Az automatikus formázást segíti elő, mivel mindössze egyszer, a stílus létrehozásakor kell megadni a kívánt tulajdonságokat, nem pedig minden bekezdésnél és fejezetcímnél.

Egy stílus tartalmazza a betű típusát, színét, méretét és stílusát, a térköz, a behúzás, a sorköz, a szóköz, az elválasztás és a margó beállításait, az árva- és fattyúsorok kezelésének módját, a tabulátorokra és szegélyekre vonatkozó beállításokat stb.

Mivel minden stílusnál meg lehet adni, hogy az azt követő bekezdés milyen stílusú legyen, gyakorlatilag önformázó szövegünk lesz a stílusok használatával. Ha például létrehozunk egy Egyéni címsor nevű stílust és megadjuk, hogy a következő stílus az Egyéni szövegtörzs legyen. Az Egyéni szövegtörzset pedig saját maga, tehát az Egyéni szövegtörzs kövesse, akkor a fejezetcím begépelése és Egyéni címsor stílussal való megformázása után az új bekezdés automatikusan Egyéni szövegtörzs stílusú lesz, a következő bekezdés szintén. Egyedül a következő fejezet címénél kell manuálisan átállítani a stílust Egyéni címsorra.

Szedéstükör

A szedéstükör az oldal margók által határolt része, vagyis az a terület, ahová a szöveg beírható. A szedéstükörben található a cím, a fejezetcímek, a főszöveg, az élőfej, az élőláb és minden tartalom, mivel a margók szabályozzák az elhelyezkedésüket.

A szedéstükör mérete a margók által szabályozható. Másmilyen szedéstükröt igényel egy pár oldalas dokumentum, egy könyv és egy újság. Sőt, igazából ahány dokumentum, szinte annyi különböző szedéstükör. Már ahol a szövegszerkesztő alapértelmezett méreteit megváltoztatják. Egy néhány oldalas dokumentumnál tökéletesen megfelelő lehet az alapértelmezett margóméret, ám egy terjedelmesebb műnél már nem. A margók és a szedéstükör beállítása a szerkesztés fontos része.

2 cm-es margókkal, A/6-os oldalmérettel így néz ki a szedéstükör. Ahogy a képen is látszik, a lábjegyzet is benne helyezkedik el:
szedéstükör

Szegély

A szegély a bekezdések azon jellemzője amivel különböző színű, stílusú (szaggatott, dupla vonal stb.), vastagságú vonalakat tudunk adni hozzájuk. Amennyiben a szegélyezés a bal, a jobb, az alsó és a felső szegélyt is érinti, keretezésről beszélünk. Ám tetszőlegesen szabályozható, hogy a bekezdés mely részei rendelkezzenek szegéllyel.

Tabulátor

A tabulátor egy speciális eszköz a szöveg formázására. Többféle létezik belőle: balra zárt, jobbra zárt, középre zárt, tizedesjelhez igazított, karakterrel feltöltött. Általában rövidebb, szegélyt nem igénylő táblázatok létrehozásához használják. Ezen kívül űrlapok készítésekor is hasznos a megadott karakterrel való sorfeltöltéshez vagy hivatalos irat végén az aláírás pontokkal jelzett helyének kialakításához. Az utóbbi két esetben csak annyi dolgunk van, hogy meghatározzuk a tabulátor kezdő és végpontját, majd megadjuk a kitöltés módját, például pont (.), és nem kell egy „Kérjük, írja le néhány mondatban…” című résznél ráfeküdni a pont billentyűre és kézzel bevinni x sornyit belőle.

Az alábbi dokumentumban másfélszeres sortávolságot használtam, az aláírás felett 1,5 cm-es térközzel, valamint tabulátorokkal készítettem el a pontozott sorokat:
tabulátor

Tájolás

Az oldal azon tulajdonsága, hogy álló vagy fekvő helyzetben van-e. Vagyis az, hogy a hosszabbik vagy a keskenyebbik oldallal párhuzamos-e a bevitt szöveg.

Tartalomjegyzék

A tartalomjegyzék a dokumentum adott fejezetstílusaival formázott sorainak oldalszámmal ellátott mutatója. A tartalomjegyzék automatikus generálásához elengedhetetlen, hogy csak a fejezetcímeket formázzuk fejezetstílusokkal (pl. Címsor 1, Egyéni címsor), valamint az, hogy a tartalomjegyzék generálása előtt állítsuk be, hogy a program melyik címsorstílust keressen. Mert keresheti a Címsor 1, 2, x-et, ha mi Egyéni címsor 1, 2, x-et használtunk. Valamint a generálás előtt kell megadni azt is, hogy hány szint jelenjen meg a tartalomjegyzékben.

Például ha az Egyéni címsor 1, Egyéni címsor 2, Egyéni címsor 3 stílusokat használtuk a dokumentumban, de a tartalomjegyzéket csak két szinttel generáljuk, az Egyéni címsor 3-mal formázott fejezetcímek nem fognak szerepelni a tartalomjegyzékben.

Térköz

A térköz két bekezdés távolságát meghatározó tulajdonság. Általában a dokumentum címének, fejezet/alfejezet címeinek stílusánál van megadva, hogy az őket követő bekezdés utánuk x cm-rel kezdődjön.

Ha például az Egyéni címsor stílusunkhoz 1 cm-es bekezdés utáni térközt adunk, akkor a fejezetcímünket követő bekezdés a következő sorban fog kezdődni, de 1 cm-rel a fejezetcím alatt.

Végjegyzet

Hasonló a lábjegyzethez, ám annyi különbséggel, hogy nem az adott oldal alján helyezkedik el, hanem a dokumentum végén, ahol egy külön oldalra kerülnek a szövegben előforduló végjegyzetek.

Ajánlott irodalom

Az érdeklődőknek nyugodt szívvel ajánlom:

  • Németh László – Kiadványszerkesztés LibreOffice Writer szövegszerkesztővel című könyvét, ami letölthető innen, valamint
  • a Libreoffice Writer kalauz – Szövegszerkesztés stílusosan című művet, ami itt érhető el.

Mindkettő magyar nyelvű és a LibreOffice szövegszerkesztő használatát mutatja be. A http://libreoffice.hu/konyvek/ oldalról is ingyenesen letölthetőek több másik kiadvánnyal egyetemben.

Jó bogarászást!

Zárásként

Mivel a tervezettnél hosszabbra nyúlt a fogalmak definiálása, ebben a részben már nem térek ki a tiltott műveletekre, ám a cikksorozat következő részében erről lesz szó.

Igyekeztem érhetően definiálni és bemutatni a szövegszerkesztés során előforduló gyakori műveleteket, ám ennek ellenére előfordulhat, hogy valami nem érhető. Ez esetben szívesen fogadom a visszajelzéseket.

A következő részben tehát a tiltott műveletekről fogunk értekezni, majd a tervek szerint a sorozat további részeiben (nem tudom még, mennyi lesz) a szövegszerkesztés menetét fogjuk áttekinteni, majd kisokosszerű leírást tervezek adni a már említett műveletekről. Például az egyéni stílusok létrehozásáról és használatáról. Ha bármilyen művelettel problémád van, esetleg szeretnél valamiről olvasni, bátran jelezd!

Remélem, hasznosnak találtad a cikket. Jó szövegszerkesztést!

A sorozat részei