Hogyan váltsunk Windowsról Linuxra: I. rész – Ismerkedjünk

tux

Egy cikksorozaton keresztül, lépésről lépésre szeretnélek elkísérni a Windowsról Linuxra váltás rögös útján. Nem áltatlak hazugságokkal: nem lesz sétagalopp. Komoly elhatározás kell hozzá, le kell dobnod a rég megszokott láncaidat és a Windowsos megszokásaidat. Azonban megéri a kitartást, ugyanis igen gyümölcsöző a végeredmény. A sorozatot kezdő felhasználóknak szánom. Azoknak, akik hallottak arról, hogy van az a Linux nevű izé, ami olyasmi mint a Windows; meg van az az Ubuntu is, ami úgy hangzik, mint egy afrikai törzs hívójele és nem tudják, hogy az állatnevek miként kapcsolódnak az ámítástechnikához.

Ebben a részben nem csinálunk semmi mást, csak járatjuk az agyunkat, megismerkedünk néhány fogalommal, a szabad szoftver filozófiájával és rájövünk, hogy az RMS nem mindig a négyzetes közepet jelenti.

Egy kis adalék a cikkhez: olykor nem tudtam, hogy egészen pontosan hol is kezdjem a magyarázást, így lehet, hogy bizonyos fogalmakat hamarabb használok, minthogy megmagyaráznám őket vagy ami még rosszabb, hogy meg sem magyarázom. Ez bug (és nem feature), kérlek írd meg nekem, ha ilyet (vagy bármi mást) találsz.

Apropó bug: „A szomszédom minap átjött, hogy hangosan búg a porszívóm. Erre azt mondtam, hogy ez nem bug, hanem feature.” Ha nem érted ezt a viccet, semmi baj (lesznek még rosszabbak is), remélhetőleg a cikksorozat végére világossá válik, miről is szól.

Mielőtt elkezdenénk…

…fontos tudnod jó pár dolgot, mert lehet valójában nem is szeretnél váltani, vagy a Linux nem is neked való. Komolyan. Ezt a részt (legalább) nem (de) komolytalankodom el.

Komoly elhatározás szükséges

Más rendszer, más szokások, más gondolkodás. Akarj valami újat megtanulni, akard elsajátítani a rendszer dolgait és ne rémülj meg egy ismeretlen (hiba)üzenettől. Se az olykor angolul kommunikáló rendszertől. Olvass! Azért írja ki azt amit, hogy olvasd el, értelmezd és dönts. A legtöbb felhasználó véletlenszerűen (vagy valami számomra ismeretlen algoritmus alapján) kattintgat az „OK” és „Mégse” gombokra. Nos, ezt ne tedd. A rendszer nem néz hülyének, ergo ne légy az!

Megtörtént eset: Egy alapvetően Windows orientált cégnél Linux alapú megoldás beállítása volt a feladatom. Ennek a viszonylag kulcsrakész megoldásnak van egy viszonylag jó webes felülete, ahol az igényeknek megfelelően, elég részletesen lehet konfigurálni a célalkalmazást. Telepítés után frissítés, tesztelés az éles beüzemelés előtt. Az egyik ilyen frissítés után zavar támadt az erőben, mert újraindítás után az egyik nagyobb verziófrissítésen átesett komponens automatikusan nem, csak kézzel indult el. Legnagyobb pechemre nem hagyták, hogy magamban és főleg csendben oldjam meg a problémát, hanem kaptam szakértést a nyakamba, hogy szerintük hol nézzem meg, mit nézzek meg és miért. Ami azért vicces, mert pont azért lettem volna ott, mert én értek értek a Linux alapú rendszerekhez, ők nem, és nekik olyan megoldás kell, amely szerencsétlenségükre nem érhető el a Microsoftos környezetben.

Szóval én a szerveren is jól bevált, parancssori eszközökkel nézegettem a naplóállományokat, kerestem bennük hibára utaló jeleket, mindent, ami ilyenkor szokásos. Jött a szenzációs ötlet, hogy indítsuk újra, hátha megjavul. Windowsos beidegződés. Mondtam, hogy attól nem lesz se jobb, se rosszabb. De indítsuk újra. Oké, megtörtént, tényleg nem lett jobb.

Aztán jött a „nem igaz, hogy nincs a Linuxban rendes naplózás”. Nem igazán zavarta az illetőt a dolog, hogy a különböző programhoz vagy rendszerhez tartozó alkalmazások naplói külön állományban vannak. De mutattam, hogy van, erre tessék. Erre az volt a baj, hogy miért ilyen hosszú a naplóállomány, miért olyan részletes (ugye az előbb még nem volt rendes naplózás), és miért nincs egy kattintgatós felület hozzá. Megmutattam, hogy de van, lehet csemegézni a webes felületén, de parancssorból sokkal gyorsabban megoldom, mint végigkattogtassak x db menüpontot.

Ilyenkor jött, a „hát de nem is igaz”. Oké, nyuszika tipikus esete. Itt már erősen éreztem, az „azért vacak, mert Linux és minden Linux vacak” hozzáállást. Elég jó összeget fel mernék rá tenni, hogy bármit mutathattam volna, akkor is az jött volna ki, hogy vacak a Linux, bezzeg a Windows.

Amíg az illető elmolyolt a számára delegált kattogtatós felületen és végre békén hagyott, sikerült is néhány perc alatt megtalálni a gondot. Több tanulságot is tartalmaz a történet: Ha nem értünk valamihez, hagyjuk békén azt, aki igen, mert ha belekotyogunk a dolgába és baromságokkal traktáljuk, akkor azzal mindenki rosszul jár. Különösen akkor, ha rosszmájú, „bezzeg Windowson” megjegyzésekkel tarkítja a mondandóját. Erre senki nem kíváncsi, én pláne nem.

Az ilyen megjegyzésekkel pedig teljesen nyilvánvalóvá válik a Linux alapú rendszerekkel való ellenszenv és az, hogy a kötözködőnek fogalma sincs arról, hogy valójában hogyan is működik az egész. A leírt esetben a Linux alapú rendszerre nem úgy tekintenek, mint megismerendő újdonságra, ami mellesleg ingyen biztosít kényelmi funkciókat, hanem mint egy örök rosszra, ami csak rossz lehet. Ezt valószínűleg a múltban elszenvedett rossz élmény indukálta. Az már csak hab a tortán, hogy ha mindent rám hagy és nem szól bele az egészbe, arról sem feltétlenül kellett volna, hogy fogalma legyen, hogy egy Linux alapú megoldásról van szó. A neki szánt webes felület mindent elfed.

Ahogy a fenti példa is mutatja, nagyon fontos az elhatározás és a komoly hozzáállás. Örök ellenszenvvel és Windowsos beidegződésekkel nem lehet nemhogy váltani, de kellően megismerni sem egy új rendszert. Van erre egy mondás: „Linux sok mindenre jó, de Windowsnak kifejezetten rossz.”

A Linux nem akar Windows lenni…

…és nem is akar rá hasonlítani. A Linux olyan mint a Linux, ahogy a Földünknek is Föld alakja van. Persze, akadnak olyan ablakdekorációk és disztribúciók, melyek az Ablakokra hajaznak, de az csak a felszín, amit azért csinál, hogy otthonosabban érezd magad. Felesleges a rendszert azért szidni, mert nem úgy viselkedik, mint a Windows, mert soha nem is fog. Ugyebár, nem kaméleonok vagyunk (na jó, néhányan mégis: ide kattints.)

Segítünk az átállásban!

A cikksorozat elsődleges célja, hogy segítsen a Linux alapú rendszerekre történő átállásban. Az oldal célja, hogy a mindennapos (és annyira nem mindennapos) problémákra megoldást nyújtson neked a szabad szoftverekkel kapcsolatban.

Tévhitek az Linux disztribúciókkal kapcsolatban

Mielőtt elkezdenénk a lényegi ismerkedést, van pár tévhit, amit már hallhattál, olvashattál. Ezeket szeretném megcáfolni. Tudsz még többet is? Írd meg nekem!

Tévhit: A Linuxot bütykölni kell, mert nincsenek illesztőprogramok

Nem szükséges. A legtöbb elterjedt disztribúció alapértelmezett telepítéskor automatikusan felismeri az eszközeidet és azonnal használja is őket. Ez a legtöbb helyen elég. Ha valami speciális eszközt használsz, azzal lehet, hogy lesz némi dolgod, de igen ritka a teljes használhatatlanság.

Tévhit: A legtöbb dolgot csak terminálból, parancssoros felülettel lehet megcsinálni

A haladó feladatok elvégzéséhez tényleg a parancssor a legjobb eszköz. Ugyanakkor a mindennapi beállításokat, programtelepítéseket és feladatokat egyszerűen, grafikus felületen, kattingatással is meg lehet oldani.

Tévhit: A LibreOffice nem jó semmire

Ne engedd magad becsapni! A LibreOffice egy jól használható, a mindennapokban is kitűnően működő irodai szoftvercsomag. Ajánlom figyelmedbe Charmed Hogyan szerkesszünk szöveget? sorozatát, amely részletesen bemutatja az alapvető szövegszerkesztést, valamint a LibreOffice A LibreOffice felhasználó létrehoztak egy független önbevallásos LibreOffice 5.0 vs. MS Office 2013 összehasonlítást. Itt találod: https://wiki.documentfoundation.org/Feature_Comparison:_LibreOffice_-_Mi... Vigyázat! Tényeket tartalmaz!

Tévhit: Linuxos szoftverek rosszul karbantartottak

A szoftvereket emberek fejlesztik, akik idővel lehet, hogy megunják a munkát vagy egy adott cég dönt úgy, hogy nem támogatja tovább a termékét. Ez egy természetes folyamat, amely minden rendszere kihat, legyen az Ablakos, Almás vagy Pingvines. Más szóval mondva, ez nem a Linuxon múlik és még csak nem is igaz.

Ami a programok frissességét illeti: a csomagkezelő mindig szól, ha új alkalmazás verzió érhető el, így pillanatok alatt, egy-két kattintással telepítheted azt!

Tévhit: Linuxon nem lehet játszani

Az egyik legismertebb és legnagyobb szoftverkiadó, a Valve is kiadja a Steam nevű játékterjesztési platformját Linux alapú rendszerekhez. Persze mit sem érne, ha nem lennének hozzá játékok: folyamatosan bővül azon szórakoztató alkalmazások száma, amelyek elérhetőek Linuxra is.

Ne higgy az átlagos kommentárnak

Sokat gondolkodtam, hogy ez a fejezet bekerüljön-e a cikkbe. Azonban úgy érzem, mindenképp szót kell emeljek az átlagos kommentár ellen. Remélhetőleg te is észrevetted, hogy egy jó ideje szabadesésben zuhan a legnépszerűbb magyar híroldalak (pl. origo, index, hvg, 444) hozzászólásainak minősége. És itt most messze nem csak az IT témákra gondolok, hiszen ezek az oldalak leginkább napi hírekkel foglalkoznak, hanem egy véletlenszerűen kiválasztott cikk alatt megjelenő hozzászólások átlagos minőségére.

Kis országunk nem csak tízmillió politikusnak, közgazdásznak, autószerelőnek és futballistának ad helyet, hanem az utóbbi időben informatikusnak is. Az egyre elterjedtebb Disquas felületnek hála, a véleménynyilvánítás egyre egyszerűbbé válik. Egy regisztrációval sok oldal kapui nyílnak meg. Ami valljuk be, igen kényelmes.

A hozzászólások többsége olyan programok hiánya miatt dobálja be a közösbe azt a bizonyos „mellékterméket", mint az Adobe Photoshop, Premierre csilliómodik verziója, AutoCAD, ArchiCAD és egyéb, speciális mérnöki programok, 20-25 éves könyvelői és nyilvántartó programok, vagy épp kórházi szoftverek. Ezek a sárdobáló egyének elfelejtik, hogy a warez úton megszerzett Photoshop, Premierre valójában nincs ingyen, komoly tízezreket kell(ene) értük leszurkolni, mert munkaeszközök. Ők azok, akik egyszerű átméretezésre is elindítják a „fotóboltot", ahogy ők azok is, akik nem tudnak mit kezdeni az AutoCAD-del és társaival. Ők azok, akiket legfeljebb úgy érintenek a tervezőprogramok, hogy olyan eszközt használnak, amelyeket ezekkel terveztek.

Tehát, ha nem a Photoshoppal keresed a kenyered, ha nem foglalkozol nagyon komoly videóvágással (a kevésbé komolyakra már van Linuxos program), ha nem olyan mérnöki munkát végzel, amelyhez speciális programok kellenek, ha nem kórházi lélegeztetőgépre tervezel Linuxot
telepíteni (irónia), ha nincs szükséged az ezer éves könyvelői programokra (újabbak közül néhányan vannak már Linuxra is, sőt olyan disztribúció is van, melyhez ingyen adják, és NAV tanúsítással is rendelkezik) vagy még félezer éves nyilvántartó programokra, akkor itt a helyed.

Akkor is megtalálod a számításod, ha egy adott szoftver speciális funkcionalitására nincs szükséged. Te szoktál MSSQL adatbázisból Excelbe importálni adattáblákat? Én sem. Csak egy, ritkán használt szoftver miatt tartanál Windowst? A Windows virtualizálható, mégpedig legálisan! Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy pofonegyszerűen lehetséges Linux alatt egy Windows futtatása azért, hogy azt a bizonyos programodat használhasd? Ez hívják virtualizációnak! A harmadik részben majd megismerkedünk a virtualizációval, egészen pontosan a meglévő Windowsodon fogunk Linuxot virtualizálni, hogy később fordulhasson a kocka!

Ha nem használsz egy marginális réteg által igényelt, speciális programot, amit ráadásul valamilyen ok miatt nem tudsz & lehet virtualizálni, akkor itt a helyed és szeretettel várunk!

Csak a saját szemednek higgy!

A legjobb, ha magad tapasztalod meg a dolgokat. Ha megvan benned az elhivatottság és a szándék, hogy új dolgokat tanulj és felmerülő gondokat oldj meg, akkor magad is tapasztalni fogod idővel, hogy megérte megpróbálni.

A Linux alapú operációs rendszerek nem tökéletesek, de messze-messze nem olyan rosszak, mint azt egyesek hajlamosak leírni. No, mellékesen pedig ingyenesek, és akárhány számítógépen használhatsz akárhány disztribúciót, megkötés nélkül, legálisan! Több ezer szoftverrel együtt.

Alapvető tudnivalók

Az egész úgy kezdődött…

…, hogy 1991-ben Linus Torvalds, az akkor 21 éves informatikus hallgató közelebbről is meg akarta ismerni a Intel 80386-os processzor védett módú feladatváltó lehetőségeit. Hogy ez egészen pontosan micsoda, jelenleg nem érdekes, legyen elég annyi, hogy az egész Linux hobbi rendszernek indult. A Linuxról és a történetéről bővebben a Wikipédia Linux szócikkében olvashatsz. Igényes, jól kidolgozott szócikk, melegen ajánlom.

GNU/Linux

Ha elolvastad a Wikipédia szócikket, akkor tudod, hogy a „telepítettem egy Linuxot” nagyon felületes mondat. Ugyanis a Linux nem más, mint maga az operációs rendszer magja, ami egymagában semmit sem ér, mert kellenek hozzá eszközök. A mondat tehát helyesen úgy hangzik, hogy „telepítettem egy GNU/Linuxot”. Ettől függetlenül itt is, más cikkekben is, ha általánosan a GNU/Linux-ra gondolok és nem egy specifikus disztribúcióra (jó-jó, később ezt meg magyarázom), akkor egyszerűen Linux néven fogom emlegetni. Amúgy is, milyen hülyén jönne ki egy beszélgetéskor, hogy „képzeld, kijött az Ubuntu GNU/Linux 15.04 alpha 2-es kiadása, és már fel is raktam.” A szócikkből azt is megtudhattad, hogy mi a GNU: programok és könyvtárak gyűjteménye. Azaz a GNU/Linux nem más, mint egy GNU környezetben használt Linux kernel. No, így sokkal egyszerűbb, nemde?

A Linux szabad szoftver

FSF logo

A szabad szoftver olyan szoftver, amelyet szabadon használhatsz, másolhatsz, terjeszthetsz, tanulmányozhatsz és módosíthatsz. A szabad szoftver attól szabad, hogy nem köti meg a kezedet. Ha értesz hozzá, akkor belenyúlhatsz és hozzáadhatsz dolgokat. Ha nem értesz hozzá, akkor tanulmányozhatod, hogy később érthess. Azaz szabaddá teszi a szoftverben rejlő tudást! A Szabad szoftver mozgalmat Richard Matthew Stallman indította 1983-ban a GNU projekttel, amit a GNU kiáltvány, majd a Szabad Szoftver Alapítvány megalapítása követett. 1989-re pedig el is készült a GNU GPL licenc első kiadása.

Ugyanakkor a szabad szoftvereket védeni is kell azoktól, akik az ingyen tudást felhasználva szeretnének mások munkájából hasznot húzni. Erre jöttek létre a szabad szoftver licencek, amelyek többé-kevésbé biztosítják a szoftver szerzőjét arról, hogy a munkája közkincs marad. Személy szerint a GPLv2-es és GPLv3-as licencek a kedvenceim (de vannak sokan mások is, erre tessék), ugyanis ezek garantálják, hogy minden szabad szoftverre épülő munka is szabad szoftver maradhasson. Talán emlékszel arra, hogy pár éve a Microsoft volt vezére, Steve Ballmer a Linuxot ráknak nevezte. A kontextusból kiragadva a mondatot, valahol igaza van: ahova bekerül akár egy sornyi GPL kód, ott bizony meg kell nyitni a teljes forrást, ami természetesen jó nekünk, hiszen így a benne raktározott tudás felszabadul, és mindenki számára elérhetővé válik.

Azonban ne hidd azt, hogy a szabad szoftver azt jelenti, hogy ingyenes szoftver. A szabad szoftvernek is megvan a maga fejlesztési költsége, azt is emberek írják, akik a munkájukért bizony elvárnak valamilyen juttatást. Ez elsődlegesen az ipari méretben szabad szoftvert használó cégek feladata (lenne). Azonban nem elhanyagolható a magánemberektől érkező apróbb adomány sem. Ha később bármelyik nagyobb szabad szoftver megtetszik és van lehetőséged anyagi támogatást nyújtani a fejlesztéshez, tedd meg! Vagy egyszerűen csak add az adód 1%-át mondjuk a Szabad Szoftver Alapítványnak, akik különböző projekteket támogatnak. Tovább megyek: az, hogy egy szoftver szabad, még nem jelenti azt, hogy ingyenes. Tehát, ha Te írsz egy szabad szoftvert, de szeretnél pénzt kérni érte, megteheted.

OpenSource logo

A szabad elvek mentén született a Lacyc3eu is. Charmeddel valljuk az információszabadság elvét. Én ennél is tovább megyek: véleményem szerint a tudás és az információ eltitkolása egyenesen emberiség elleni bűntett (belátom, hogy nem fekete-fehér a dolog, akadnak kivételek). Éppen ezért, ahogy a láblécben is olvashatod, az oldalon minden anyag Creative Commons 4.0 licencelésű, azaz szabadon terjeszthető, módosítható, felhasználható, mindössze annyit kérünk, hogy a ráépülő munkádban hivatkozz ránk mint forrásra és azt, hogy ugyanilyen licenceléssel add ki azt is.

A szabad szoftverről bővebben a Wikipédián, a szabad enciklopédián olvashatsz. Szabad szoftver, szabad tudás, szabad enciklopédia. Érted már a lényegét a szabad szoftver filozófiának és úgy az egész szabad tudás dolognak? Maga a szabad gondolkodás pedig egyre több terülten jelenik meg. Ez nem csak az írott anyagokat jelenti, hanem művészi alkotásokat. Képeket, zeneszámokat vagy épp animációt.

Egy nagy család része lehetsz

Debian logo

A szabad szoftverek a jellegükből adódóan organikusan fejlődnek. Ha valaki(k) nem ért(enek) egyet az adott irányvonallal, akkor egyszerűen létrehozzák a projekt pontos másolatát, klónját az úgynevezett forkját. Majd onnantól új néven olyan irányba fejlesztik, amilyenbe csak szeretnék. Ha ez az irány a felhasználóknak és a többi fejlesztőnek szimpatikusabb, mint az eredetié, akkor átpártolnak oda és az fejlődik tovább. A régi elképzelhető, hogy elhal vagy épp a konkurencia vagy az eddigi ellentétek megszűnése miatt elkezd szárnyalni.

RedHat logo

Ilyen folyamatok eredménye a napjainkban szinte megszámlálhatatlan mennyiségű Linux disztribúció. Egyik sem teljesen olyan mint a másik, így mindenki szabadon választhat a lehetőségek közül. Vagy indíthat egy sajátot. Hogy tényleg lásd, vizuálisan, hogy sok disztribúció létezik, mutatok egy idővonalat: kattints ide.

Ahogy az idővonalon is látszik, azért van néhány főbb csapásirány. A három legnagyobb disztribúció család a Debian, a Slackware és a RedHat, majd belőlük ágaznak el ezerfelé a változatok. Alapvető különbségek vannak köztük, ugyanakkor alapvető hasonlóságok is, hiszen mindannyian GNU/Linuxok, csak más körítéssel. A három nagy család közül mindenki megtalálhatja azt, amelyik neki a legszimpatikusabb. Vagy kereshet magának a kisebbek közül is egy megfelelőbbet.

Igen nehéz lenne felsorolni, hogy mikben különböznek egymástól az adott disztribúciók, hiszen nem ritkán igen közeli rokonokról beszélünk. Ami mégis nagyobb szegmentáló tényező, az a csomagkezelő (kicsit később bővebben is beszélek róla). A legnagyobbak a dpkg és az rpm. Talán elmondható, hogy a Debian (dpkg) alapú disztribúciók felhasználóbarátabbak, mint a többiek, de ez is inkább csak régi prekoncepció.

Slackware logo

Mint láthatod, igen nagy családba keveredhetsz, ha szeretnél. Gondolom megfordult a fejedben, hogy „Jaj, hogyan is tudnék ennyi lehetőség közül választani? Egy fél élet kellene az összeset kipróbálni.” Nem kell megijedni, amint megtalálod a számodra szimpatikus fő csapásirányt (Debian – RedHat – Slackware alap) onnantól jóval könnyebb lesz a dolgod. Ráadásul bizonyos mennyiségű tesztelés után ráérzel majd az ízére és elkezd körvonalazódni benned, hogy mit szeretnél. De ennek még nincs itt az ideje.

Új fogalmak és a régiek megfelelői

Mielőtt nagyon belemennénk a dolgokba, a továbblépéshez nagyon fontos tisztázni pár alapvető fogalmat, mert a későbbiekben ezekre fogunk építeni.

Függőség: Olyan program vagy program könyvtár, amelytől az adott alkalmazás függ, amelyet működése közben használ. Pl. a Firefox függősége a GTK grafikus eszközkészlet.

Csomag: Linuxra programokat nagyon nagy számban, úgynevezett csomagokban terjesztik. A csomag nem más, mint adott szabályok szerint összerakott archívum. Tartalmazza magát a programot, néhány információt a programról és a hozzátartozó telepítési utasításokat. Itt olyan információkat kell elképzelni, mint mondjuk a szerzői és karbantartói információkat vagy épp a program függőségeit. A telepítési utasítások többek közt megfogalmazzák, hogy hova legyen a program telepítve. A csomagokat csomagkezelővel lehet telepíteni (lásd később). Minden nagyobb disztribúciócsaládnak megvan a maga csomagformátuma. A legáltalánosabb csomagformátumok a .deb, ami a Debian alapú rendszerekre jellemző, az .rpm az RPM alapúakra. Vannak még kátránylabda (tar.gz, sicc!) csomagokat használó rendszerek (pl. Slackware) és még sokan mások. Igen nagy a választék, még extrának érdemes megemlítenem, hogy Gentoo alatt pl. a klasszikus csomag fogalom sincs értelmezve, hiszen Gentoo alatt csak telepítési utasításokat tölt le a csomagkezelő. Remélem nem kavartalak meg.

Windowsos megközelítéssel ezek nagyjából a telepítő, installer, „felrakó” vagy „letelepítő” fogalmával ekvivalensek. Ha egy kicsit mélyebbre merészkedünk, akkor pontosabb analógia, ha a csomagot az .msi kiterjesztéssel rendelkező állománynak feleltetjük meg.

Csomagkezelő: Szigorúan véve, a csomagkezelő nem más, mint amivel csomagokat tudunk telepíteni (esetleg konfigurálni) és eltávolítani. Figyel arra, hogy a rendszer konzisztens maradjon, azaz a telepítendő csomagnak meglegyen minden függősége és ne tudjunk (olyan könnyen) olyan csomagot eltávolítani, amelyre más csomagnak szüksége van.

dpkg icon

Ha egy kicsit lazítunk a megfogalmazáson, akkor hozzá kell tenni, hogy a csomagkezelő tölti le a tárolókból (lásd később) a csomagokat, ellenőrzi azok épségét (pl. ellenőrzőösszeget és digitális aláírást néz) és folyamatosan ügyel arra, hogy mindig az elérhető legfrissebb csomagokkal rendelkezzünk. Ennek a kibővített megfogalmazásnak a programja Debian alapú rendszereken a konzolos apt-get (vagy aptitude) alkalmazás, míg grafikus programban gondolkodva a Synaptic,vagy az Ubuntu specifikus „Ubuntu Szoftverközpont”. A leírás technikailag egy kicsit pontatlan. Ha ezt kiszúrtad, nem biztos, hogy neked írtam ezt a cikket. :) RPM alapú rendszereken ott a konzolos yum, aminek a grafikus megfelelője a pirut.

Windows alatt jelenleg nincs csomagkezelő, semmilyen értelemben. Ha mégis valami hasonlót próbálunk keresni, akkor a Windows Installer, aka. msiexec lehet az. Annyiban hasonlít a csomagkezelőre, hogy egy, a Windowsba épített alkalmazásról van szó, amivel programokat telepíthetünk és távolíthatunk el. Azonban a Linuxos csomagkezelőkhöz képest egyféle pre-git állapotú izébigyóról van szó, csupán programok telepítésére és eltávolítására képes, függőségkezelési képességei erősen korlátozottak.

Tároló: Programokat legtöbbször nem manuálisan, csomagokból telepítünk, hanem (program)tárolókból. A csomagkezelő tudja, hogy mely programok érhetőek el a tárolóból, azoknak milyen függőségei vannak és azt, hogy azok kielégíthetőek-e vagy sem.

Hahó, van még ott valaki?

Ha ezek után is érzel magadban elég erőt, hogy folytasd velünk a Linux világába történő kirándulást, akkor gyere vissza máskor is! De legkésőbb két hét múlva, amikor is elmegyünk disztribúciónézőbe és kiválasztjuk a szimpatikus irányvonalat.

A sorozat eddig megjelent részei

Változások listája:

  • 2015. 09. 29.: Tévhitek hozzáadása
  • 2015. 11. 18.: Elhatározás bővítése