Hogyan szerkesszünk szöveget? – 2. rész: A tiltott műveletek

Linux Libertine illusztráció
Az előző részben megismerkedtünk a szövegszerkesztés során használt műveletekkel, fogalom szintjén. Ám a beígért tiltott műveletek elemzésére már nem került sor. Ma ezt pótolom. És ha minden jól megy, a következő részben kezdünk majd rátérni a lényegre, vagyis a szövegszerkesztés menetére, a szövegszerkesztő program megismerésére és onnantól gyakorlati példákon keresztül az egyes műveletek használatára.

Műveletek

Amikor bármilyen szövegformázást végzünk vagy szöveget szerkesztünk, műveleteket hajtunk végre. Ilyen művelet a betűtípus és -méret, a térközök és margók beállítása, de a tartalomjegyzék generálása is.

A konkrét szövegformázást illetően alapvetően kétféle művelet létezik: dinamikus és statikus. Ezek között a fő különbség az, hogy a dinamikus műveletek követik a szöveg változását és megtartják a beállított formázásukat. Míg a statikusok, jellegükből adódóan képtelenek ugyanerre, így elvesztik formájukat. Ezeket a statikus műveleteket nevezzük tiltott műveleteknek, amelyek használata nem javallott azok káros hatásai miatt.

Ez így bizonyára nem érthető számodra, ezért a következő fejezetben próbálom illusztrálni a problémát.

Tiltott műveletek

Ahogy néhány sorral feljebb említettem, a tiltott műveletek a statikus voltuk miatt kerültek tiltólistára. És ezt nem úgy kell érteni, hogy a szövegszerkesztő nem ad lehetőséget az elvégzésükre, hanem úgy, hogy a szöveget formázó személy számára nem ajánlott a használatuk.

Nehéz is lenne az élet szövegszerkesztés tekintetében, ha az enter valódi, szoftveres (szövegszerkesztő általi) tiltólistán lenne. Ugyanis az enter is tiltott művelet meghatározott esetekben. Bizony-bizony.

Ahogy a sorozat előző részében említettem, a bekezdés egy entertől enterig terjedő szakasz. Ebből adódóan entert csak és kizárólag bekezdések létrehozásához használhatunk és tudjuk használni! Az enter használata „formázás” céljára, tagolásra tiltottnak minősül, mivel üres bekezdéseket hoz létre.

Gyakran elhangzik a kérdés: „Miért? Hiszen az oldal mondattal szépen kezdődik és végződik.” Igen, rendesen néz ki az oldal, amíg nem írunk bele vagy törlünk a szövegből. Akkor a fölöslegesen enterek (amik ugye üres bekezdések) üres oldalakat és teljesen elcsúszó dokumentumot eredményezhetnek, ahogy azt mindjárt látni is fogjuk.

A fölösleges entereken kívül a nem megfelelően használt szóközök és a tabulátorok is géptől és programtól függően másmilyen kinézetű dokumentumot eredményezhetnek. A nem megfelelően használt stílusokkal pedig leginkább a tartalomjegyzék generálásakor szembesülhetünk.

A tiltott műveletek tehát:

  • fölösleges enterhasználat (szövegformázásra),
  • fölösleges szóközhasználat (szövegformázásra),
  • nem definiált tabulátorok használata,
  • helytelen stílushasználat.

A következő alfejezetekben külön-külön kitérek rájuk.

Fölösleges enterhasználat

Nagyon gyakori jelenség a helytelen és túlzó enterhasználat. Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire kerülendő dolog az enterrel történő szövegformázás.

Mivel az entert bekezdéseket hoz létre, rengeteg semmit nem tartalmazó bekezdést kreálunk, amikor enterek leütésével különítünk el egymástól bekezdéseket.

Helytelen megoldás: sok-sok üres bekezdés

Megértem, hogy az átlagos felhasználó számára, aki csak alkalmanként ír pár oldalt, fölösleges macera az „alternatíva”, azaz a megfelelő tagoló művelet használata. Meg ott a felhasználóknál a kijelentésnek szánt mondat, hogy „Dehát nyomtatásban úgysem látszik!”. Ez sem egészen így van, ám a lényeg itt és most nem ezen van.

A kedves olvasó gondoljon ilyenkor arra, hányszor járt úgy, hogy egy nála szépen formázott szöveget elküldött másnak, akinél megdöbbentően eltérően nézett ki. És ha mondjuk nyomtatás céljából küldi el az ember másnak, akinél máshogy néz ki, a nyomtatott verzió sem úgy fog kinézni, ahogy a küldő azt szeretné. Ezért „veszélyesek” a statikus műveletek.

Nagyon fontos megérteni, hogy miért csak bekezdések létrehozására szabad entereket használni. Addig bizonyosan túlzott macerának tűnik „bajlódni” a térközzel, mikor néhány enterrel „formázni” a szöveget csupán pár pillanat műve.

Az alábbiakban két képpel szemléltetem a helytelen enterhasználat problémáit: A felső képen látszik, hogy a bekezdéseket enterek tagolják és jó néhány fölösleges enter van az oldal alján, így került a következő bekezdés új oldalra. De mi van akkor, ha szerkesztjük a szöveget? A második képen ennek látszik az eredménye. Bordóval jeleztem a beszúrt részeket. Látható, hogy az így keletkező eredmény nem éppen oldaltörés (új oldalon kezdés). Ezért mondjuk, hogy az enterrel való tagolás nem dinamikus.

enteres oldaltörés

enteres oldaltörés, üres sorok

Helyes megoldás: a térköz és az oldaltörés

Remélem, a kedves olvasó már kezdi érteni, mi is a probléma ezzel a megoldással. De akkor mi a helyes megoldás? Hát a térköz vagy éppen az oldaltörés. A fenti esetben mindkettőre szükség van.

A térköz a bekezdések azon tulajdonsága, amivel pontosan megadható, hogy egy adott bekezdés előtt, után vagy előtt és után mekkora távolságra legyen a másik bekezdés. Mivel konkrétan megadjuk, hogy mondjuk 1,5 cm-es a térköz a fejezetcím után, számítógéptől, program és programverziótól függetlenül 1,5 cm-re fogja követni a következő bekezdés a fejezetcímet. A térközök konkrét használatáról a sorozat későbbi részeiben olvashatsz majd.

Álljon itt szemléltetésül a helyes megoldás térközzel és oldaltöréssel. Hasonlítsuk össze az enterrel formázott verzióval! A térköz megéri a beállítására fordított másodperceket, mivel később nem kell perceket, adott esetben órákat tölteni azzal, hogy a szöveg módosítása után vagy másik számítógépen való megtekintés miatt újraformázzuk a szöveget, mivel a térköz és az oldaltörés dinamikus. Nem úgy az enterekkel való formázás.

A bekezdések után 0,25 cm-es térköz van enter helyett, valamint az új oldalra szánt bekezdés oldaltöréssel (Ctrl-Enter) valósult meg. Az oldal fölötti kék szaggatott vonal jelzi az oldaltörést.

oldaltörés

oldaltörés beszúrása

Az enter helyes használata

Miután az előbb tisztáztuk, hol és hogyan nem szabad enter használni, most nézzük meg, hol kell:

  • szövegbeli bekezdések létrehozásánál,
  • címek, fejezetcímek létrehozásánál (ezek általában egysoros bekezdések),
  • tartalmilag lazán kapcsolódó vagy eltérő mondatok külön egységre tagolása során (a bekezdés mint a tartalmi tagolás egysége),
  • felsorolásoknál (sortörő enterrel, ami a Shift-Enter kombinációval érhető el).

Fölösleges szóközhasználat

A felesleges enterhasználattal nagyjából azonos elterjedtségű jelenség a szóközzel való behúzás vagy éppen középre igazítási próbálkozás…

Helytelen megoldás: sok-sok szóköz

A megfelelő ismeretek hiányában sok felhasználó jó néhány szóközt pakol szavak és sorok elé, hogy azok a számára megfelelő helyen legyenek. Ez pedig ugyanazt a veszélyt rejti magában, mint az előzőekben említett enterhalmozás: a szöveg módosításkor vagy más gépen/programmal történő megtekintés esetén a formázás elcsúszik. Valamin a szóközhalomzás a formázás javítását, a szöveg tényleges szerkesztését is megnehezíti.

Helyes megoldás: behúzás, tabulátor, (középre) igazítás

Attól függően, hogy mit szándékoztunk elérni a szóközhalmozással, három másik lehetőségünk is van dinamikusan megoldani a formázást:

  • Behúzás: Amennyiben azt szeretnénk megoldani, hogy egy adott sor a többinél beljebb kezdődjön, a bekezdés behúzás tulajdonságára van szükségünk, amivel megadható, hogy egy sor előtt, mögött vagy előtt és mögött mekkora távolságra legyen a margó.

    • Automatikus formázás: Amennyiben azt szeretnénk, hogy minden bekezdés első sora beljebb kezdődjön, az automatikus behúzásra van szükségünk. Ennek mérete is lehet automatikus, ami a használt betűmérettől függ, valamint mi magunk is megadhatjuk pontosan.
  • Tabulátor: Amennyiben rövidebb, szegély nélküli táblázatot szeretnénk létrehozni vagy elkészíteni az aláírás, a dátum stb. helyét, használjunk a bekezdés tabulátor lehetőségét.
  • (Középre) igazítás: Amennyiben például címeket vagy más középre szánt tartalmat szeretnénk a helyükre mozgatni, a bekezdés igazítás lehetőségét használva ezt könnyen megtehetjük (egy kattintás az eszköztár megfelelő ikonjára).

Szóközökkel igazított cím, majd a cím szerkesztése utáni állapot:

szóközzel középre   szóközzel középre, új sor

Középre igazítással ugyanez:

középre igazítás   középre igazítás kiegészítéssel

A fent említett lehetőségeket (behúzás, tabulátor és szöveg igazítás) a szövegszerkesztési sorozat későbbi részeiben a gyakorlatban is megtanuljuk majd.

A szóköz helyes használata

A szóközt csak és kizárólag szavak elválasztására használjuk. A LibreOffice Writer nevű szövegszerkesztő képes a dupla szóközöket figyelmen kívül hagyni. Ezt azt jelenti, hogy hiába ütjük le többször a szóközt, a program csak egyet jelenít meg. Ez a megoldás rávezethet bennünket a behúzás használatára, valamint segít elkerülni, hogy figyelmetlenség miatt két vagy három szóköz kerüljön a szavak közé.

Nem definiált tabulátorok használata

A szövegszerkesztő program ugyan rendelkezik beépített tabulátorpozíciókkal, amiket használhatunk, ám ez nem ajánlatos megoldás. Hogy miért? Azért, mert ez sem dinamikus. Ha valaki más programmal, más gépen esetleg csak a program más verziójával nyitja meg a dokumentumunkat, előfordulhat, hogy a szépen megszerkesztett tabulátoros táblázatunk förtelmesen elcsúszik, mert az adott gépen máshol vannak az alapértelmezett tabulátorpozíciók.

Éppen ezért, a tabulátorok használatát mindig kezdjük úgy, hogy a bekezdés tabulátor tulajdonságainál új tabulátort veszünk fel, aminek explicit megadjuk a helyét (cm) és igazítottságát. Például: 2 cm, balra zárt; 16 cm, jobbra zárt, ponttal kitöltött.

Amennyiben mindig így járunk el, a tabulátoraink helye a dokumentum része lesz, és az azt fogadó fél alapértelmezéseitől függetlenül az általunk beállított módon jelennek meg.

Helytelen stílushasználat

Haladóbb felhasználók, akik már ismerkednek stílusokat, gyakran elkövetik azt a hibát, hogy helytelenül használják őket.

Ide igazából két dolog tartozik:

  • a beépített stílus módosítása és
  • az egész dokumentum egy stílussal való formázása.

Beépített stílus módosítása

Az már egy nagyon jó dolog, ha sikerül megismerkedni a stílusokkal, legalább olyan szinten, hogy a szövegszerkesztőben gyárilag szereplőket megpróbáljuk használni. Az esetek nagy részében tökéletesen elegendőek a rendelkezésre álló stílusok, mivel a fejezetcímtől (pl. Címsor 1) kezdve a főszövegen át (pl. Törzs) a lábjegyzetig és a tartalomjegyzékig mindenre van legalább egy.

Éppen ezért semmi szükség rá, hogy ezeket a meglévő stílusokat szerkesszük, módosítsuk. Amennyiben mondjuk háromféle stílust szeretnénk használni a szövegtörzsben, akkor készítsünk mondjuk a Törzs nevű felhasználásával saját stílusokat. Fontos, hogy egy stílus csak egyféle formázású szöveget tartalmazzon! Tehát ne legyen adott stílusú szöveg mondjuk eltérő betűtípusú vagy betűméretű.

Amennyiben a Törzs stílust használjuk az egész dokumentumra, így a fejezetcímekre is, a tartalomjegyzék nem lesz elkészíthető! Minden szövegrészhez a saját funkciójának megfelelő stílust használjunk. Így a fejezetcím legyen Címsor, de az alcím se törzs, ahogy a lábjegyzet sem. Ezekre mind-mind külön stílus van, beépítve. A tartalomjegyzék és lábjegyzet stílusa a létrehozás során megfelelőre lesz állítva. Ezekhez utólag nem szükséges hozzányúlnunk, amennyiben nem kívánunk változtatni rajtuk. De ha módosítjuk, azt új stílussal tegyük! A tartalomjegyzék-generálás során meg lehet adni, hogy milyen stílusok felhasználásával készüljön.

Ha eddig nem figyeltünk a stílusokra, próbáljuk ki őket, kísérletezzünk! Egy kezdő felhasználó számára talán akkor a legkönnyebben megjeleníthető, hogy a dokumentumának mely részei vannak egy stílussal formázva, ha az automatikus frissítés opció használatban van, és mondjuk sárga hátteret ad annak a stílusnak. Ami ezek után sárga hátterűvé változik, az mind-mind ezzel az egy stílussal lett formázva. Törekedjünk arra, hogy csak a stílus nevének megfelelő szövegrészek legyenek sárgák. Tehát pl. Törzs stílusnál a fejezetcímek ne.

A stílusok kezelését és egyéni stílusok létrehozását, valamint a tartalomjegyzék generálását a sorozat későbbi részeiben részletesen megnézzük.

Az egész dokumentum egy stílussal való formázása

Az előző alfejezetben már el is kanyarodtam erre a problémára is, ugyanis ezek valahol összeérnek. Ismét csak azt tudom hangsúlyozni, hogy minden szövegrészletet a neki megfelelő stílussal formázzunk. A stílusok megfelelő használatának segítségével a szövegszerkesztők olyan képességeit is ki tudjuk használni, amit enélkül nem. Például a tartalomjegyzék generálást.

Nem nyomtatható karakterek megjelenítése

Utolsó gondolatként még megemlítem a nem nyomtatható karakterek megjelenítése vagy más néven a mindent mutat lehetőséget. Ez az opció lehetővé teszi, hogy a dokumentumunk mindent karakterét láthassuk. A szóközöket, az entereket, a sortörő entereket, a tabulátorokat… Bátran kapcsoljuk be a lehetőséget, és nézzük végig egy dokumentumunkat! Enter csak bekezdéseknél legyen, és ne legyen több pont (szóköz) egymás mögött.

A nem nyomtatható karakterek neve és a jelük:

  • enter: ¶
  • sortörő enter: ↵
  • szóköz: ·
  • tabulátor: →
  • feltételes kötőjel: ¬

Összefoglalásként

Remélem, sikerült érhetően bemutatnom a tiltott műveleteket és az őket kiváltó helyes műveleteket. A sorozat következő részében a szövegszerkesztés menetét fogjuk áttekinteni, valamint megismerkedünk a LibreOffice Writer nyílt forráskódú, ingyenes szövegszerkesztővel. A későbbi részekben pedig a már korábban említett műveleteket fogjuk gyakorlati példákon keresztül megtanulni.

Két hét múlva folytatjuk, addig is, bátran írjatok!

A sorozat részei