Korábban már tettem egy próbát a MATE asztali környezettel. Ha jól emlékszem, Linux Minttel próbálkoztam. Akkor valamiért nem igazán volt lehetőségem alaposan szemügyre venni, ezért most letesztelem az Ubuntu MATE 16.04-et. Elöljáróban leszögezném, hogy nem áll szándékomban váltani Xfce-ről, ám ha a MATE is kézre áll majd a tesztelés alatt, talán felkerül második asztali környezetnek.

Az előző részben elmeséltem, hogyan ismerkedtem meg az Ubuntunval, hogyan kerültem vele közelebbi kapcsolatba és hogyan kezdődött a Linux tanulási folyamatom. A mai alkalommal azt próbálom majd kifejteni, miért nem tetszik az irány, amerre az Ubuntu tart, mi a problémám vele, és számomra mikor lenne ő az ideális operációs rendszer.

Erősen szubjektív írás következik.

…vagy csak azt mondják, mert valaki hallott valakiről, aki látott már valakit, aki Mate-et használt? Folytatódhatna akár így is kérdésem, amire most a választ keresem.

A Gnome2 első verziója 2002-ben jelent meg. Célja volt egy modern, gyors, átlátható és egyszerű asztali környezet létrehozása.

Nálam rendszeresen meg szokott történni az a tipikus eset, hogy épp Rhythmboxban hallgatok zenét, majd valaki belinkel Jabberen egy YouTube-os linket. Ha nem figyelek oda, akkor a két hangfolyam egész egyszerűen összekeveredik. Ennek a kiküszöbölésére született meg a még fejlesztés alatt álló, de már használható Gnome PulseAudio Applet.