Úgy alakult, hogy most hétvégén kivételesen akadt némi időm a szokásos dolgokon felül egy kis béta szórakozásra. Így mi sem természetesebb annál, hogy a hamarosan megjelenő Ubuntu 17.04 Zesty Zapus, azaz az odaadó szöcskeegér lett a tesztalany.

A szokásoshoz képest némi ráhagyással, de itt a jól megszokott Ubuntu tesztünk! Ahogy hírt is adtunk róla, nemrég megjelent az Ubuntu 16.04 LTS Xenial Xerus, a szokásos ütemtervnek megfelelően, mely (ahogy a nevében is benne van), hosszan támogatott Ubuntu kiadás. Ez azt jelenti, hogy a megjelenéstől számított öt éven keresztül kap a rendszer frissítéseket. Így a konzervatív felhasználók is megtalálhatják a rendszerben a számításukat a „Vendégszerető Xerus” kiadásban.

Számos felhőtárhely tesztet lehet a neten találni, amelyek a tárhelyeket a publikus képességeik alapján hasonlítják össze. Mekkora tárhelyet ad, van-e kliens a különböző platformokra, az tud-e automatikusan szinkronizálni, egyebek. Azonban ezek a tesztek – jellegükből adódóan – felületesek és nem nyilatkoznak arról, hogy a feltöltött adatok elérhetőek maradnak-e a feltöltés után hónapokkal később, hogy azok sértetlenek maradnak-e, végül, de nem utolsó sorban pedig, hogy belenéztek-e. Ezekre a kérdésekre keresem a választ.

Az egész cikk úgy kezdődött, hogy meg sem fordult a fejemben ilyet írni. :) Mindössze annyi történt, hogy a lacyc3eu és „kellékeit” futtató szerver eddigi backup megoldását egyszerűen obselete (szép magyar szó!) jelzővel láttam el, mert az új igényekhez már nem tudott igazodni. A megváltozott igények megnövekedett adatmennyiséget is takarnak, számszerűen jelenleg a napi mentés (tömörítetlenül azért) „mindössze” 2,4 GB-ot tesz ki. Ezt pedig tömöríteni kellene. A szerveren erre még este sincs kapacitás. Itt kezdődtek a bajok.