Az előző részben beszéltünk a biztonsági mentések fontosságáról, meghatároztuk a mentendő állományaink listáját, áttekintettük a mentések lehetséges helyét a pendrive-tól a felhő tárhelyig és megtudtuk, mi az a visszaállítási teszt és miért van rá szükségünk.

Amiről még ejtettünk néhány szót, de nem fejtettük ki, az a mentések ütemezése, a mentések típusai, valamint a biztonsági mentő programok. Úgy volt, hogy ezekre ebben a cikkben kerítünk sort, ám úgy éreztem, kár lenne a felhő tárhelyekkel egy cikkbe zsúfolni őket. Így ma a felhőkkel fogunk megismerkedni, valamint bemutatok néhány ingyenes tárhelyet is.

„Egy mentés nem mentés, két mentés fél mentés, három mentés egy mentés, de mivel egy mentés nem mentés…”

Ugyan egy jó ideje már nem tudnék biztonsági mentés nélkül élni, nem volt ez mindig így. Nagyon sokáig még csak meg sem fordult a fejemben, hogy szükséges lenne. Ám volt olyan szerencsém, hogy hamarabb észbe kaptam és menteni kezdtem, mint ahogy szükségem lett volna rá, hogy visszaállítsam. Sajnos sokan már csak az első adatvesztős incidens után gondolkoznak el ezen, vagy akkor sem… Szeretnék abban segíteni, hogy megértsd, miért fontos a rendszeres biztonsági mentés, és mire figyelj a mentés során.

A Nightingale egy szabad forrású zenelejátszó, a szintén szabad szoftver, Songbird forkja. Ebből adódóan zenelejátszó és böngésző is egyben. Alapértelmezetten egyetlen bővítményt sem tartalmaz, ezért olyan szinten puritán, hogy az éppen játszott zeneszámot se követi a kijelölés… Ám, a Firefox alapnak köszönhetően számos kiegészítővel felruházható, ami nem csak a funkcionalitását, hanem a kinézetét is módosít(hat)ja.

Jelen cikk a 40 éves a grep parancs című hírben hivatkozott The history of grep című cikk fordítása.

A grep egy Unix parancssori eszköz (bár a legtöbb Unix eszköz parancssori), ami a bemeneti fájlokban keres megadott mintákat, majd kiírja azokat a sorokat, amelyek megfelelnek a mintának. Ha ezt olvasod, valószínűleg nem idegen számodra a grep.

A gépem újratelepítése már régóta esedékes volt, ám eddig valahogy sehogy se volt hozzá kedvem, erőm, időm stb. Karácsony előtt végre rászántam magam, hogy az új évet ne újratelepítendő géppel kezdjem, ám egyből két rendszert is feltettem: egy Ubuntu 14.04 LTS-t, valamint egy Xubuntu 14.10-t. Ebben a cikkben a Xubuntu telepítését és belakását fogom bemutatni.

Közel két hónapja október 23-án megjelent az Ubuntu 14.10 – Utopic Unicorn. Nem igazán kapkodtam el a teszt írását, pedig annyira azért nem rossz, inkább csak az érződik rajta, hogy LTS utáni „Béta 1”.

A legtöbb Ubuntut két lépésben kezdem el használni. Van egy SSD-n csücsülő legutolsó stabil Ubuntu. Ő az, aki biztosan, százszázalékosan be van lőve. Minden szükséges program a helyén, bootolás után maximum a frissítéseket kell telepíteni, és az SSD-nek hála veszett gyors. Minden ott van, ahol lennie kell, ahol megszoktam és ahonnan elő tudom venni, ha sürgős dolgom van és nem áll(hat)ok neki a rendszerrel szüttyögni.

A Gentoo-ban az a szép, hogy rendszerépítés közben az ember folyamatosan tanul. Egyrészt megtanulja, hogy mi hol van a rendszerben, másrészt pedig rájön, hogy kell levezetni a keletkező feszültséget, ami akkor jelentkezik, mikor fél óra konfigurálás után jobb esetben nem indul, rosszabb esetben nem fordul a kernel.

Apropó vicc: Mit csinál az elméleti fizikus, ha úrrá lesz rajta az idegesség? Papírt és ceruzát vesz elő és levezeti.

A Remastersys egy szabad rendszermentő és egyedi Live CD készítő program Debian és Ubuntu származékokra.

Ahogy a korábbi, Lubuntus cikkemben írtam, annyira nem jött be a rendszer, hogy nem állt szándékomban még egy nulláról való testreszabáson átrágni magam. Ezért felkutattam az egyedi ISO készítő programokat. Ez tűnt a leghasználhatóbbnak. Annyi szépséghibája van a dolognak, hogy az utolsó stabil kiadása 2012-es, mert a fejlesztő belefáradt a projektbe. De erről később.

Az informatikusoknak gyakran meggyűlik a bajuk a userekkel, de ha lehet, a rugalmatlan, IT-analfabéta családtagok még nagyobb kihívást jelentenek.

A közvetlen környezetemben viszonylag szerencsésnek mondhatom magamat, mivel a szüleim nem reménytelenek. Úgy 4-5 éve kezdtem meg a migrálásukat Linuxra – több-kevesebb sikerrel. Igazából a történet, mint sok más esetben, itt is a Windows XP-nél, jobban mondva annak hiányosságaival kezdődik, ám jelen cikk témája nem ez.