Az első rész elkészülte után három nappal „végre” lett egy kis akció is. Történetesen volt egy hosszabb áramszünet. Olyannyira hosszabb, hogy a gépeket tápláló szünetmenteseket sikerült lemeríteni. Természetesen mindez munkaidőn kívül történt, így minden reakció az automatikára lett (volna) bízva.

Még mielőtt belecsapnánk a lecsóba, fontos tudnod, hogy nem célom a DRBD a-tól z-ig történő ismertetése, aka. rizsát eddigi (jó?) szokásomhoz híven természetesen kihagyom, továbbra is igyekszek a lényegre törekedni. Aki a szükséges körítésre kíváncsi, az nézze meg a DRBD dokumentációt. Más szóval, ha elolvastad az első részt és átlapoztad már a doksit, akkor fogod igazán értékelni a cikket.

Az utóbbi időben csodával határos módon, kezdtem beérni magamat a munkámmal. Ahhoz, hogy ez az áldatlan állapot ne tartson túl sokáig, elkezdtem új lehetőségek és kihívások után keresgélni. Így jutott eszembe, hogy foglalkozhatnék akár a DRBD-vel is.

Úgy indult az egész projekt, hogy munkahelyen van több tucat elavult, asztali használatra teljesen alkalmatlan, kis túlzással a kacat és az ipari hulladék között evickélő konfiguráció. De ilyet nem mondunk előttük, így legyenek szimplán tartalék alkatrészek. A másik tucatot pedig úgy hívják, hogy selejt raktár, ők legyenek a megmentendők. Szóval őket összelegózva bármilyen komolyabb használatra alkalmatlan, ugyanakkor működőképes konfiguráció keletkezik. Ők lesznek a kis történetem főszereplői.