Egyedi Lubuntu telepítés, avagy a nagy Lubuntu teszt #2


Ahogy a korábbi Lubuntus és Remastersys-es cikkemben ígértem, beszámolok a fejleményekről, ugyanis a múlt hétvégén sikerült eljutni a célgéphez.

Előzmények

A sikeres egyedi ISO készítése után nem tudtam megállni, hogy ne próbáljam ki fizikai gépen is a virtuális után. Két gépen próbálkoztam, vegyes eredménnyel. És mivel néha tudok optimista is lenni, a gépek kora ellenére megpróbáltam pendrive-ról bootolni.

Az első „áldozat”

Konfiguráció:

  • CPU: Intel Celeron D 310
  • Alaplap: Asrock P4V88+
  • Memória: 1 GB DDR1
  • HDD: Maxtor 541DX 20 GB
  • VGA: GeForce4 MX 440

A várakozásommal ellentétben szépen elindult és települt pendrive-ról. Ugyan kellett neki kb. 40 perc mindenestől, de a korához képest ügyes volt. Újraindítás után ment minden, mint a karikacsapás, csak a grafikával adódtak nehézségei.

A második „áldozat”

Konfiguráció:

  • CPU: AMD 2600+ Sempron
  • Alaplap: Asus K8N
  • Memória: 1 GB DDR1
  • HDD: Samsung 120 GB
  • VGA: ATI Radeon 9550

Felbuzdulva azon, hogy az első kísérli alany sikerrel vette a pendrive-ról való indulást és telepítést, rajta is megpróbálkoztam ugyanezzel. Igaz egy másik pendrive-val. Ugyan elindult, de X nem volt. Nem indult a telepítő.

A célgép

Konfiguráció:

  • CPU: Intel Celeron D 345
  • Alaplap: MS-7211
  • Memória: 1 GB DDR1
  • HDD: Samsung 80 GB
  • VGA: GeForce FX 5200

Kezdetben, mikor megkaptam a gép adatait, meg sem fordult volna a fejemben, hogy ne CD-ről telepítsem majd. Ám a másik két gép sikeresen indult penrive-ról (az eredmény ilyen szempontból lényegtelen), ezért itt is megpróbáltam az adatok lementése után. Nem jutottam vele semeddig. A gép köszönte, de nem kért a módszerből. Így jött a DVD írás (ugyanis az ISO kicsit nagyra sikeredett, ahogy már megénekeltem korábban), amiről már hajlandó volt elindulni a telepítő. Ugyan először lefagyott a particionálásnál (hol máshol, ugyebár), de másodjára ment szépen. Akarom mondani szép lassan. Majdnem egy óra kellett neki, mire kiírta a várva várt üzenetet:

Ezután már csak annyi dolgom volt, hogy létrehozzak a sajátomon kívül egy fiókot papának, akire a testre szabott rendszer készült, ezért az ő fiókja nem igényelt utólagos turkálást. A sajátomban is csak annyit kellett tennem, hogy háttérképet, ikonkészletet meg témát váltottam és a menüt alapértelmezettre állítottam vissza. Meg természetesen az XP-ről kimentett adatokat állítottam vissza, megjelenítettem a menüt a Firefoxban, valamint ellenőriztem az alapértelmezett alkalmazásokat.

Ezután lefuttattam egy frissítést, majd újraindítás után a továbbiakban az „automatikára” bíztam ezen feladatok elvégzést.

Végül gyors rendszerismeret óra következett, meg a felismerés, hogy adott e-mail fiók tartalma minden gépen ugyanaz, és hogy a YouTube meg az Időkép nem géptől és Microsofttól függ, hanem az internetkapcsolat meglététől… Nem hiába, más korosztály.

A telepítés sikerült, a migrálás majd kiderül, mennyire lesz népszerű. Addig is, nem fogok meglepődni, ha a telefonom híváskor papám nevét fogja kiírni. Ám remélem, hamar hozzászokik, mert nem szeretném sokáig supportolni a Lubuntut. Nem tetszik. De ugye nem nekem kell tetszenie.

Hozzászólások

Olvasva a cikket, jót mosolyogtam...persze nem a tartalmán, hanem a kis "gépen". :)
Hasonló kaliberü laptop gazdája vagyok: intel celeron-m 440 processzor, 880 Mb RAM, 120 Gb HDD, ati 1100 integrált Chipset és stb. Nem mai csirke az is biztos. Körülbelül 10 éve még "sztár" -nak számított, mára "t" és az "ékezet" nélkül az maradt, ami. :)))
Nem degradálni akarom, hiszen én jobban szeretek kis gépeken tesztelni mint nagyobb társain. A mostani gépek már alapból dual core-al és 4 Gb vagy azok feletti RAM-mal indulnak. De egy kis "poros" gépecske megint más. :)
Voltam olyan helyzetben is, hogy 256 Mb RAM-al kellett rendelkeznem. No akkor hívtam elő az AntiX distrót. Szépen döcögött, inkább írom úgy, hogy köhécselt, de zenét, filmet folymatosan szaggatás nélkül játszott. Később gondoltam egyet, egy Lubuntut raktam rá, de valahogy nem fogott meg, majd egy Manjaro Lxde változatot is rá "erőszakoltam", majd mindezek után jött a Q4OS. Mai napig ez a distró van rajta, plusz még kapott 256 Mb RAM-ot a lelkem. Szóval öröm-bódógság.:)
Visszatérve az Asus laptopra rátettem egy Stella Linuxot. Aki nem ismerné, nézzen utána, szerintem érdemes. Mondhatni CentOS-forknak is. Szóval a gond ott volt, hogy alapjáratban sok rendszeralkalamzás indult el, ami úgy nézett ki, hogy 650 Mb RAM -ot evett a 880 MB RAM-ból alapból. Ehhez tegyünk hozzá egy webböngészőt meg mondjuk egy szövegszerkesztőt. Na bumm oda a 880 Mb RAM.- persze ez mindig a felhasználó hibája.- Gondoltam egyet, leváltottam Stella-t.
Debian Jessie 8.1 lxde, majd a Fedora 22 lxqt változata váltotta. Ők már alapból 220 Mb RAM-ot ebédeltek pluszban a Palemoon webböngésző ez így lett olyan 400-500 Mb között. Azért nem mindegy az "alapjárat". :)
Bocsánat, kicsit összekuszáltnak tűnhet. Igazából annyit szerettem volna kihozni az egészből, hogy adjunk a kis gépnek is egy lehetőséget, ne dobjuk ki, ne szedjük szét, csak gondolkodjunk. :)