Úgy alakult, hogy most hétvégén kivételesen akadt némi időm a szokásos dolgokon felül egy kis béta szórakozásra. Így mi sem természetesebb annál, hogy a hamarosan megjelenő Ubuntu 17.04 Zesty Zapus, azaz az odaadó szöcskeegér lett a tesztalany.
Az Ubuntu 16.10 Yakkety Yakkal, való ismerkedésem pont úgy történt, mintha valódi, négylábú, párosujjú patás állattal barátkoztam volna nap mint nap. Volt, hogy felöklelt, mert talán nem bántam vele elég tisztelettudóan; hol pedig csökönyösen ellenkezett az ellen, hogy neki bármit is tennie kelljen. Aztán hétről-hétre egyre jobban megszoktuk egymást, míg végül megszületett ez a cikk.
A harmadik részben telepítettünk egy Virtualboxot és bele egy Ubuntu 14.04, Trusty Tahr-t. Ha még/már nincs meg a virtuális géped, akkor javaslom, hogy hozd létre, ugyanis erre fogunk építeni. Bár a költözés folyamata viszonylag egyszerű, mégis kulcsfontosságú abból a szempontból, hogy hogyan fogod magad érezni az új rendszeren. Ebben fogok most neked segíteni!
Ahogy arról már korábban írtam, kinőttem a Rythmboxot, és új alternatívákat kerestem. A Nightingale szinte tökéletes. Nagyon szeretem benne, hogy nem lejátszólista-elvű, mint a legtöbb zenelejátszó, hanem van egy Médiatár, ahol ott van az összes zeném. És új elemek hozzáadásakor aktualizálódik. Viszont nagyon lassan indul szegény a Firefox alapoknak köszönhetően, nincs D-Bus integrációja, és némely pluginja nem túl stabil. Tehát anélkül, hogy a lecserélését fontolgattam volna, felmértem a kínálatot. Az elérhető rengeteg zenelejátszó közül a Clementine fogott meg.
A Nightingale egy szabad forrású zenelejátszó, a szintén szabad szoftver, Songbird forkja. Ebből adódóan zenelejátszó és böngésző is egyben. Alapértelmezetten egyetlen bővítményt sem tartalmaz, ezért olyan szinten puritán, hogy az éppen játszott zeneszámot se követi a kijelölés… Ám, a Firefox alapnak köszönhetően számos kiegészítővel felruházható, ami nem csak a funkcionalitását, hanem a kinézetét is módosít(hat)ja.
