Közel két hónapja október 23-án megjelent az Ubuntu 14.10 – Utopic Unicorn. Nem igazán kapkodtam el a teszt írását, pedig annyira azért nem rossz, inkább csak az érződik rajta, hogy LTS utáni „Béta 1”.
A legtöbb Ubuntut két lépésben kezdem el használni. Van egy SSD-n csücsülő legutolsó stabil Ubuntu. Ő az, aki biztosan, százszázalékosan be van lőve. Minden szükséges program a helyén, bootolás után maximum a frissítéseket kell telepíteni, és az SSD-nek hála veszett gyors. Minden ott van, ahol lennie kell, ahol megszoktam és ahonnan elő tudom venni, ha sürgős dolgom van és nem áll(hat)ok neki a rendszerrel szüttyögni.
A második Ubuntu mindig az aktuális fejlesztői verzió, ami a HDD-n foglal helyet. Ezt használom akkor, amikor „csak” használni akarom a gépet, és ha előjön egy-két hiba, jelentem és/vagy kijavítom (vagy bootlok egy stabilat), esetleg együtt tudok vele élni, mert ugye „fejlesztői” változat.
Miután a fejlesztői verzió stabil lesz, jön egy nagy telepítés. Az új stabil felkerül a régi helyére, teljesen, nulláról telepítve. Így fair, és legalább nem jövök ki a telepítési gyakorlatból. :) Amint a következő Ubuntu eléri nagyjából az Alpha 1 körüli állapotot, felkerül a HDD-re, belakom, használom és kezdődik minden előröl. :)
Telepítés
Sajnos most nem kezdhetem azzal, hogy a telepítés teljesen eseménytelen volt. A telepítő a particionáláskor lefagyott. Nemes egyszerűséggel a 14.04 helyét szerettem volna megformázni, majd rátelepíteni a 14.10-et. Nem jutott el a formázásig sem, egyszerűen csak belefagyott a dologba, több percnyi várakozás után se reagált. Így kilőttem, GParteddel formáztam, telepítőt újraindítottam és tádá, megy.
Egy kis kitérő
Ha már a telepítőnél vagyunk, hadd tegyek egy kis kitérőt. Bár itthon csak most telepítettem fel (értsd: most volt kedvem, de főleg energiám), több helyen is élesben használom az Ubuntut. Az egyik ilyen a munkahelyem, ahol a személyes gépemen már Béta 1 óta Paci van. Rendszeradminként dolgozom, így én felelek az összes kollegina és kolléga szoftver és hardverellátottságáért (és még oly sok másért – a helyzet igazából az, hogy egyszemélyes hadseregként üzemelek). Ezért a Windows mellé mindenki – kifejezett kérés nélkül – megkapja az Ubuntu legutóbbi LTS-ét is (hacsak a hardverkörnyezet nem követel valami frissebbet), gyönyörűen felkonfigurálva, a helyi környezetre felkészítve. Így, mikor karbantartási ciklus van, egy rendszerrel több dolgom van, bár ez számomra örömteli feladat. Pontos használati statisztikám ugyan nincs, de ha valaki munkaidőn kívül felhív, hogy nem megy ez vagy az és azt mondom neki, hogy próbálja meg Ubuntuval is, akkor többségében sikerülni szokott neki.
Ubuntu frissítése
A telepítő képes a régebbi Ubuntukat is frissíteni. Felismeri, hogy jé, egy régebbi változat van fent és felajánlja, hogy a programok és fájlok megtartásával frissíti az alaprendszert. Maga a frissítés mindenféle gond nélkül zajlik, annyi furcsasággal, hogy a telepítő újra bekéri a felhasználói nevet, gépnevet és jelszót, azaz az alapértelmezett fiók paramétereit. Az első indítás után ezzel bejelentkezve azonban minden a helyén van. Viszont a régi felhasználók látszólag eltűntek, se a bejelentkező ablakban, se a felhasználókezelésben nincsenek benne. Szerencsére nem vesztek el, csupán újra létre kell őket hozni és akkor minden dolguk a helyére kerül. Jobban tetszene, ha ezt nem kellene eljátszani, de működik, nemde? :)
Dual boot, Windows-zal
Amennyiben Windows mellé szeretnéd telepíteni és ezt a feladatot teljesen a telepítőre bízod, az eredmény rendben lesz. Két teszt gépen próbáltam, mind a kettőn szépen ment. A telepítő mindössze egy képernyővel lesz több az eddigieknél, ahol kiválaszthatod, hogy mennyit szeretnél megtartani a Windows-nak és mennyit szeretnél az Utopic birodalmának adni. Nem egészen egyértelmű a dolog, hogy a középen lévő csíkot kell megfogni, hogy változtathasd az arányokat. Innentől minden rendben halad, magától átméretezi az NTFS partíciót is, akár a Windows 8.1 esetén is.
Start!
Az első indítás teljesen rendben van. Egyedüli szívfájdalmam, hogy a grafikus kártyám két monitorral még mindig használhatatlan Nouveou-val, így kénytelen voltam telepíteni a zárt, nVidia drivert. A rendszert teljesen belaktam, minden rendszerspecifikus dolog működik. A Drawers-nek (még) nincs PPA-ja Utopic-hoz, de a sources.list.d-ben átírva a PPA bejegyzését trustry-ra rendben települ.
Őszintén megmondva, ide tudok a lehető legkevesebbet írni, ez pedig dicséret. Minden megfelelően működik, a „beköltözés” során nem érzékeltem semmit. Egyszerűen összekattogtattam a programjaimat – igaz Synaptic-ban, mert a Szoftverközpontot nem nekem találták ki –, és kész. Az Utopic-ot felhasználói szemszögből simán felfoghatjuk frissített Trusty-nak is.
Már látom az esetlegesen rutinos, elkeseredett arcokat, hogy „na, vajon ez alkalommal mit vettek ki az Ubuntuból?” vagy épp „melyik Gnome3-as szoftver lett kretén?”. Itt szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy a Trusty-hoz képest minden a legnagyobb rendben, sőt! Sikerült frissíteni az util-linux csomagot a 2.25-ös verzióra, így végre fstab túrása nélkül is működik a partíciók automatikus csatolása úgy, hogy az megjelenjen a Nautilus-ban is. Jó kis bug volt, akit bővebben érdekel, erre tessék: https://bugs.launchpad.net/ubuntu/+source/util-linux/+bug/1012081. Jah és majd elfelejtettem: színes a dmesg! :)
Teljesítményigény
Essen pár szó erről is, ugyanis a régebbi gépek tulajdonosai számára nem elhanyagolható tény a rendszer falánksága. Nekik jó hírem van: az Utopic nem eszik sokat. Ha van legalább 1 GB memória a gépben (és ez tényleg 1 GB legyen, ne 1 GB mínusz 128 MB integrált VGA) és két magos processzor (akár a Pentium 4 érából) akkor már használható sebességgel fut a rendszer. Persze a Róka azonnal fel fogja zabálni az egészet, de erről már nem az Ubuntu tehet (és még csak nem is a Firefox). 2 GB memóriával érezhetően sebességet lehet nyerni. Az is örülhet, akinek sok memóriája van, ugyanis megfigyelésem szerint sokkal ügyesebben használja a lemez gyorsítótárat a 3.16-os kernel, így téve még rugalmasabbá a rendszert. Nem mondom, hogy nem túlzás 8 GB RAM mellett még 1 MB-nyi adatot kilapozni, mert szerintem az, de ő tudja. :)
Sokszor megkapom, hogy minek kell a 15 éve 180 kHUF-ért vett konfigurációt kukázni, és hogy ez akkor milyen nagy teljesítményű volt és mennyit is ért… Akármennyire is fájdalmas, muszáj kimondani, hogy fejlődni kell a korral, így ne várja el senki, hogy a 10 éve, költséghatékonyan vásárolt rendszere zokszó nélkül működjön. Nem fog rendesen futni 512 MB memóriával és nem is ez a célja. Be kell látni, hogy egy kevés befektetéssel időt és energiát spórolunk. Ez esetben szó szerint energiát, ugyanis egy modern konfiguráció amellett, hogy gyorsabb, jóval kevesebbet is fogyaszt. Időt, mert gyorsabban tudjuk a napi dolgainkat elvégezni, így többet lehet a gép energiatakarékos vagy kikapcsolt állapotban. Mindez együtt pedig spóroláshoz vezet, ami pedig pénzben manifesztálódik. Annál nagyobb a spórolás, minél nagyobbat léptünk előre.
Ha most kellene átlagos felhasználásra számítógépet vásárolnom valakinek, akkor úgy gondolom, hogy tökéletesen elég egy modern, négy magos processzor, 8 GB memória és 120 GB-os SSD. Esetleg külön igénnyel 1-2 TB-os merevlemez hozzácsapható. Ha a fentebb említett Pentium 4-es szériából származó radiátorról, ne adj Isten CRT monitorról váltunk LCD-re, akkor – használattól függően – egész hamar meglátszik majd a villanyszámlán, hogy modernizáltunk.
Persze nem azt akarom mondani, hogy a takarékos oprendszereknek nincs létértelmük, mert igenis van. Bőven akadnak olyan felhasználási területek, ahova a fenti előnyök mellett sem érné meg (vagy egyszerűen nem tehetik meg) új gépet tenni. De be kell látni, hogy ezek a gépek limitálva vannak és a Linux sem tud velük csodát tenni. A CrunchBang Linux (http://lacyc3.eu/chrunchbang-regi-gepekre) vagy a Lubuntu (http://lacyc3.eu/lubuntu-14.04-teszt) kiváló megoldás régi gépekre, viszont nem tudja átugrani a hardver fizikai limitjeit, csak egy picit kitolni azokat. Ezt pedig mindenképpen figyelembe kell venni.
Végszó
A telepítés annyira nem apró nyűgjén kívül más gond nincs az Utopic-kal. Mint írtam, annak ellenére, hogy csak most írom a cikket, egy jó ideje már megelégedéssel használom. Alapvetően, végfelhasználói szemszögből nem fejlődött sokat az Ubuntu, persze a motorháztető alatt bőven történtek fejlesztések, de ezek most minket nem érdekeltek.
Megkaphatná az „ajánlott” plecsnit, ha a telepítő nem lenne bugos, így viszont nem ajánlhatom nyugodt szívvel. Azonban aki tud legalább GPartedet használni, az bátran nekiugorhat, nem harap a Paci! :)
A cikkből kimaradt képernyőképek itt tekinthetőek meg.
