Számos felhasználónak nehézséget okoz a szövegszerkesztés. Sok esetben találkoztam felhasználókkal, akiknek ugyan rémlett valami a „tiltott műveletekről”, ám nem tudták, mik azok, miért tiltottak és mivel lehet kiváltani őket. Ebben a cikksorozatban arra vállalkozok, hogy feladatokkal és magyarázatokkal segített módon mutassam be a szövegszerkesztés folyamatát és az általános szövegszerkesztési műveleteket.

Eleinte nem sokat foglalkoztam a systemdvel, mint olyannal, sőt. Igazából nem is értettem, mi ez a nagy, hitvitába átcsapó mizéria körülötte. Ám a kíváncsiságtól hajtva utána néztem egy kicsit az egész projektnek, a naponta változó céljainak, a támogatói és ellenzői érveknek, és néhány hét alatt elég markáns véleményem lett a daemonnak csúfolt systemdről. Az alábbiakban tehát egy erősen szubjektív vélemény következik Lennart Poettering legújabb szörnyéről.

Az egész cikk úgy kezdődött, hogy meg sem fordult a fejemben ilyet írni. :) Mindössze annyi történt, hogy a lacyc3eu és „kellékeit” futtató szerver eddigi backup megoldását egyszerűen obselete (szép magyar szó!) jelzővel láttam el, mert az új igényekhez már nem tudott igazodni. A megváltozott igények megnövekedett adatmennyiséget is takarnak, számszerűen jelenleg a napi mentés (tömörítetlenül azért) „mindössze” 2,4 GB-ot tesz ki. Ezt pedig tömöríteni kellene. A szerveren erre még este sincs kapacitás. Itt kezdődtek a bajok.

Ahogy két hete megírtuk, megjelent a Xubuntu Core, amiről a legutóbbi szubjektívenemben már értekeztem egy kicsit. Ez alkalommal az élesben feltelepített rendszerrel kapcsolatos tapasztalataimat fejtem ki. Számomra tanulságos és hasznos volt, remélem, másnak is.

Az első rész elkészülte után három nappal „végre” lett egy kis akció is. Történetesen volt egy hosszabb áramszünet. Olyannyira hosszabb, hogy a gépeket tápláló szünetmenteseket sikerült lemeríteni. Természetesen mindez munkaidőn kívül történt, így minden reakció az automatikára lett (volna) bízva.

Még mielőtt belecsapnánk a lecsóba, fontos tudnod, hogy nem célom a DRBD a-tól z-ig történő ismertetése, aka. rizsát eddigi (jó?) szokásomhoz híven természetesen kihagyom, továbbra is igyekszek a lényegre törekedni. Aki a szükséges körítésre kíváncsi, az nézze meg a DRBD dokumentációt. Más szóval, ha elolvastad az első részt és átlapoztad már a doksit, akkor fogod igazán értékelni a cikket.

Az előző részben elmeséltem, hogyan ismerkedtem meg az Ubuntunval, hogyan kerültem vele közelebbi kapcsolatba és hogyan kezdődött a Linux tanulási folyamatom. A mai alkalommal azt próbálom majd kifejteni, miért nem tetszik az irány, amerre az Ubuntu tart, mi a problémám vele, és számomra mikor lenne ő az ideális operációs rendszer.

Erősen szubjektív írás következik.

Örömmel jelentjük be, hogy megjelentettük a lacyc3.eu 3.0-ás kiadását! Aki rendszeresen követte az elmúlt két hét eseményeit, az napról-napra láthatta, hogyan fejlődünk. Remélhetőleg mindvégig előnyünkre sikerült, de szívesen várjuk a kritikát is.

Fejlesztésünk jellege kicsit olyan volt, mintha egy gördülő Linux disztribúciót fejlődését követted volna nyomon: minden nap történt valami apró változás, amivel egy kicsit mások lettünk. Hol jobbak, hol talán egy picit gyengébbek, aztán két napra rá újra jobbak. Mindezt publikusan, jól követhetően.