Egy cikksorozaton keresztül, lépésről lépésre szeretnélek elkísérni a Windowsról Linuxra váltás rögös útján. Nem áltatlak hazugságokkal: nem lesz sétagalopp. Komoly elhatározás kell hozzá, le kell dobnod a rég megszokott láncaidat és a Windowsos megszokásaidat. Azonban megéri a kitartást, ugyanis igen gyümölcsöző a végeredmény. A sorozatot kezdő felhasználóknak szánom. Azoknak, akik hallottak arról, hogy van az a Linux nevű izé, ami olyasmi mint a Windows; meg van az az Ubuntu is, ami úgy hangzik, mint egy afrikai törzs hívójele és nem tudják, hogy az állatnevek miként kapcsolódnak az ámítástechnikához.

Ebben a részben nem csinálunk semmi mást, csak járatjuk az agyunkat, megismerkedünk néhány fogalommal, a szabad szoftver filozófiájával és rájövünk, hogy az RMS nem mindig a négyzetes közepet jelenti.

Jelen cikk a 40 éves a grep parancs című hírben hivatkozott The history of grep című cikk fordítása.

A grep egy Unix parancssori eszköz (bár a legtöbb Unix eszköz parancssori), ami a bemeneti fájlokban keres megadott mintákat, majd kiírja azokat a sorokat, amelyek megfelelnek a mintának. Ha ezt olvasod, valószínűleg nem idegen számodra a grep.

A gépem újratelepítése már régóta esedékes volt, ám eddig valahogy sehogy se volt hozzá kedvem, erőm, időm stb. Karácsony előtt végre rászántam magam, hogy az új évet ne újratelepítendő géppel kezdjem, ám egyből két rendszert is feltettem: egy Ubuntu 14.04 LTS-t, valamint egy Xubuntu 14.10-t. Ebben a cikkben a Xubuntu telepítését és belakását fogom bemutatni.

Igaz, hogy nincs release hétfő, de a Sony Pictures-zel történt „baleset” okán úgy érzem, érdemes billentyűzetet ragadnom és ejtenem pár szót a jelszavakról és azok biztonságos kezeléséről.

Ami eddig történt

Ha valaki esetleg lemaradt volna az eseményről, röviden annyi történt, hogy ismeretlenek (Észak-Koreát gyanúsítják, ami kb. Kínával ekvivalens) behatoltak a Sony Pictures hálózatába és meglovasítottak több tíz TB-nyi (terabyte) információt. Ezek között találunk még nem megjelent filmeket (ezek ennek megfelelően megjelentek torrenten is). Az incidens kivizsgálásába bevontak pár hárombetűst is, ami okot adhat a gyanakvásra, hogy nem mindent kötnek az orrunkra. A cikk apropója azonban nem ez, hanem inkább az, hogy az állományok között volt egy „jelszavak” könyvtár is, amiben gondosan össze vannak szedve a különböző helyekhez tartalmazó jelszavak. Tehát, újra: titkosítatlanul, egyszerű dokumentumban tároltak jelszavakat.

Közel két hónapja október 23-án megjelent az Ubuntu 14.10 – Utopic Unicorn. Nem igazán kapkodtam el a teszt írását, pedig annyira azért nem rossz, inkább csak az érződik rajta, hogy LTS utáni „Béta 1”.

A legtöbb Ubuntut két lépésben kezdem el használni. Van egy SSD-n csücsülő legutolsó stabil Ubuntu. Ő az, aki biztosan, százszázalékosan be van lőve. Minden szükséges program a helyén, bootolás után maximum a frissítéseket kell telepíteni, és az SSD-nek hála veszett gyors. Minden ott van, ahol lennie kell, ahol megszoktam és ahonnan elő tudom venni, ha sürgős dolgom van és nem áll(hat)ok neki a rendszerrel szüttyögni.

Ahogy a korábbi Lubuntus és Remastersys-es cikkemben ígértem, beszámolok a fejleményekről, ugyanis a múlt hétvégén sikerült eljutni a célgéphez.

Előzmények

A sikeres egyedi ISO készítése után nem tudtam megállni, hogy ne próbáljam ki fizikai gépen is a virtuális után. Két gépen próbálkoztam, vegyes eredménnyel. És mivel néha tudok optimista is lenni, a gépek kora ellenére megpróbáltam pendrive-ról bootolni.