A Gentoo-ban az a szép, hogy rendszerépítés közben az ember folyamatosan tanul. Egyrészt megtanulja, hogy mi hol van a rendszerben, másrészt pedig rájön, hogy kell levezetni a keletkező feszültséget, ami akkor jelentkezik, mikor fél óra konfigurálás után jobb esetben nem indul, rosszabb esetben nem fordul a kernel.

Apropó vicc: Mit csinál az elméleti fizikus, ha úrrá lesz rajta az idegesség? Papírt és ceruzát vesz elő és levezeti.

• Egy DHCP csomag bemegy egy bárba és kér egy sört. Erre a pultos: „Itt van, de egy órán belül kérem vissza!”
• A DNS az összes probléma gyökere.
• Van egy Ethernetes viccem, de valaki más velem egy időben mondta, így meghátráltam és újra próbálkoztam.

A Remastersys egy szabad rendszermentő és egyedi Live CD készítő program Debian és Ubuntu származékokra.

Ahogy a korábbi, Lubuntus cikkemben írtam, annyira nem jött be a rendszer, hogy nem állt szándékomban még egy nulláról való testreszabáson átrágni magam. Ezért felkutattam az egyedi ISO készítő programokat. Ez tűnt a leghasználhatóbbnak. Annyi szépséghibája van a dolognak, hogy az utolsó stabil kiadása 2012-es, mert a fejlesztő belefáradt a projektbe. De erről később.

…vagy csak azt mondják, mert valaki hallott valakiről, aki látott már valakit, aki Mate-et használt? Folytatódhatna akár így is kérdésem, amire most a választ keresem.

A Gnome2 első verziója 2002-ben jelent meg. Célja volt egy modern, gyors, átlátható és egyszerű asztali környezet létrehozása.

Az informatikusoknak gyakran meggyűlik a bajuk a userekkel, de ha lehet, a rugalmatlan, IT-analfabéta családtagok még nagyobb kihívást jelentenek.

A közvetlen környezetemben viszonylag szerencsésnek mondhatom magamat, mivel a szüleim nem reménytelenek. Úgy 4-5 éve kezdtem meg a migrálásukat Linuxra – több-kevesebb sikerrel. Igazából a történet, mint sok más esetben, itt is a Windows XP-nél, jobban mondva annak hiányosságaival kezdődik, ám jelen cikk témája nem ez.

Linux alatt ha bármilyen hardverinformációra van szükségünk, akkor egyből az lshw, lspci, lsusb parancsokra gondolunk. Ezek hasznosak, sokat tudnak és szeretjük őket. De mi van akkor, ha mindezt grafikus felületen szeretnénk látni?

Avagy az út Ubuntutól a Xubuntuig.

Hosszú-hosszú évek óta hűségesen használtam az Ubuntut. Értsd: nem iskolai, illetve munkagépen csak Ubuntu volt fent. Ám ahogy telt az idő, kezdett eltávolodni egymástól az Ubuntu „fejlődése” és az én igényem. Egy jó ideig küzdöttem: régebb verziójú programokat zároltam, miközben visszaportolt kerneleket használtam stb. Ám a Unity megjelenésével végleg eltört valami. Hiába volt minden erőfeszítésem, már nem éreztem magaménak a rendszert. Nem tetszett az irány, ahová tartott. Na, nem mintha most tetszene.