Az általam eddig használt alkalmazások két csoportra oszthatóak. Az egyik a többé-kevésbé fejlődő programok csoportja, amiket időnként bugfixálnak és adott esetben új funkciók is megjelennek bennük. A másik csoport pedig a visszafelé fejlődő programoké. Ez a cikk az utóbbiakról fog szólni.
Az előző részben elmeséltem, hogyan ismerkedtem meg az Ubuntunval, hogyan kerültem vele közelebbi kapcsolatba és hogyan kezdődött a Linux tanulási folyamatom. A mai alkalommal azt próbálom majd kifejteni, miért nem tetszik az irány, amerre az Ubuntu tart, mi a problémám vele, és számomra mikor lenne ő az ideális operációs rendszer.
Erősen szubjektív írás következik.
Bár az előző részben azt ígértem, hogy most elmegyünk disztribúcióra vadászni, a cikk írása közben rájöttem, hogy túl nagy téma lesz ez ahhoz, hogy összevonjam az asztali környezetekkel is. Ezért a disztribúció kergetés most elmarad, de ne aggódj: lesz újdonság bőven!
Az előző részben pár dolgot elfelejtettem mondani, amik még hozzátartoznak az igazsághoz, nem elhanyagolható tényezők, ugyanakkor számomra már fel sem tűnnek. Igazából az előző cikkben lenne a helyük mint kiegészítések, de nem érezném fair dolognak szó nélkül odanyuvasztani ezt a pár sort.
Avagy az út Ubuntutól a Xubuntuig. 
Hosszú-hosszú évek óta hűségesen használtam az Ubuntut. Értsd: nem iskolai, illetve munkagépen csak Ubuntu volt fent. Ám ahogy telt az idő, kezdett eltávolodni egymástól az Ubuntu „fejlődése” és az én igényem. Egy jó ideig küzdöttem: régebb verziójú programokat zároltam, miközben visszaportolt kerneleket használtam stb. Ám a Unity megjelenésével végleg eltört valami. Hiába volt minden erőfeszítésem, már nem éreztem magaménak a rendszert. Nem tetszett az irány, ahová tartott. Na, nem mintha most tetszene.
Tudom, hogy igazából még mindig tartozom egy cikkel, ami az Ubuntu 11.10-ről szól. Maga a cikk meg is van írva, csak amikor átolvastam egy kicsit elszégyelltem magamat, ezért nem lett publikálva.
Ezzel szemben a jelenleg még csak fejlesztői változatban elérhető Ubuntu 12.04 – Precise Pangolin nagy meglepetést okozott. Itt most nem igazán az újdonságairól van szó, amikkel LTS verzió révén fukarkodnak egy kicsit a fejlesztők, hanem használhatóságról, sebességről és stabilitásról, azaz minden olyan dologról, ami az 11.10-ből (számomra) kimaradt.
Elöljáróként még annyit, hogy a cikk nem egy napos hasraütésszerű megoldással íródott: lassan három hete készül, pont azért, hogy valós képet mutathasson a fejlesztés jelenlegi (2012-02-27) állásáról.
