Tudom, hogy igazából még mindig tartozom egy cikkel, ami az Ubuntu 11.10-ről szól. Maga a cikk meg is van írva, csak amikor átolvastam egy kicsit elszégyelltem magamat, ezért nem lett publikálva.

Ezzel szemben a jelenleg még csak fejlesztői változatban elérhető Ubuntu 12.04 – Precise Pangolin nagy meglepetést okozott. Itt most nem igazán az újdonságairól van szó, amikkel LTS verzió révén fukarkodnak egy kicsit a fejlesztők, hanem használhatóságról, sebességről és stabilitásról, azaz minden olyan dologról, ami az 11.10-ből (számomra) kimaradt.

Elöljáróként még annyit, hogy a cikk nem egy napos hasraütésszerű megoldással íródott: lassan három hete készül, pont azért, hogy valós képet mutathasson a fejlesztés jelenlegi (2012-02-27) állásáról.

Telepítés
Jó szokásomhoz híven alternate CD-vel kezdtem a telepítést, de kivételesen nem 64 bites, hanem 32-es rendszert raktam fel, illetve pendrive helyett hagyományos CD-t használtam a telepítéskor, mert nem akartam magam még pluszban hátráltatni. A telepítés amúgy teljesen eseménytelenül zajlott, tette –az amúgy továbbra is ronda hátterű – telepítő a dolgát.

A Grub
Továbbra is fázom a Grub2-től. De már jó indokom is van: A genkernel (Gentoo) nem tudja automatikusan a grub.cfg/menu.lst-be bepakolni az aktuálisan lefordított kernelt, továbbá az Ubuntu minden egyes rendszermag frissítéskor lefuttatja az update-grub scriptet, ami rosszul ismeri fel a Gentoo-t, így jól elront nekem mindent.

A megoldás nagyon egyszerű: A Grub2-t az Ubuntu partíciójára telepítjük. Az, hogy ez előbb nem jutott az eszembe, az azt bizonyítja, hogy fontosabb programoknak (Grub, Xorg) szoktam hinni, amikor azt mondják, hogy az adott művelet rossz ötlet. Pedig nem kellene… :)

root@lacyc3-desktop:~# grub-install /dev/sda10
/usr/sbin/grub-setup: figyelm.: Kísérlet a GRUB telepítésére partíciók nélküli lemezre vagy partícióra. Ez egy ROSSZ ötlet..
/usr/sbin/grub-setup: figyelm.: Beágyazás nem lehetséges. A GRUB ezen telepítés során kizárólag blokklisták segítségével
települhet, viszont a blokklisták NEM MEGBÍZHATÓAK és használatuk nem javallott..
/usr/sbin/grub-setup: hiba: nem folytatom a blokklistákkal.

Ha a fenti parancsot -f kapcsolóval futtatjuk, akkor meglepő módon a „No errors reported” szöveg fogad minket egy kis panaszkodás után. Innentől kezdve van két Grubunk, A jól megszokott maradt a helyén, és lett egy új az Ubuntu partícióján. Innentől már csak utasítani kell a Grub1-et, hogy töltse be az „öcsit”, tehát a menu.lst-t egészítsük ki ennyivel:

title Ubuntu 12.04
root (hd0,9)
chainloader +1

Ahol a hd0,9 az első merevlemezen a 10. partíció az Ubuntu partíciója.

Utolsó lépésként távolítsuk el az os-prober csomagot a gépről, így amikor lefut az update-grub, nem fog nekünk más rendszert keresni.

sudo apt-get remove os-prober

Külcsín
Egy rendszer használatánál manapság az is fontos, hogy hogy néz ki. A 12.04 egyszerűen szép. Kellően nagy részletességűek a beépített háttérképek, amik nagy felbontásnál is (pl. 1280x1024) jól néznek ki. A témák színei elegánsak, az alapértelmezett asztali effektek pedig szolidak, pont olyanok, amilyennek lenniük kell.

Belbecs
Az Ubuntu szíve a 3.2-es friss és ropogós Linux kernel, a grafikus felületet pedig immár a Unity 5.2 szolgáltatja. Böngészőnek a Firefox 11-et kapjuk (már ha követi még valaki a verziószámokat), leveleinkért pedig a szintén 11-es verziószámmal ellátott Thunderbird felel, illetve alapértelmezetten települ a rendszerhez a LibreOffice 3.5-ös verziója is.

Lakjuk be!
Elsőre jól vizsgázott a még fejlesztői fázisban lévő Ubuntu, nem bukott ki semmilyen ordító hiba. Azonban más kérdés, hogy egy teszt környezetben hogyan működik a rendszer és milyen „élesben”, mindennapi használat közben.

Minden szükséges program telepíthető a szoftverközponton keresztül, többek között a Synaptic is. Igen, kikerült az alapértelmezett szoftverek közül már egy ideje, de szerencsére telepíthető.

Van pár program, amik nélkül képtelen vagyok létezni: gEdit, Guake, Dropbox, GIMP, Inkscape, Midori, (S)mplayer, Python 2.x, Ruby, Oracle JDK, VLC, LibreOffice, Thunderbird, no meg persze az elmaradhatatlan ubuntu-restricted-addons és ubuntu-restricted-extras végül pedig a build-essentials csomag tartalma is kell.

Egyik programmal sem akadt problémám, egyedül a jósda (Oracle) Java (kényelmes) telepítéséhez kell felvenni a webupd8team Java tárolóját és telepíteni így:

sudo add-apt-repository ppa:webupd8team/java
sudo apt-get update
sudo mkdir -p /usr/lib/mozilla/plugins
sudo apt-get install oracle-jdk7-installer

Továbbá napi szinten használom a Gnome gvfs funkcióját is (és ez az, ami a leginkább hiánycikk KDE alól… hopp ez nem az a cikk ;)), így fontos, hogy mindig kéznél legyen. Ez szépen működik.

Integráltság felsőfokon
Ha az ember a Linuxok között válogatva keresi a legkényelmesebbet, ahol magas fokú integráltságra, hardverek azonnali, lehetőleg bütykölés mentes kezelésére vadászik, akkor mindenképp az Ubuntuhoz vezet az első útja és nem hiába: Minden fontosabb beállítás elvégezhető ide-oda kattintásokkal, mindezt egy teljesen magyar felületen keresztül.

Ezek mellett fontos, hogy a lehető legszemélyesebb legyen a rendszerünk. Ezért a szoftverközpontnak megadva az Ubuntu SSO hozzáférési adatainkat idővel képes az eddigi aktivitásunkhoz illeszkedő alkalmazások ajánlására, illetve a Unity folyamatosan monitorozza a használt állományainkat és kereséskor fel is ajánlja őket.

Ubuntu One
Az Ubuntu One szolgáltatás továbbra is a rendszer szerves része. Ez azt jelenti, hogy minden egyes Launchpad azonosítóval rendelkező felhasználó kap ingyen 5 GB-nyi online tárhelyet, amit szinte bármikor, bármire és szinte bármilyen platformon, akár mobil eszközön (iOS, Android) is használhat. Mindezek mellett külön öröm, hogy egyszerűen telepíthető Gentoo alá is a kliens, amiről bővebben CVK blogjában olvashatsz.

A tárhelyünk kihasználásának az egyik megoldása, ha a kisebb biztonsági mentéseket ide töltjük fel. Erre igen egyszerű, sőt talán túlságosan is egyszerű megoldást kínál a DéjáDup biztonsági mentő program. A működéséről bővebben a FullCircle magazin 55. számában olvashatsz.

Az egyik legszebb példája a rendszerszintű integrációnak a Thunderbird és az Ubuntu One esete. Ha megengedjük az Ubuntu One-nak, hogy szinkronizálja a Thunderbird címjegyzékünket a felhővel, akkor egy igen kényelmes, hordozható megoldást kapunk. Ha új címet veszünk fel a Thunderbirdben, akkor az megjelenik a felhőben, illetve ha a webes felületen adunk hozzá új kapcsolatot, akkor az megjelenik a Thunderbirdben is. Előbb vagy utóbb…

Mert azért akad egy két érdekesen furcsa dolog is. Az egyik ilyen, hogy nincs alapértelmezetten egy indikátor ikon vagy bármi visszajelzés arról, hogy éppen hol tart a feltöltés, mikor lesz vége és úgy egyáltalán. Kényelmes beleszólási lehetőségünk sincs a dolgokba, kivéve, ha a rendszerbeállítások között piszkáljuk a klienst.

Erre nyújt megoldást az ubuntuone-extras tárolóban lévő ubuntuone-indicator csomag.

add-apt-repository ppa:rye/ubuntuone-extras
apt-get update
apt-get install ubuntuone-indicator

A másik érdekes dolog, hogy egyszerre 11(!) állományt próbál feltölteni, ami az én 30 kb/s-os feltöltési sebességemmel kész katasztrófa, főleg, hogy 2 GB-ot kell(ene) bepakolni a felhőbe. Továbbá egyszerre csak egy irányban tud gondolkodni az Ubuntu One. Vagy feltölt vagy letölt, de a kettő egyszerre nem igazán megy még.

A harmadik érdekes dolog, hogy átírták a kliens felületét Qt-re. Ebben nincs semmi szokatlan, azonban kikerült belőle a Thunderbird címjegyzék szinkronizálása.

Gwibber
Hogy teljesen őszinte legyek, eléggé kihasználom a Twitter, Facebook és Google+ adta lehetőségeket így elég sok oldal van „bekörözve”, „tetszikelve” vagy éppen követve, így mindig akad egy olyan – virtuális – asztal, ahol ez a trió fut. Persze vannak érdekes megoldások arra, hogy mindegyiket követni tudjam, de egyik sem az igazi.

Örömmel jelentem, hogy a Gwibber kinőtte a gyermekbetegségei egy részét (legalábbis ami a lassúságát illeti, gyors mint a villám), így képes kezelni a Twitter és – többször nekifutva – a Facebook fiókodat is, így végre száműzhetem őket a Firefoxból. Ami még érdekesebb az a Google+, ugyanis a Google nem kapkodja el az API fejlesztését hozzá, így eddig elég tehetetlenek voltak a fejlesztők is, de ha a dolgok pozitívan alakulnak, akkor a 3.4-es Gwibber már tartalmazni fogja a G+ támogatást is (https://launchpad.net/gwibber/+milestone/3.4). Mivel pár napja volt a FeatureFreeze az Ubuntunál, kötve hiszem, hogy a Precise „gyárilag” támogatni fogja, de PPA-ból biztosan telepíthető lesz.

Az egyedüli problémám a Gwibberrel, hogy lelőhetetlen. Hiába mondom neki, hogy kilépés, ne indulj el legközelebb, nagy ívben tesz rá, pontosan úgy, ahogy eddig.

Hasznos apróságok
A Unity-hoz letölthető úgynevezett lencsék segítségével az így is sokat tudó Dash-t (ez az, amibe az ablakos (Szuper) gombot megnyomva pötyögheted a program nevét) lehet még okosabbá tenni. Az egyik kedvencem, a számológép lencse, aminek nagyszerűsége az egyszerűségében rejlik. Elég csak a Szuper gomb megnyomása után beírni a műveletet és máris látható az eredmény. Egyszerűbb számolgatásokhoz tökéletes. Egyetlen „hibája” lehet, hogy a függvények neveit angolul ismeri, tehát a gyökvonás esetén az sqrt kulcsszót kell alkalmaznunk.

add-apt-repository ppa:scopes-packagers/ppa
apt-get update
apt-get install unity-lens-utilities unity-scope-calculator

Másik hasznos apróság, hogy ha a Szuper gombot hosszabb ideig nyomjuk, akkor megjelenik egy pofás kis táblázat a használható gyorsbillentyűkről. Itt jegyezném meg azt a kicsit bosszantó újdonságot, hogy a Ctrl+Alt+nyilak kombinációról átkerült a virtuális asztal váltás a Szuper+Shift+nyilak kombinációra. Ha már apróságok: Érdemes felrakni a Firefoxhoz a Unityfox kiegészítőt. Nem csinál sokat, csupán az indítópanelen megjeleníti az épp aktuális letöltések számát és azok állapotát.

Hírolvasásra
Tökéletes megoldás a Liferea program. Sokat tudó és gyors hírolvasó program, ami képes Google Readerből is kiolvasni a hírcsatornáinkat. Az egyetlen probléma vele, hogy nagyobb mennyiségű (40+) hírcsatornát fagyással jutalmaz, ezért nekem sajnos egy másik program után kell(ene) néznem.

Ami még nincs megoldva
A sok pozitívum mellett azonban akad pár dolog, ami néha furcsa grimaszokat csal az arcomra. Az egyik ilyen az „izé”, az átkattintható ablakok, ami az egyik létező legreprodulálhatatlanabb hiba, de pont a legrosszabbkor idegesít. Tegyük fel, hogy van egy maximalizált ablakod, amit be akarsz zárni. Rákattintasz a piros X-re, majd nem történik semmi. Újra rákattintasz és bezáródik az alkalmazás, de azt veszed észre, hogy az alatta lévő, pl. Firefox is bezárult. Sőt, ennél bizarrabb eset is van: mégpedig ugyanilyen esetben csak a legutóbb megnézett fül záródik be Firefoxban. Egy biztos: Nem lennék annak az embernek a helyében, aki ezt kidebuggolja, hogy hol van a hiba.

A másik, ugyanide kapcsolódó probléma a fókuszvesztés. Amikor írom ezt a kis szösszenetet, előfordul, hogy valahova elugrik a fókusz a Firefoxról. Nem tudom hova, mert nem látszik, hogy írok, de ameddig vissza nem kattintok, addig nem történik semmi.

Ennél sokkal egyszerűbb probléma, ugyanakkor kérdően állok hozzá, a Unity lencsék kezeléséhez. Értem én, hogy Szoftverközponton keresztül tudom a telepített kisalkalmazásokat kezelni, de miért nincs egy olyan felület, ahol nem eltávolítani, hanem csak ideiglenesen kikapcsolni lehet az adott (pl. Gwibber) lencsét?

Persze kézi megoldás van. A legegyszerűbb az, ha a /usr/share/unity/lenses útvonalon megkeresed a kikapcsolandó lencse nevét, bemész a könyvtárába, majd a lencseneve.lens kiterjesztést átírod pl. lencseneve.lens_backup-ra, majd kiadod a unity –replace parancsot.

Unity, jut eszembe. A Dash nem szereti, ha Ctrl+C-vel másolunk be valamit, olyannyira, hogy lányos zavarában összeomlik. A LightDM tényleg elég „lájtos” lett. Kicsi gyors, látványos, de izé, miért nem lehet a környezet nyelvét átállítani?

Átlagos sebesség és használhatóság
Egy teszt akkor jó, ha minél jobban valós értékeken alapszik, ezért körülbelül két hétig a Tobzoska volt az elsődleges rendszerem, igyekeztem hanyagolni a Gentoo-t és küzdeni. Amire egyáltalán nem volt szükség. Ami külön pozitívum, hogy intenzív I/O hatására nem csökken érezhetően a rendszer sebessége, ami igen nagy előrelépés az eddigiekhez képest.

Szerencsére módosítottak a fejlesztők az Alt+Tab viselkedésén, így már nem az összes megnyitott ablakot veszi bele a listába, mint régebben, hanem csak az aktuális virtuális asztalt jeleníti meg nekünk. Amiből pillanatnyilag 4 db áll rendelkezésre és még nem tudom, hogy lehetne bővíteni.

Végszó
A Unity fejlesztőktől egy valamit szeretnék kérdezni: Nem lehetett volna ezt hamarabb? Az 5.2-es Unity nem ismeri a lassúságot és a hibái nagy részétől is sikerült megszabadítani. Cserébe egyszerűen és gyorsan bővíthető lencsékkel, sőt akár új kiegészítőket írni sem megterhelő feladat.

Mit mondhatnék? Az elmúlt egy-másfél év folyamatos botladozásai után végre úgy néz ki, hogy összeértek a fejlesztések, és hogy az eddigieknél teljesebb, érettebb és használhatóbb rendszert kapunk majd április közepe/vége felé.