A harmadik részben telepítettünk egy Virtualboxot és bele egy Ubuntu 14.04, Trusty Tahr-t. Ha még/már nincs meg a virtuális géped, akkor javaslom, hogy hozd létre, ugyanis erre fogunk építeni. Bár a költözés folyamata viszonylag egyszerű, mégis kulcsfontosságú abból a szempontból, hogy hogyan fogod magad érezni az új rendszeren. Ebben fogok most neked segíteni!
Mivel próbaköltözésről van szó, ezért csak próbaképp fogunk adatokat vinni ide-oda, hogy meglássuk, hogyan boldogul vele a rendszer. Hogy kipróbálhass több alternatívát is. Ha elrontod a rendszert semmi gond, legrosszabb esetben is csak a virtuális géped kell újratelepítened. Ami most fontos lenne: legyenek telepítve a Virtualbox integrációs szolgáltatások, mert ezek segítségével fogunk adatokat cserélni a meglévő Windowsod és a teszt Ubuntud közt.
A Virtualbox és az Ubuntu előkészítése
Mielőtt elkezdenénk, létre kell hoznod egy megosztott könyvtárat a virtuális Ubuntu és a Windowsod közt. Nyisd meg a Virtualboxot, kattints az Ubuntura, majd a felette lévő, Konfigurálás (fogaskerék ikon) gombra. A megosztott mappákra kattintva, megjelenik a mappalista. A jobb szélen lévő Megosztás hozzáadásával (pici mappa ikon, előtte egy plusz jellel) választhatod ki, hogy melyik könyvtárba adsz betekintési jogot az Ubuntunak. Igazából mindegy, mit adsz meg, praktikus egy üres könyvtárat használni. Hasznos, ha tartósnak és automatán csatolódónak jelölöd meg a megosztásod.
Ezzel a Virtualbox oldalán készen is vagyunk. Indítsd el az Ubuntut. Valamilyen okból az integrációs kiegészítő telepítésekor az aktuális felhasználó nem kerül be abba a felhasználói csoportba, akik tudják olvasni a Virtualbox megosztásait. Ez azt jelenti, hogy bele kell magunkat tennünk. Egy másik okból pedig, egy ideje lebutították a grafikus felületen történő felhasználói fiókok kezelését, így nincs lehetőségünk kattogtatós módszerrel bevenni magunkat a megfelelő csoportba.
Nyiss egy terminált! Ezt úgy éred el, hogy a bal felső ikonra kattintasz és a keresőbe beírod, hogy „terminal”, majd a megjelenő alkalmazás ikonjára kattintasz. Be kell kerülnöd a vboxsf csoport tagjai közé: sudo gpasswd -a <felhasználói neved> vboxsf A felhasználói név a rendszer telepítésekor megadott lesz. Ha nem tudod, hogy mit adtál meg, pillants a prompt-ra: a @ előtti rész a felhasználói neved (pont úgy, mint az e-mail címek esetén).
A sudo parancs azt jelenti, hogy szuper felhasználó módban hajtod végre a parancsot. Hogy megbizonyosodjon arról, hogy te tényleg az vagy, akinek mondod magad, elkéri a bejelentkezéskor használt jelszavadat is.
Ahhoz, hogy ez a változás életbe lépjen, jelentkezz ki (jobb felső sarok, fogaskerék ikon) és be. A fájlkezelőt (bal oldali indító, felülről a második ikon) elindítva, az Eszközök részleg alatt, a Számítógépre kattintva, onnan pedig a media könyvtárba navigálva elvileg láthatod a megosztásod nevét. Elméletileg, ha mindent jól csináltál, akkor be tudsz lépni az sf_
Szoftverközpont
Ha még nem ismerkedtél volna meg vele, akkor ideje rákattintanod a bal oldali indítón lévő „bevásárlótáska” ikonra („A” betűvel a közepén, alulról a harmadik), amivel elindíthatod az Ubuntu Szoftverközpontot. Innen telepítheted azokat az alkalmazásokat, amelyek nincsenek alapértelmezetten feltelepítve.
Böngésző
Manapság talán az egyik legfontosabb, hacsak nem a legfontosabb alkalmazás a gépünkön a böngésző. Tárolja kedvenc oldalaink listáját, jelszavainkat, könyvjelzőinket, benne van az online életünk. Kis túlzással, ő a kapunk a digitális világra.
Van egy jó és egy rossz hírem. Kezdem a rosszal: ha eddig az Internet Explorer vagy Edge nevű böngészőutánzatok valamelyikét használtad, akkor nem lehet egy lépésben migrálni az adataidat. Jó pedig, hogy ha Mozilla Firefox (és testvérei: Seamonkey, Pale Moon, stb.) vagy Chromium (és testvérei: Google Chrome, Vivaldi, Opera, stb.) felhasználó vagy, akkor igazán egyszerű lesz a váltás.
Ha a legkönnyebb végén szeretnénk a dolgokat megfogni, akkor nincs más teendőnk, mint a modern böngészők azon képességét kihasználni, hogy azok képesek az adatainkat „felhővel” szinkronizálni, akár az előzményeinket is. Nyilvánvaló, hogy a kényelmünk érdekében kompromisszumot kell kötnünk. Azaz meg kell bíznunk abban, hogy az adatainkhoz csak mi férünk hozzá és hogy azok (megfelelően) titkosítva tárolódnak a böngészőgyártónk szerverein. A te döntésed, se rábeszélni nem akarlak, se eltántorítani tőle. Valamit valamiért, nemde?
Firefox
Firefox Sync: Menü (jobb oldali három függőleges csík) → Beállítások → Sync. Itt tudsz beállítani és regisztrálni Firefox fiókot. Ha kész, legfeljebb néhány perc múlva már hordozhatóak lesznek a beállításaid. Az adatok visszatöltése pont ilyen egyszerű: indítsd el az alkalmazást Ubuntun, majd jelentkezz be a fiókodba és kész is.
Profil manuális másolása: Menj a Menü → Kérdőjel ikon → Hibakeresési információk menüpontra. Az „Alkalmazás alapadatai” táblázat, „Profilkönyvtár” sorában lesz a „Könyvtár megnyitása” gombra kattintva megnyílik az aktuális profilod könyvtára. Zárd be a Firefoxot, majd ezt a könyvtárat másold át a megosztott könyvtárba.
Ha még nem tetted volna meg, Ubuntun indítsd el a Firefoxot, majd zárd be. Első indításkor létrejönnek az alapértelmezett könyvtárak, amibe majd be kell másolnod a Windowsból kimentett adatokat. Most navigálj Ubuntu alatt a megosztott könyvtárba, lépj be a bemásolt Windowsos profilba, majd Szerkesztés → Összes kijelölése paranccsal (alapértelmezetten nem látszanak a menük, vidd az egeret a felső panelre, majd megjelenik) jelöld ki, majd ugyancsak a Szerkesztés menüben, a Másolás pontra kattintva másold ki. Most kattints a Saját Mappára. Ez a saját mappát még home könyvtárnak is nevezik. Az összes dolgod itt van & lesz, így nem meglepő módon a böngésző profilod is itt lesz. El kell navigálnunk a rejtett .mozilla könyvtárba. Ez úgy a legegyszerűbb, ha az Ugrás menü, Hely megadása menüpontra kattintasz. Láthatod, hogy szerkeszthetővé vált a címsor. Most azt látod, hogy /home/<felhasználói neved>. Ezt kell kiegészítened annyival, hogy /.mozilla, azaz így fog kinézni: /home/<felhasználói neved>/.mozilla, pl.: /home/lacyc3/.mozilla. Üss entert.
Legalább két könyvtárat fogsz itt látni: extensions és firefox. A firefox könyvtárba lépj be. Lesz legalább két újabb könyvtár. Az egyik neve
Most pedig következzen az igazság pillanata: indítsd el a Firefoxot. Megvan mindened? Remélem. :)
Chromium & Google Chrome
Se a Chromium, se a Google Chrome nem része az alapértelmezett telepítésnek. A Chromium telepíthető az Ubuntu Szoftverközpontból, a Chrome azonban nem. A Chrome telepítéséhez Ubuntuban, az alapértelmezett Firefoxszal navigálj el https://www.google.com/chrome/browser/desktop/ címre, majd töltsd le. Ha nem emlékszel, hogy 32 vagy 64 bites a Virtualboxba telepített Ubuntud, akkor a Rendszerbeállítások (jobb felső sarokban fogaskerék ikonra kattintva megjelenik egy menü, benne lesz) → Részletek → Áttekintésben ott lesz, hogy melyik van telepítve.
Google fiók: Ha még nem macerált volna eleget a böngésző ahhoz, hogy bejelentkezz, akkor itt az ideje. Jobb felső sarokban lévő ember ikonra, majd a bejelentkezésre kattintva megadod a Google fiókod nevét és jelszavát, és kész is. Maximum néhány perc, és kész vagy. A visszatöltés ugyanígy működik.
Profil manuális másolása: Használt Windows verziótól függő helyen van a profil. Az alábbi útvonalakon találod meg őket. Mindössze annyi a dolgod, hogy az operációs rendszernek és böngészőnek megfelelő címet másolod be az explorer címsorába:
Windows XP
- Google Chrome:
C:\Documents and Settings\%USERNAME%\Local Settings\Application Data\Google\Chrome\User Data\Default - Chromium
: C:\Documents and Settings\%USERNAME%\Local Settings\Application Data\Chromium\User Data\Default
Windows 10/8/7/Vista
- Google Chrome:
C:\Users\%USERNAME%\AppData\Local\Google\Chrome\User Data\Default - Chromium:
C:\Users\%USERNAME%\AppData\Local\Chromium\User Data\Default
Másold át a Default könyvtárat az Ubuntuval megosztott könyvtárba. Ha Ubuntun még nem indítottad el, itt az ideje, hogy fusson egy kört a Chromium/Chrome, majd zárd be.
Majd a Firefoxnál ismertetett módszer szerint másold be a Windowsos Chrom(e|ium) profilodat a megfelelő helyre. Ez Chromium esetén a /.config/chromium/Default könyvtár, míg Google Chrome-nál a /.config/google-chrome/Default.
Indítsd el! Működik, ugye?
Internet Explorer és Edge
Itt tényleg a dolgok legkönnyebbik végét fogjuk megfogni, ugyanis szerencsére se Edge, se Internet Explorer (az IE 5.0 for Unix nem ér!) nincs Linuxra. Ha még nem lenne, telepíts egy Firefoxot a Windowsodra, majd mikor a telepítő megkérdi, hogy miből importálod az adataidat, mondd meg neki, hogy melyik szoftverből szeretnéd. Ezután ugorj a leírás Firefoxos részére és kész is! :)
Ha már van telepítve egy Firefox, de kellenének az említett alkalmazásokból is az adatok, akkor sincs semmi gond, némileg el van rejtve a lehetőség, de minden importálható!
Nyisd meg a Firefoxot, majd a „Könyvjelzők megjelenítése” gombra kattintva megjelenik egy menü, ahol kattints a „Minden könyvjelző megjelenítése” gombra. A megjelenő ablak felső részén lesz egy „Importálás és mentés” menügomb, itt nyíló menüben találod az „Adatok importálása másik böngészőből” menüpontot. Ha szépen kiimportáltad, ami kell, akkor ugorj a Firefoxos leíráshoz. :)
Ubuntu korlátozott extrák
Ha az első részt olvastad, akkor gondolj egy kicsit vissza a szabad szoftverre és a szabad gondolkodásra. Megvan, hogy mi az, hogy most mit értünk a szabadságon? Nos, a korlátozott extrák olyan alkalmazásokat tartalmaznak, amelyek ilyen értelemben nem szabadok. Ezek a komponensek bizonyos országokban licenckötelesek is lehetnek. Nálunk szerencsére ingyenesen letölthetőek és használhatóak.
Mik is ezek a komponensek? Egyrészt Windowsos terminológiával „kodek csomag”, másrészt ezzel települ a TrueType betűtípus, Flash stb. Tökéletes világban nyilván nem lenne rájuk szükség, de jelenleg érdemes telepíteni. A Szoftverközpontban „Ubuntu korlátozott extrák” néven találod őket.
Irodai szoftvercsomag – LibreOffice
Az Ubuntuval alapértelmezetten érkezik egy átlagfelhasználó számára mindent tudó irodai szoftvercsomag, név szerint a LibreOffice. Charmed „Hogyan szerkesszünk szöveget?” sorozata a LibreOffice Writer helyes használatára tanít meg. Alapvetően, ha a Microsoft-féle Office 2003-at ismerted, esetleg szeretted, akkor némi tanulás után a LibreOffice felülete sem lesz idegen.
A LibreOffice szabad (a szó minden értelmében) dokumentumformátumot használ, az ODF-et (OpenDocument Format). A szövegszerkesztő, azaz a Writer alapértelmezett formátuma az ODT (OpenDocument Text), a Calc vagyis a táblázatkezelő az ODS (OpenDocument Spreadsheat) míg az Impress azaz a prezentációkészítő ODP-be (OpenDocument Presentation) ment. Minden, ami ezektől eltér, az a LibreOffice nem saját formátuma, így nagyon szépen kérlek, ne várd el a teljes kompatibilitást.
Amit fontos kiemelnem: hacsak nem elkerülhetetlen, kerüld az MSOffice-féle formátumokat, azaz a doc, docx, ppt, pptx, xls, xlsx-eket. A megnyitásukkal még nem is szokott nagyobb baj lenni, de a szerkesztésüknél/mentésüknél komolyabb problémák lehetnek. Ez abból adódik, hogy ugye az MSOffice önmagával sem kompatibilis teljesen, innen pedig nehéz normális alternatívát csinálni.
Ha mindenképp muszáj valamilyen MSOffice által „kedvelt”, de nem szabad formátumba mentened (2007 és felette elvileg szerkeszthető az ODF is, gyakorlatilag hagyjuk), akkor a doc, xls és ppt formátumokkal próbálkozz.
Ha pedig biztosra akarsz menni és a kezed sincs megkötve, akkor exportáld ki a munkádat PDF-be! A célszemélynél egy PDF olvasó csak van. :) Halkan súgom meg, hogy lehetőség van úgynevezett hibrid PDF létrehozására. Az így elmentett dokumentum később úgy szerkeszthető mintha ODT lenne, ugyanakkor egy sima PDF olvasó is meg tudja nyitni.
Zenelejátszó
Úgy tartja a mondás, hogy ott az otthonod, ahol az okos eszközöd automatikusan Wi-Fi-re csatlakozik. Én kiegészíteném azzal, hogy ahol a kedvenc zenéid vannak. A zenék hallgatására és rendezésére pedig (szerintem) az egyik legjobb alkalmazás a Rhythmbox. A „ritmusdoboz” az alapértelmezett Ubuntu telepítés része. Minden, amit bemásolsz a Zenék könyvtáradba, ő azt importálja és egyből le is tudja játszani (főleg, ha telepítetted a fentebb említett Ubuntu korlátozott extrákat). Ha nem boldogul vele, akkor megpróbál megoldást találni.
Ha nem tetszik a Rhythmbox, akkor ezernyi lejátszó áll a rendelkezésedre a tárolókból. Mi kettőt mutattunk be rövidebben: Clementine és Nightingale. A témában érdeklődőknek ajánlom még a zenelejátszó és a multimédia címkéinket.
Videólejátszó
Ha eddig VLC-t vagy Mplayer-t használtál, akkor van egy jó hírem: mindkettő telepíthető a tárolókból! Ha mégsem hallottál még róluk, semmi baj, itt az ideje megismerkedned velük! Mindkettő egy mindenevő médialejátszó. Az Ubuntu alapértelmezett videólejátszója a Totem, amely egyszerű és… egyszerű, na! :) Videót le tud játszani, ha ismeretlen kódolással találkozik, akkor megpróbálja felismerni és jó eséllyel sikerül is neki dekódert találnia hozzá.
Archívumkezelő
A tömörített állományokat az archívumkezelő vagy becses nevén a File-roller kezeli. Alapértelmezetten nem kell hozzá plusz beépülőket telepíteni. Ha mégis úgy gondolod, hogy szükséged van rá, akkor a Szoftverközpontból telepítsd hozzá a 7zip eszközt és akkor biztosan mindent megnyit.
Most „hozta ki a szó”, de általánosan elmondható és ehhez hozzá is szokhatsz: a rendszer szándékosan nem szívat és az alapvető dolgoknál igyekszik a kezed alá dolgozni. Ilyen eset az, mikor pl. a Rhythmbox egy számára lejátszhatatlan zenével találkozik. Igyekszik felismerni a formátumát és javasolni hozzá egy dekódert, amely telepítése után már menni fog a lejátszás. A Totem dettó, de ami talán a legjobb, hogy az archívumkezelő is! Azaz, ha találsz egy .rar állományt, de nincs hozzá kicsomagoló, szól és megkérdezi, hogy telepítheti-e.
Utóirat
A függetlenek mellett a többi disztribúció család bemutatása sem marad el, mindössze alacsonyabb prioritást kapott. Kicsit elszaladt velem az év, az első cikk januárban lett kész, most pedig október van. Szeretném még idén befejezni a lényegi részeket, ehhez pedig némi ugrás szükséges.
A sorozat eddig megjelent részei
- Hogyan váltsunk Windowsról Linuxra: I. rész – Ismerkedjünk
- Hogyan váltsunk Windowsról Linuxra: II. rész – Válasszunk asztali környezetet
- Hogyan váltsunk Windowsról Linuxra: III. rész – Ismerkedés a disztribúciókkal
- Hogyan váltsunk Windowsról Linuxra: IV/1. Rész – Független disztribúciók
- Hogyan váltsunk Windowsról Linuxra: V. Rész – Próbaköltözés
- Hogyan váltsunk Windowsról Linuxra: VI. rész – Telepítsük második rendszernek!
- Hogyan váltsunk Windowsról Linuxra? VII. rész – Mindennapi programok és összefoglalás