Az előző részekben telepítettünk egy Virtualboxot és abba egy Ubuntut, amibe be is költöztünk. Remélhetőleg kipróbáltál mindent, ami csak az eszedbe jutott. Ha olyan jó érzékkel nyúltál rossz helyre, mint ahogy én tettem azt vagy tíz évvel ezelőtt, akkor biztosan túl vagy már néhány újratelepítésen is. Nincs ezzel semmi baj, legalább szereztél egy kis rutint. :) A mai részben egy kis előkészítés után a meglévő Windowsod mellé fogjuk telepíteni az Ubuntut.

Előkészületek

Adatmentés

Első és talán legfontosabb dolog, amit érdemes megtennünk, az az adatmentés. Erről több cikket is írtunk már, melegen ajánlom a Hogyan készíts biztonsági mentést? cikksorozatunkat, illetve a szorosan hozzátartozó, felhőtárhely használati „javaslatcsomagot”: miért ne bízzunk vakon a felhő tárhelyekben vagy A Dropbox adatvesztés margójára.

Partíciók átnézése és helyfelszabadítás

Most jön a feketeleves. Első körben arra keressük a választ, hogy hány partícióra van az a lemezed felosztva, amelyikre az Ubuntut telepíteni szeretnéd. Ha nem tudod, hány merevlemezed van, akkor valószínűleg egy darab. Ha tudod, akkor pedig jó eséllyel minden mással is tisztában vagy, így ezt a bekezdést akár át is ugorhatod. Profit! :) A következő lépés az, hogy megállapítsuk a partíciók számát. Ez azért fontos, mert a hagyományos (un. MBR → Mester Boot Record) partíciós séma esetén lehetnek gondok, mikor kialakítjuk az Ubuntunak a helyet. Ezek a gondok leginkább akkor jelentkeznek, ha van négy partíciód és mindegyik elsődleges. Ugyanis az MBR csak 4 db elsődleges partíciót támogat. GPT esetén ez a helyzet nem áll fenn, ott ugyanis akár 128 partíciód is lehet. 128 partíció mindenre elég lesz! ;) Ha nem sok fogalmad van arról, amit itt összehordtam, akkor valószínűleg nem lesz ilyen jellegű problémád vagy nem lesz annyira komplex, hogy az Ubuntu telepítő ne tudná megoldani.

Az Ubuntu egymagában nem foglal sok helyet, az alaprendszernek egy darabig elég 10 GB hely is. Ez persze nagyon minimum. Ezért azt ajánlom neked, hogy legyen az Ubuntu számára használható 30+2 GB-nyi szabad helyed. 30 GB kell a rendszernek és 2 GB csereterületnek (swap). Ez első körben elég lesz, később nyilván bővíthető, persze a meglévő partícióid rovására. Ha több partíciód van, akkor hacsak nem feltétlenül muszáj, ne arról a partíciódtól vonj el helyet, ahol a Windowsod lakik, hanem a másiktól. Ha van három, akkor a harmadik végéből érdemes lecsípni ezt a 32 GB-ot. A félreértések elkerülése végett szeretném kiemelni, hogy ennek a helynek a lehető legjobb helye a meglévő partíciók után van. Bár megteheted, de nagyon nem ajánlom az olyan felállást, hogy mondjuk a 2 GB-os csereterület két Windowsos partíció között legyen, míg magának az Ubuntunak szánt terület mindezek után. Tehát újra: ez nem javasolt. Ami javasolt: két rendszer esetén legyen a lemez eleje a Windowsé, a vége az Ubuntué. Így tiszta, ráadásul a telepítő is jobban szereti.

Particionálás

Úgy a legtisztább, ha első körben a Windowsra bízzuk a saját partícióinak a kezelését. Bár az Ubuntu telepítő tökéletesen képes megoldani a problémát, nem árt megszokni, hogy mindenhez a hozzá legjobban passzoló eszközt használjuk. Azaz hacsak nem elkerülhetetlen, a Microsofthoz kötődő technológiákhoz használjuk a Microsoftos eszközöket. Nyilván ugyanez igaz fordítva is: bár létezik segédprogram Windows alá az Ext[2-4] fájlrendszerek olvasására & írására, az lesz a legjobb, hacsak olvasunk róla és azt is csak akkor, ha mindenképp muszáj.

Az átméretezéshez Windows Vistára vagy újabb rendszerre van szükséged. Windows XP esetén használd nyugodtan az Ubuntu telepítőt (bízd magad rá, jól működik, tapasztalat!). A Start (vagy kezdőképernyő Windows 8.x esetén) → Vezérlőpult → Felügyeleti eszközök → Számítógép kezelés → Lemezkezelés útvonalon találod a lemezkezelőt. Itt kattints jobb gombbal az átméretezendő partíciódra, majd mondd azt, hogy zsugorítás. Némi homokórázás (vagy fánktekergetés) után kidobja, hogy mennyit lehet elvenni a partíciótól. Ha ez a rendszerpartíció lenne, akkor ne vegyél el túl sokat. Nem mintha úgy sajnálnám a Windowst, de kell neki is némi élettér, illetve kellemetlen tulajdonsága, hogy ha nem elég hosszú a takarója, akkor hajlamos drámaian belassulni. Szóval adj meg lecsípendő területnek legalább 32 GB-ot. Ha több az nem baj, vagy ha picit kevesebb az sem, de nagyjából ennyi legyen. Eltarthat egy ideig, amíg megcsinálja a műveletet, légy türelemmel.

Ubuntu kiírása lemezre vagy flash drive-ra

A sorozat harmadik részében leírtak szerint („Virtualizálandó rendszer beszerzése” bekezdés) töltsd le az Ubuntu 14.04-et és nézd meg, hogy helyes-e az ellenőrzőösszeg. Ha minden rendben, két lehetőséged van: vagy egy (praktikusan újraírható) optikai lemezre kiírod az Ubuntut vagy egy 2 GB-os pendrive-ot szabaddá teszel, és arra kerül a telepítő.
Ha lemezre szeretnéd kiírni, akkor az InfraRecorder alkalmazást (természetesen szabad szoftver) javaslom. Pendrive használata esetén a szintén szabad szoftver, Rufus használatát javaslom.

Telepítő indítása

Boot sorrend

Miután sikeresen kiírtad az Ubuntut valamilyen médiára, éppen itt az ideje az indításnak. Első lépésként ellenőrizd, hogy a lemez benne van-e a meghajtóban vagy a pendrive csatlakoztatva van-e. Könnyen előfordul az emberrel, hogy ilyen apró, de idegesítő hibát vét, főleg ha egy mellette lévő, szomszédos gépet telepít. :) A telepítő indításához első körben a a számítógéped elsődleges vezérlőszoftverében (így fogok hivatkozni a továbbiakban a BIOS-ra és az UEFI-re) be kell állítani a rendszerindítási sorrendet. A jó hír, hogy mindegyik gépben van ilyen szoftver (és el is érhető a keresett beállítás) a rossz hír, hogy nem árt ha legalább tudsz olvasni angolul, és ahány BIOS, annyi helyen lehet belemászni és keresni az áhított opciót.

Ha szerencséd van, a vezérlőszoftver kiírja a gép bekapcsolásakor a képernyőre, hogy melyik billentyűkombinációval éred el a boot menüt. Ez általában F12, F2, F4, F7 billentyűk valamelyike, de van 12 lehetőséged végigpróbálni. Az intelligensebb alaplapok rendszerindításkor érzékelik, hogy a felhasználó ütlegeli a billentyűzetet, így vagy kiírják, hogy melyik gombbal lehet a boot menübe látogatni, vagy legalább azt, hogy melyikkel lehet bemenni a vezérlőszoftver beállításaiba. Ha nem, akkor is egy tucat billentyűvel lehet próbálkozni: a 12 db funkcióbillentyűvel és a Delete-tel.

Ha sikerült bejutnod a géped vezérlőszoftverének beállításaiba, akkor még nem értek véget a megpróbáltatásaid. Meg kell keresned a rendszerindítási sorrendet és módosítanod kell. Ha van „Boot” fül, akkor ott lesz. Ha nincs, akkor lehet, hogy az „Advanced BIOS Settings” → Boot order / sequence menüpont alatt. Nézz szét nyugodtan, de csak azt módosítsd, amiben szinte biztos vagy, hogy az. Egyéb esetben lehet, hogy a gép nem indul el, vagy olyan dolgot változtatsz, amit nem kellene. Vissza nem térő ajánlat, csak neked, csak most, csak itt: ha úgy gondolod, hogy megtaláltad a megfelelő menüpontot, azonban nincs merszed módosítani, mert tartasz a következményektől, segítek! Fényképezd le fényképezővel/telefonnal/okos kenyérpirítóval és küld el nekem a fényképet a lacyc3 {kukac} lacyc3 {pont} eu e-mail címre. A tárgy legyen „Hogyan váltsunk Windows-ról Linuxra VI”. A levél többi paramétere szabadon választható. Csak a hangnem vicces, a szándék nem: komolyan gondolom..

Ha sikerült a folyamat, akkor a Virtualboxból már ismerős indítómenüt láthatod magad előtt. Mint mindig, most is az „Ubuntu kipróbálása a számítógép módosítása nélkül” opciód válaszd.

Telepítés

Miután elindult a Live! rendszer, a szokásos módon indítsd a telepítőt. Minden olyan lesz, mint eddig, kivéve a particionálás, ahol a telepítő érzékelni fogja, hogy már van egy telepített Windows. Különböző javaslatokat tesz a probléma megoldására. Bár nyilvánvalóan a „teljes lemez törlése és az Ubuntu telepítése” opció a legszimpatikusabb, ez esetben inkább az „Ubuntu telepítése a Windows mellé” opciót válasszuk.

Innentől minden pontosan úgy fog menni, ahogy eddig. A telepítés szépen végbemegy, bekéri az adataidat, majd újraindul. Indítás után pedig egy szép, lilás hátterű rendszerindító, a Grub2 fog várni, hogy választhass az indítandó rendszereid közül. Kész is!

Amennyiben mindenféle átméretezést az Ubuntu telepítőre hagytál, úgy előfordulhat, hogy a Windows indításkor egyszer lefuttat egy gyors lemezellenőrzést az érintett partíció(k)on. Nyugalom, ez teljesen normális (és elvárt) viselkedés.

Gondolhatnád, hogy csak ennyi? Igen, a telepítés csak ennyi. Azért ilyen eseménytelen és gyors, mert jól, pontosan és precízen előkészítettük neki a terepet. Sok hűhó, még több hűhóért! :)

A következő rész tartalmából:

A következő részben belakjuk az immár élesnek mondható Ubuntut, megkeressük a Windowsos programjaink Linuxos verzióját vagy alternatíváját.

A sorozat eddig megjelent részei

• Hogyan váltsunk Windowsról Linuxra: I. rész – Ismerkedjünk
• Hogyan váltsunk Windowsról Linuxra: II. rész – Válasszunk asztali környezetet
• Hogyan váltsunk Windowsról Linuxra: III. rész – Ismerkedés a disztribúciókkal
• Hogyan váltsunk Windowsról Linuxra: IV/1. Rész – Független disztribúciók
• Hogyan váltsunk Windowsról Linuxra: V. Rész – Próbaköltözés
• Hogyan váltsunk Windowsról Linuxra: VI. rész – Telepítsük második rendszernek!
• Hogyan váltsunk Windowsról Linuxra? VII. rész – Mindennapi programok és összefoglalás