Ez alkalommal nem a Hogyan szerkesszünk szöveget? sorozat újabb részével jelentkezek, hanem egy disztrós cikkel. Kell egy kis változatosság elven.

Ahogy egy régebbi cikkemben már említettem (itt), nem most próbálkoztam először a Sabayonnal. Ám akkoriban nem tett rám túl nagy benyomást. És ezen a poénosnak szánt rendszerüzenetek se segítettek, sőt. De erről még később. Most inkább kezdjük az elejéről:

Ahogy két hete megírtuk, megjelent a Xubuntu Core, amiről a legutóbbi szubjektívenemben már értekeztem egy kicsit. Ez alkalommal az élesben feltelepített rendszerrel kapcsolatos tapasztalataimat fejtem ki. Számomra tanulságos és hasznos volt, remélem, másnak is.

Vége egy újabb fejlesztési időszaknak, így újra itt az idő összegezni az utóbbi időben összegyűlt Vivid Vervet tapasztalatokat.

Bevallom őszintén, nem hittem, hogy ilyen sokára kerül sor ennek a cikknek a megírására. Jobban mondva a rendszer kipróbálásra. Már idejét se tudom lassan, mikor is ejtettem meg a 12.04 frissítését, ami gyakorlatilag Xubuntu kipróbálásnak indult. Erre áttérés lett belőle, mivel utána nem is hiányzott az Ubuntu 14.04. Meg se fordult a fejemben, hogy ezt indítsam el a Xubuntu 14.10 helyett. Olyannyira, hogy most is csak azért került terítékre, mert elbambultam a GRUB-nál. De ha már erre járok, belakom ezt a rendszert is végre, és megírom a régóta ígért cikket. Tehát a következőkben az Ubuntu 14.04 erősen szubjektív és nem túl hosszú bemutatása következik.

A gépem újratelepítése már régóta esedékes volt, ám eddig valahogy sehogy se volt hozzá kedvem, erőm, időm stb. Karácsony előtt végre rászántam magam, hogy az új évet ne újratelepítendő géppel kezdjem, ám egyből két rendszert is feltettem: egy Ubuntu 14.04 LTS-t, valamint egy Xubuntu 14.10-t. Ebben a cikkben a Xubuntu telepítését és belakását fogom bemutatni.