Bár az előző részben azt ígértem, hogy most elmegyünk disztribúcióra vadászni, a cikk írása közben rájöttem, hogy túl nagy téma lesz ez ahhoz, hogy összevonjam az asztali környezetekkel is. Ezért a disztribúció kergetés most elmarad, de ne aggódj: lesz újdonság bőven!

Jó ha tudod

Az előző részben pár dolgot elfelejtettem mondani, amik még hozzátartoznak az igazsághoz, nem elhanyagolható tényezők, ugyanakkor számomra már fel sem tűnnek. Igazából az előző cikkben lenne a helyük mint kiegészítések, de nem érezném fair dolognak szó nélkül odanyuvasztani ezt a pár sort.

Avagy az út Ubuntutól a Xubuntuig.

Hosszú-hosszú évek óta hűségesen használtam az Ubuntut. Értsd: nem iskolai, illetve munkagépen csak Ubuntu volt fent. Ám ahogy telt az idő, kezdett eltávolodni egymástól az Ubuntu „fejlődése” és az én igényem. Egy jó ideig küzdöttem: régebb verziójú programokat zároltam, miközben visszaportolt kerneleket használtam stb. Ám a Unity megjelenésével végleg eltört valami. Hiába volt minden erőfeszítésem, már nem éreztem magaménak a rendszert. Nem tetszett az irány, ahová tartott. Na, nem mintha most tetszene.