Akadt egy kis szabadidőm, így mint előttem oly sokan, én is nekiestem ma a telepítésnek. Nem bántam meg.
Az eredeti terv szerint LiveCD-ről telepítettem volna az Oneiric-et, de csak alternate telepítő volt kéznél, letölteni pedig ~6 óra lenne, szóval maradt az alternate telepítő.
Mint a cím is sugallja, most nem éppen a Natty Narwhal méltatása fog következni. Nem is gondoltam volna, hogy valaha lehúzó bejegyzést fogok írni egy Ubunturól, de eljött ez a nap is.
Csalódtam. Ez a szó nagyon jól jellemzi, hogy mit érzek a Natty iránt. Az eddigi Ubuntukat azért szerettem, mert nagyrészt stabilak voltak. Azért nagyrészt, mert előfordult persze, hogy nem indult az X, de egy röpke újrakonfigurálás megoldotta a dolgokat, vagy ha más nem, elinks-ben kigugliztam a megfelelő paramétereket. De a rendszer megfelelően működött. Mit jelent, hogy megfelelően? Ha egyszer már eljutott a Gnome-ig, onnantól nem sok probléma volt. Egy-két GUI fagyás vagy ordítóan nagy bug itt-ott persze akadt, de átlagosan használható volt.
Ebben a postban egy kicsit másképp szeretném bemutatni az Ubuntu 10.04-et, mint a többiek. Felesleges is lenne mindent 1024. alkalommal leírni, ugyanis már rengetegen, többek között a Mogorva Mormota, az [origo] és még én is írtam többet-kevesebbet a nem is olyan régen megjelent rendszerről.
Tegnapelőtt délután hivatalosan is kiadták a Lucid Alpha 3-at. A megszokott kiadási ciklus szerint szűk két hónap múlva már készen kell lennie a stabil változatnak. Lássuk, hogy áll eddig.
A 10.04-es Ubuntu LTS, azaz hosszú ideig támogatott verzió lesz. Hallottam olyan nem túl pozitív véleményt, hogy az LTS az Ubuntu stabil változata, minden más kiadás pedig csak 1-1 béta. Ez természetesen nem igaz. :)
C0d3r barátom az utóbbi időben folyamatosan kérdezősködött, hogy próbáltam-e éles gépen az új Ubuntut. Mindig azt mondtam hogy „nem, majd később felrakom valahova; nem, nem volt időm; még nem, mert...”. Ám tegnap este az RC megjelenésével kíváncsi lettem, milyen is lesz az új Ubuntu, így éles rendszerként is felraktam a laptopra. :)
Figyelem, retro cikk! Több mint 6(!) éve íródott.
A retro oldalakról bővebben az Így olvasd a retro oldalakat cikkben olvashatsz.
Amikor legutóbb foglalkoztam az EyeOS-el, még az 1.7-es verziónál tartott. Azóta rengeteg változás ment végbe a rendszeren és már az 1.8.7.0-as kiadásnál tart.
Most azért vettem elő újra a témát, mert kaptam egy levelet az EyeOS-el kapcsolatban, amire nem tudtam válaszolni, így gondoltam felfrissítem az ismereteimet és az EyeOS-t a szerveren is.
Azt hiszem, bőven itt az ideje annak, hogy a szokásos tapasztalati bemutatómat megírjam az új Ubunturól. Mint a cím is sejteti, ez az Ubuntu az én esetemben kicsit kilóg a többi közül…
Az Ubuntu 9.04-et már bőven a megjelenése előtt (Alpha 2 vagy 3-tól talán) feltelepítettem és használtam, tesztelgettem. Különösebb bajom sose volt vele, csak annyi, hogy az Intel grafikus meghajtóval sehogy sem sikerült 1152x864-et kicsikarni, csak 1024x768 vagy 1280xvalamennyi.
