Ahogy manapság is, úgy az Ubuntu történetének kezdetén is kiemelt szerepe volt a kiadások kabalaállatainak. Talán az egyik legfontosabb „funkciója” ezen hol valóságos, hol képzeletbeli kabalaállatoknak, hogy megkülönböztetik mind magát az Ubuntu családot a többi Linux disztribúciótól, mind pedig az Ubuntu család tagjait is jól elkülönítik egymástól. Hiszen számozásilag sokkal könnyebb összemosni, ha azt mondom, hogy 15.10 és 16.04. Végül is, számok-számok, ki emlékszik már rájuk. De ha azt mondom, hogy Vivid (Vervet) és Xenial Xerus, akkor ha más nem is, de a háttérkép vagy a kabalaállat nagy valószínűséggel feldereng annak, aki csak egy kicsit is használta a rendszert.

Azt hiszem, bőven itt az ideje annak, hogy a szokásos tapasztalati bemutatómat megírjam az új Ubunturól. Mint a cím is sejteti, ez az Ubuntu az én esetemben kicsit kilóg a többi közül…

Az Ubuntu 9.04-et már bőven a megjelenése előtt (Alpha 2 vagy 3-tól talán) feltelepítettem és használtam, tesztelgettem. Különösebb bajom sose volt vele, csak annyi, hogy az Intel grafikus meghajtóval sehogy sem sikerült 1152x864-et kicsikarni, csak 1024x768 vagy 1280xvalamennyi.

Az új Ubuntu bőven elég újdonságot hoz magával ahhoz, hogy megérje már Alpha állapotában éles gépen kipróbálni (főleg az ext4), így gondoltam egy nagyot és felraktam az Intrepid mellé.