A mai szubjektívennel eléggé naprakész leszek, ugyanis a tegnap megjelent Xubuntu Core-ról ejtek néhány szót.
Ahogy a tegnapi híremben is említettem, ez egy lecsupaszított Xubuntu. Olyan szinten lecsupaszított, hogy se böngészőt, se médialejátszót, se irodai csomagot, sem efféléket nem tartalmaz. Sőt, még az xfce4 metacsomag sincsen feltelepítve alapértelmezetten.
Mikor szöveget írunk, legyen az Facebook üzenet, e-mail, dolgozat, beszámoló vagy könyv, lehetőségünk van a használt programmal (automatikusan) ellenőriztetni a beírt szöveget nyelvhelyesség szempontjából.
Nyilván eltérő képességű egy böngésző, egy szövegszerkesztő és mondjuk egy levelezőkliens nyelvi ellenőrzője, ám a helyesírást mindhárom képes vizsgálni. Bár a szövegszerkesztő sokkal nagyobb funkcionalitással rendelkezik mellette. A LibreOffice Lightproof kiegészítője például már stílust is figyel, vesszőhasználatot és egyebeket. De vegyük sorba.
Az Ubuntu nagyon sokáig nagyon sokat jelentett nekem. Igazából most is fontos, csak már egyre kevésbé jelenbeli ez az érzés, már inkább nosztalgikus. Soha nem fogom elfelejteni neki, hogy megnyitotta előttem a Szabad Szoftverek ajtaját, amin azóta sikerült kicsit jobban is bekukucskálnom. Ám mindez nem képes elfedni azt, amilyennek most látom. Úgy érzem, letért egy útról és most másfelé tart. Egy olyan irányba, ahová én nem tudom követni. Mi több, nem is akarom. Sokig kitartottam mellette, de fájó szívvel kezdek leválni róla. Már lassan idejét nem tudom, mióta keresem a méltó utódját. Neki is, és a Gnome 2-nek is. De ez a cikk most nem erről fog szólni. Ezt már megénekeltem korábban az Xfce 4-es és a Xubuntu telepítős cikkemben. Amiről itt szó lesz, az a véleményem az Ubunturól. A múltjáról, a jelenéről, a jövőjéről, a fejlődési irányáról, annak potenciáljáról, a célközönség változásáról és arról, hogy ez számomra már miért nem megfelelő, hogy milyennek kellene lennie ahhoz, hogy ne a múltja miatt szeressem. Igen, ez az én ideális Ubuntum.
Évekkel ezelőtt, mikor könyvet kezdtem írni, olyan programokat kerestem, amik megkönnyíthetik ezt a folyamatot, kiválthatják a cetlik tömkelegét, az „azt hittem, felírtam” és hasonló jelenségeket. Így találtam rá a Storybook nevű svájci szabad szoftverre, ami épp ilyesmire lett kitalálva: jegyzetelésre, szereplők és helyszínek felvételére, kronológia tervezésre stb. A program a felvett adatokból képes grafikonokat is készíteni. Például, hogy melyik helyszínen mikor hányan vannak.
Bevallom őszintén, nem hittem, hogy ilyen sokára kerül sor ennek a cikknek a megírására. Jobban mondva a rendszer kipróbálásra. Már idejét se tudom lassan, mikor is ejtettem meg a 12.04 frissítését, ami gyakorlatilag Xubuntu kipróbálásnak indult. Erre áttérés lett belőle, mivel utána nem is hiányzott az Ubuntu 14.04. Meg se fordult a fejemben, hogy ezt indítsam el a Xubuntu 14.10 helyett. Olyannyira, hogy most is csak azért került terítékre, mert elbambultam a GRUB-nál. De ha már erre járok, belakom ezt a rendszert is végre, és megírom a régóta ígért cikket. Tehát a következőkben az Ubuntu 14.04 erősen szubjektív és nem túl hosszú bemutatása következik.
Amennyiben egyéni gyorsbillentyűt szeretnél használni a LibreOffice-ban, nincs más dolgod, mint:
Perla vagyok, egy öregecske, két magos Inteles gép 8 GB RAM-mal. Köszöntelek a blogomon! Az első bejegyzésemben egy szokásos napomat mutatom be.
2015. március 30. 13:02
Ez a nap is úgy kezdődött, ahogy az összes többi: a gazdám úgy döntött, hogy bekapcsol.
– Jó reggelt, Perla! Ideje valami hasznosat csinálni ma is. Bootolj szépen, amíg elkortyolom ezt a csésze kávét.
