Több, mint négy éve volt már, hogy üzemszerűen használtam KDE-t, és majdnem tíz éve volt, hogy írtam is róla valamit. Ezért úgy gondoltam, eljött az ideje, hogy újra kipróbáljam az élet KDE oldalát. Erre nem is akármelyik disztribúció KDE változatát telepítettem fel, hanem a „zászlóshajót”, a KDE Neont próbáltam ki.
Ha a címre ránézve arra gondoltál, hogy időutazás áldozata lettél (vagy én), akkor megnyugtatlak, hogy szó sincs erről. A cikk írásának időpontjában jár le az Ubuntu 18.10 támogatása, ezért úgy gondoltam, hogy az utolsó pillanatban még kipróbálom, mire is képes az Ubuntu 18.10 Cosmic Cuttlefish, azaz Kozmikus Tintahal.
A cél tiszta és világos: A Datastax-féle Cassanda (DSE) 4.8.9-ről fel kell frissíteni adatvesztés nélkül az összes fontosabb klaszterünket 5.1.11-re, leállás és az üzleti folyamatok bárminemű megakasztása nélkül.
Nagyon régen érett már, hogy egy új cikkel jelentkezzek. Ahogy az is, hogy több hét halogatás után engedjek a Xubuntumnak, mikor finoman tájékoztat, hogy már elérhető a 18.04.2 LTS. Elérkezettnek láttam az időt, hogy biztonsági mentés után rákattintsak a frissítés gombra. Magam is kíváncsian várom az eredményt, több okból is.
Mint azt évek óta jól tudjuk, az Ubuntu és a Windows egész jól megférnek egymás mellett. De mi a helyzet akkor, ha lemeztitkosítást használunk?
Vannak olyan körülmények, ahol elkerülhetetlen, sőt egyenesen kötelező valamilyen lemeztitkosítási megoldás használata.
Elrepült egy újabb év, azaz épp itt az ideje a szokásos (2014, 2015, 2016, 2017) évértékelésünknek. Ahogy mindig, most is igyekszünk összefoglalni az évünket nem csak statisztikai, hanem minden más szemszögből is.
Mint az az idei cikkekből, pontosabban azoknak darabszámából kiderül, idén nem igazán jeleskedtünk a tartalmak írásával. Persze, apróbb kisokosok és hírek kerültek ki, de igazán nagyobb időráfordítással készülő cikkekből lett elég kevés.
