Ha a címre ránézve arra gondoltál, hogy időutazás áldozata lettél (vagy én), akkor megnyugtatlak, hogy szó sincs erről. A cikk írásának időpontjában jár le az Ubuntu 18.10 támogatása, ezért úgy gondoltam, hogy az utolsó pillanatban még kipróbálom, mire is képes az Ubuntu 18.10 Cosmic Cuttlefish, azaz Kozmikus Tintahal.

Tintahal

Bár a tintahal egy viszonylag ismert állat, kezdjük a szokásos ismertetéssel, ami ezúttal egy az egyben a Wikipédiáról származik.

„A tintahalak (Sepiida) a fejlábúak osztályának egy rendje. Legismertebb képviselőjük a közönséges tintahal. A tintahal belső vázas lábasfejű, nyolc rövidebb nyúlvány és két fogókar keretezi a fejét: ezekkel ejti el a zsákmányát. A kifejlett egyedek testhossza 15–25 cm. A tintahalak kis kagylókkal, rákokkal, garnélákkal, halakkal, polipokkal, férgekkel és egyéb lábasfejűekkel táplálkoznak. A ragadozóik közé a delfinek, a cápák, a nagyobb halak, a fókák és nagy testű polipok tartoznak. Várható élettartamuk egy-két év.

A tintahalakat gyakran nevezik a tenger kaméleonjának, ugyanis gyorsan képes változtatni a bőrének színét tetszés szerint. A színváltoztatás sokkal bonyolultabb és sokszínűbb a kaméleonnál. Bőrük gyakran szinte villog, a gyorsan változó minta esetleg kommunikációs módszer is lehet, de szolgálja az álcázást is más ragadozók elől. Ez a színváltoztató funkció piros, sárga, barna, fekete pigmentált színekből áll. A tintahal szeme az egyik legbonyolultabb az állatvilágban. A lábasfejűek szeme alapvetően különbözik a gerincesekétől, így az emberekétől is.”

Főbb komponensverziók és változások

• Kernel: 4.18
• Gnome: 3.30
• Mesa: 18.2

Ebben a kiadásban az Ubuntu új, frissebb kinézetű témát kapott, aminek Yaru lett a neve. Természetesen ehhez új ikonkészlet is jár, Suru néven. Tovább okosodott a Lemezek segédprogram, így már képes a VeraCrypt által titkosított köteteket is felcsatolni.

Támogatás érkezett az AMD Radeon RX Vega M grafikus processzorhoz, immár teljeskörűen támogatott a Raspberry Pi 3B és 3B+ is, továbbá az USB-C és Thunderbolt felhasználók a javított támogatásnak örülhetnek.

Természetesen a felsoroltakon kívül a rendszer teljes egésze frissült, ideértve a Firefoxot, a LibreOffice irodai szoftvercsomagot, Totem médialejátszót, a Rhythmbox zenelejátszót és még sok egyéb alkalmazást.

Előkészítés

Telepítés előtt a szokásos előkészületeket tettem meg (a letöltésen kívül): kimentettem azokat a fontosnak vélt dolgokat, amikről még nem volt másolat, megnéztem van-e a letöltések között archiválandó dolog, +1 mentés a PGP kulcsokról, az NFS kliens legfrissebb konfigurációjáról és szétnéztem a saját könyvtáramban, nincs-e olyan kép/dokumentum vagy bármi, ami nem a szokott helyén van.

Telepítés

Ahogy mindig, úgy most is flash meghajtóról történt a telepítés indítása. Narada valamiért nem szereti a változást, külön kérvényt kellett neki benyújtani ahhoz, hogy hajlandó legyen pendrive-ról indulni. Ez nem az Ubuntu hibája, de hozzátartozik a történethez.

A Live! rendszer indítása után az immár második kiadás óta alapértelmezett Gnome 3 fogadott. Öröm az ürömben, hogy az első pár percben egész gyorsnak tűnt, ideértve az amúgy szükségtelen animációkat is. Viszont nagyon idegesített, hogy a monitorok teljesen rossz logikai sorrendben vannak, így telepítés előtt még átállítottam a beállításokban. A rossz sorrend viszonylag meglepett, mert úgymond "detektálási sorrendben" van a három monitor Naradához kötve és jó néhány kiadás óta nem is szükséges manuálisan túrnom a képernyőbeállításokat. A megfelelő felbontás és képernyősorrend beállítása után a rendszer egyértelműen belassult. Érezhetően lassú lett, olyan nyúlós, lomha. Erre a későbbiekben érdemes emlékezni, mert fontos lesz.

A telepítő pont olyan, mint amit eddig megszoktunk azon kívül, hogy illeszkedik az új Ubuntu színvilágba. Bevallom, kicsit olyan KDE-szerű színvilágnak érzem. Szépen fel is kínálta nekem, hogy a meglévő 18.04 helyére megy fel, de töröl mindent, ami ott van. A Gentoo-t felismerte és nem is akart hozzányúlni. Amúgy is a 18.04 helyére ment volna fel, szóval megengedtem neki, hogy csináljon, amit akar. Minimális telepítést választottam, illetve hogy töltse le telepítés közben a frissítéseket. Amúgy teljesen gyorsan ment minden, a felbontásos bohóckodással együtt is 18 perc alatt fent volt. Nem volt fennakadás.

Indítás

Indítás után a telepítőnél már látott asztal kavalkád fogadott. Átrendeztem a monitorokat, ahogy kell, majd a felület megint újra olyan lassú lett, mint a telepítéskor. Ekkor már igen ismerős volt a helyzet, mintha már találkoztam volna ilyennel ezelőtt. Majd beugrott: a legutóbbi Wayland teszteléskor volt ilyen érzésem. Áhá, megvan. Visszalépve a GDM-be, kiválasztottam volna, hogy Gnome 3-at kérek, de Xorggal, ám a GDM szerint eddig is X futott, mert ez az alapértelmezett.

Üsse kavics, gondoltam, próbáljuk ki akkor a Waylandet is. A Gnome betöltése után egyből renderelési- és képhibák fogadtak. Nem vagyok én már az ilyesmihez hozzászokva, évek óta minden jól megy, hova fejlődünk vissza így 2019-ben (2018-ban, ha a kiadás évét nézzük)? Itt már egy ideje nagyon bűzlött valami nekem. A 18.04-ben minden rendben volt, ilyen viselkedést az elmúlt 10+ évben nem tapasztaltam. Tuti van valami susmus a dologban. Egy jól irányzott apt update && apt dist-upgrade -y paranccsal telepítettem azt a néhány elmaradt frissítést, amit a telepítő nem tett fel, majd jött az újraindítás.

Újraindítás után elsőre nem akart elindulni a grafikus felület sem. Kínomban kacagtam, ugyanis a telepítés napján otthonról terveztem dolgozni, de még a végén szégyenszemre be kell mennem, mert csuklik az Ubuntu. Nem mintha nem érdemeltem (volna) meg, hiszen ki az aki éjfél előtt pár perccel telepít egy aznap támogatását vesztő Ubuntut úgy, hogy reggel azon dolgoznia kell? Igen, köszönöm, az, aki nem teljesen normális.

Itt az Xorg, hol az Xorg?

Az a tény, hogy az Xorg évek óta tök jó nálam, most pedig elég lassú, olyan "Waylandes" lett, illetve hogy a Wayland egy sima Gnome asztalt képtelen megjeleníteni, felkeltette bennem a gyanút, hogy több van itt annál, mint aminek tűnik.

Ennek viszont akkor és ott nem kívántam utánajárni, egy munkanapot lagosan is kibírok, ha elindulnak a használt programjaim. Én úgymond "régimódi" vagyok, Synaptic-ból telepítek, mert néha, ahogy látom úgy jut eszembe, hogy "aha, még ez a program is kéne". Nyilván lehetne a telepítéseket és konfigurációkat automatizálni pl. Ansible segítségével, de akkor a telepítés elvesztené az élvezeti faktorának nagy részét. Azonban a Synaptic nem indul. Konzolból indítva azt mondja, hogy nem tud csatlakozni a képernyőkiszolgálóhoz, nem találja a :0 képernyőt. Vicces.

Itt jutott eszembe, hogy a) nem kompatibilis a GTK2-es(?) Synaptic a rendszerrel, de akkor miért van bent a tárolókban? Vagy b) nem támogatott képernyőszerveren vagyok.

Mivel ez az Xorg úgy viselkedett mint egy Wayland, olyan érzés volt, mintha Wayland lenne, és a Synaptic sem csatlakozott hozzá, így lett egyre gyanúsabb, hogy a GDM Xorgnak hazudja a Wayland munkamenetet. Kiderült az igazság is: a ps aux | grep tty7 megmondta, hogy igen, ez bizony Wayland (pontosabban csak implicit mondta meg, a Wayland nem figyel a tty7-en, így ha nincs ott semmi akkor az nem X). Drága GDM, te most szórakozol velem?

Persze ez egy még nagyobb talányt vet fel: miért rosszabb az Xorg, mint a Wayland? Miért nem tudja legalább az alapértelmezett Gnome asztalt szépen megjeleníteni? Még a végén szégyenszemre Xorg konfigurációt kell tákolnom.

Ha nem működik, próbáld meg Unity-vel!

Látszólag, mintha a videó illesztőprogrammal nem lenne valami kerek. Ha már két képernyő szerverrel sem megy, akkor izé. A másik közös pont a Gnome 3. A Gnome-mal való kapcsolatom, mióta 3-as főverzióban fut, elég, hm, törékeny. Ellenben a Unity-vel (ami vicces, mert részben Gnome 3-ra támaszkodik). Így az ubuntu-unity-desktop csomag telepítésével beüzemelésre került. A folyamat során megkérdezte a rendszer, hogy tartsuk meg a GDM-et vagy váltsunk LightDM-re (ezt szereti a Unity) alapértelmezett képernyőkezelőnek. LightDM-re lett cserélve (ami a következő újraindításkor lesz érvényes). Így a csomagok telepítése után léptem volna át a Unity-be, de pont ugyanazt a renderelési anomáliát hozta, mint a Gnome 3.

Nincs mit veszteni gondoltam, restart és próbáljuk meg LightDM-mel is a dolgokat. Indításkor kiválasztom hogy igen, Unity, név, jelszó. Ééés tádá, jó! A képernyőim jó sorrendben vannak, a grafika egész gyors, Xorg fut. Ennyi. Nem tudom, hogy a GDM mit barmolt össze, hogy így megborított mindent, de -2 pont neki.

Fut a Synaptic is, nekiállhatok végre alkalmazásokat telepíteni. De majd csak reggel.

Használat

Valamivel korábban indult a szokásosnál a napom, hogy legyen időm telepíteni olyan dolgokat, amik elengedhetetlenek a munkámhoz, pl. Virtualbox. Miután az éjszakai műszakban megoldottam minden problémát, a reggel teljesen jól alakult. A szokásos programjaim, beállításaim hamar felmentek és aktiválódtak, nem volt gond se a RAID-del, se az NFS klienssel. Néhány perces konfigurálás után, mintha mi sem történt volna, látszólag ugyanaz a rendszer köszönt rám, mint amit 8 órával azelőtt leváltottam. Mi sem "bizonyítja" ezt jobban mint, hogy a Unity Rendszerbeállítások -> Részletek ablakban azt mondja, hogy ő bizony Ubuntu 18.04 LTS :)

Minden számomra fontos program feltelepült, jól működik.

Mivel a 18.10 éppen ma válik nem támogatott verzióvá, nem gondolom, hogy sokkal több tapasztalat fog összegyűlni ezzel a kiadással kapcsolatban. Minden bizonnyal megfogadom a saját jó tanácsomat és frissítek, amint alkalmam lesz rá.

Szerver tapasztalatok

Míg asztali rendszeren csak a megszokottnál sokkal később frissítettem 18.10-re, addig a NAS-ra egy korai, még alpha kiadású 18.10 került. A magyarázat pedig nagyon egyszerű: a 18.04-ben igen fejletlen volt egy éve még a bcache támogatás, mind kernel mind eszközkészlet tekintetében. A 18.10 viszont megadott mindent amit kell, kivéve, hogy még nem volt kész.

Azt hiszem erre szokás mondani, hogy uccu' neki, próbáljuk meg. Feltelepítettem, bcache-t is beállítottam, mellé pedig az automatikus frissítést és újraindítást. Ez persze úgy hangzik, mint az adatvesztésnek és/vagy a tartós szitkozódásnak, őszülésnek a mindenkori receptje.

Pedig nem! Valójában minden rendben volt és van a rendszerrel mióta feltelepült, semmihez nem kellett hozzányúlni. Néha mondom Charmednek, hogy kezdem bánni, hogy Ubuntut tettem fel. Egy Gentoo-val legalább rendszeres lenne az izgalom, de így? :)

Ajánlás

Mivel a cikk publikálásának időpontjában már nem támogatott rendszernek minősül az Ubuntu 18.10 Cosmic Cuttlefish, ezért senkinek sem ajánlom a használatát.

Mint az fentebb olvasható, a szerveres tapasztalatok jók. Ha nem lenne vége a támogatásnak, ajánlanám.

Ugyanakkor az asztali részét a dolgoknak hát.. a Gnome + Wayland szerencsétlenkedéstől sajnos nehéz eltekinteni, persze nem is akarok. Hogy pontosan mi a probléma gyökere, nem nyomoztam ki. Lehet a GDM. Vagy a Wayland szegényes multi-monitor támogatása. Esetleg az Intel illesztőprogram Wayland támogatásában lévő bug. Vagy csak simán bogártanya a Gnome. Mindenesetre mivel nem friss verzióval, pláne nem támogatottal foglalkozok, jelenteni sincs értelme.

Ha elég erősen félrenézünk, és felteszünk egy Unity-t, akkor működik. Gyorsan és stabilan. Ez persze nem mentség semmire, de szeretném pozitívan zárni a cikket.