A szokásoshoz képest némi ráhagyással, de itt a jól megszokott Ubuntu tesztünk! Ahogy hírt is adtunk róla, nemrég megjelent az Ubuntu 16.04 LTS Xenial Xerus, a szokásos ütemtervnek megfelelően, mely (ahogy a nevében is benne van), hosszan támogatott Ubuntu kiadás. Ez azt jelenti, hogy a megjelenéstől számított öt éven keresztül kap a rendszer frissítéseket. Így a konzervatív felhasználók is megtalálhatják a rendszerben a számításukat a „Vendégszerető Xerus” kiadásban.

Egy kis biológia: kicsoda az Xenial Xerus?

A Xenial jelentése vendégszerető, a Xerus pedig egy afrikai sivatagban élő, igencsak közösségi beállítottságú mókusfajta. Az általunk jól ismert mókusfajtáktól eltérően, ő a fák lombkoronája helyett a talajon éli életét és a földbe ásott odúban lakik. Gyökereket, magokat, gyümölcsöket, hüvelyeseket, gabonaféléket, rovarokat, férgeket, apróbb gerinceseket és madártojásokat eszik. A dél-amerikai préri kutyákhoz hasonló közösségekben él és a viselkedése is igen hasonló. Ez a dél-afrikai földi mókusféle nem alszik téli álmot. 1-3 fős nőstény, illetve 2-3 fős hím egyedeket tartalmazó csoportokban élnek. Időnként azonban a csoporton belüli hímek száma felmehet akár 9 egyedre is, ha beleszámítjuk a kölyköket is. A felnőtt hím egyedek 19-20 fős csoportokat alkotnak, melyeket „bandának” nevezünk. Felmerülhet a kérdés, hogy miért is vendégszerető/közösségi ez a mókus fajta? Azért, mert van egy igen meglepő tulajdonságuk: a csoportok megosztják az otthonaikat egymás közt. Ez ugye azért is különösen érdekes, mert a legtöbb emlős vérre menő harcot folytat a nőstényekért. Az együttéléssel azonban olyan túlélési lehetőségeket kapnak a Xerusok a rájuk vadászó ragadozók ellen, mely komolyan ellensúlyozza nőstény elvesztésével járó esetleges problémákat.

Rendszerszintű újdonságok

• Linux 4.4: Nem csak az Ubuntu, de a mostani kiadásban maga a Linux kernel hivatalosan is hosszan támogatott kiadás.
• Python 3.5: A 2-es helyett mostantól 3-as sorozatú Python programozási nyelv az alapértelmezetten telepített a szerver, cloud és touch kiadásokban. De nem kell aggódni, a 2-es sorozat is támogatva van, és bármikor telepíthető a tárolókból.
• OpenSSH 7.2p2
• Frissített GNU eszközkészlet: glibc 2.23, binutils 2.26, GCC 5.3.0
• apt 1.2
• Snap csomagformátum támogatása
• Az összes alapértelmezett alkalmazás immár webkit 2-t használ

Felhasználói szintű újdonságok

A legtöbb Gnome komponens 3.18-as verzióra lett frissítve, illetve a glib 2.48-as verzióra, így a rendszer teljesen kompatibilis a Gnome 3.20-as verziójával.

Az eddigi Ubuntu Szoftverközpontot leváltotta a Gnome Szoftverközpont

Ugyanakkor a neve ezt nem tükrözi teljesen, Ubuntu Szoftverek lett az alkalmazás neve azért, hogy az eddigi felhasználók is megtalálják, ha keresik. Az „új” szoftverközpont hol előre, hol pedig némi visszalépést jelent az előzőekhez képest. Érezhetően gyorsabb, mint a régi szoftverközpont, ugyanakkor némileg butább is: az Ubuntu Szoftverekből már nem lehet a kiegészítő csomagokat telepíteni. Mondok egy példát: A GIMP-nek van egy extra csomagja, a gimp-data-extras, mely plusz ecseteket és ezt-azt még tartalmaz a gyári körítés mellé. Ezt a régi szoftverközpontból telepíthettem, az újból már sajnos nem.

Alapértelmezett Gnome naptár

A régi Ubuntu naptár leváltásra került Gnome naptárra. Hozzátartozik a naptár alkalmazás is, ami Gnome-osan egyszerű, tényleg csak egyszerűbb dolgok felírására jó. Sajnos továbbra sem integrálódik rendesen a rendszerbe, így ezt a ziccert idén is kihagyták a fejlesztők. Bár a naptárra kattintva megjelennek a felírt és közelgő események, emlékeztetőt, riasztást vagy bármi egyebet sajnos már nem lehet beállítani.

Az Empathy és a Brasero nem települnek automatikusan

Szoftverek és szokások jönnek és mennek. Míg jó néhány évvel ezelőtt mondhatni, hogy az egyik kedvenc alapértelmezetten elérhető képességem volt az Ubuntu-ban a CD/DVD író alkalmazás, addig mára… nos, szerintem idén még nem írtam lemezt. Lehet, hogy az a néhány darab üres DVD, ami még itthon van, rám fog romlani. Sőt, igazából Narada már nem is tartalmaz optikai meghajtót, és már nem is igazán gondolkozok azon, hogy egy külső meghajtót beszerezzek. Egyszerűen nincs szükségem rá. Ez a jelenség (kivételesen) nem egyedi, hanem mérhető, világméretű trend. Ennek megfelelően, a Brasero lemezíró alkalmazás már nem része az alapértelmezett telepítésnek. Természetesen, ha bármikor szükséged lenne rá, a tárolókból telepíthető.

Az Empathy felett is eljárt az idő, bár egy kicsit másképp. A jó néhány éve oly népszerű Chat hálózatok közül a népszerűbbek vagy protokollt váltottak (MSN → Skype, vagy XMPP → valami zárt megoldás) vagy egyszerűen kiszorították őket a közösségi oldalas beszélgető megoldások. Éppen ezért, sajnos már csak egész kevesek használnak IM alkalmazást és még kevesebben vannak, akiknek alapértelmezetten szükségük van az Empathy-ra. Ebből a megfontolásból ő is kikerült.

Folyamatosan frissülő böngészők

Ahogy azt már néhány kiadás óta megszoktuk, az Ubuntu nem egy a megjelenésekor elérhető böngésző verziót és annak folyamatosan visszaportolt javításokkal teletűzdelt verzióját szállítja, hanem mindig a legfrissebbet. Éppen ezért, a Xenial bár megjelenésekor a Firefox 45-ös verzióját tartalmazta, ma már bizonyára mindenki 46-ost használ.

Online keresések alapértelmezetten kikapcsolva

Sokan nehezményezték, hogy az online keresések automatikusan bekapcsolva voltak alapértelmezett telepítéskor. Ha kéred, megadatik, mondhatnánk ez esetben is: immár alapértelmezetten ki van kapcsolva ez a funkció, de természetesen visszakapcsolható a rendszerbeállítások közt.

LibreOffice 5.1

Változások mindenfelé

Természetesen a kiemelt változások csak egy (feltűnőbb) része annak, ami a rendszerben változott, és még a szerver oldalról nem is beszéltem. :)

Telepítés és frissítés

Az Ubuntu 16.04 olyan tekintetben különleges kiadás számomra, hogy bőven a stabil kiadás megjelenése előtt is elég sok helyre telepítettem. Ideértve a szokásos munkahelyi gépeket, van egy VirtualBoxban futó mindennapos 16.04 is, illetve van 19 gép melyre „tömegesen” került fel a Xenial. Sőt, még Charmed is 16.04-et használ, Xubuntu ízesítéssel. Ami viszont időhiányában kimaradt, az otthoni gépem. Szánom-bánom, de egyszerűen nem jutott időm még a frissítésre. Amint lesz, kiegészítem az otthoni tapasztalatokkal is a cikket. Addig viszont marad „minden más”.

A Xenial telepítése, mint azt a legtöbb Ubuntu telepítéskor már megszokhattuk, teljesen eseménytelenül történt. Minden úgy ment, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Ott is, ahol nem egyedüli rendszerként, hanem második vagy harmadik lehetőségként települt. Mindent rendesen megoldott, nem volt gond nem hagyományos felállással sem. Ami viszont némileg csuklik (és ezt én pillanatnyilag inkább VirtualBox hibának és nem Ubuntu bugnak tudom be) az a VirtualBoxban virtualizált Ubuntu. A rendszer indításakor a csillagok állásának megfelelően hol elindul az X hol nem. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy terminálon bejelentkezve és a sudo service lightdm restart parancsot kiadva az X életre kell és használható. Más gondom nincs vele.

Használat

Minden a legnagyobb rendben

Hosszú évek bevált rutinjával használom és konfigurálom az Ubuntumat, és ahogy az eddigiek is, úgy az Ubuntu 16.04 LTS Xenial Xerus is megállja a helyét. Stabil, gyors, hozza minden szoftverből és lehetőségből az elvárt sebességet és minőséget. Ezt vártam, minden rendben van, nem is igazán tudom tovább ragozni a dolgot, alapvetően százszázalékos megelégedettséggel használom az új Ubuntut.

Kihagyott ziccerek

Most jönnek azok a dolgok, amik talán a legjobban idegesítenek az új Ubuntuban is, illetve az elmúlt pár év Ubuntu kiadásaiban is. Ezek pedig nem mások, mint a kihagyott ziccerek és a félbehagyott integrációk.

Online szolgáltatások integrációja

Én még abba a generációba tartozom, aki nem érzi úgy, hogy életének minden pillanatát meg kelljen osztani az internet népével vagy hogy perceként fel kell néznie valami frissítésért a Facebook/Tumblr/Twitter szentháromságra. Életem során sosem érzem kifejezetten szükségesnek, hogy a különböző online szolgáltatásokat integráljam a rendszerbe… ugyanakkor meg kell említeni, hogy az Ubuntu néhány kiadással ezelőtt tudott olyan teljesen egyedülálló funkciót, mint a Facebook integráció. Nem kell sokra gondolni, mindössze annyira, hogy ha megismertettem egymással a két rendszert, akkor egy jobb oldali értesítésben kaptam üzenetet arról, ha valaki privát üzenetet küldött (még a küldő személy profilképe, teljes neve és az üzenetének az első néhány szava is megjelent, bizony) és a levél ikon is elkékült. Apró, de hasznos kis valami volt, nekem pláne, mert személyes célokra a Facebook számomra nem több, mint a rokonokkal/ismerősökkel való kapcsolattartás helye. Szóval a kis értesítőnek hála alig kellett felmásznom a ronda kék oldalra. Sajnos ez a jól működő szolgáltatás eltűnt. Először az Empathy tagadta meg a működést, majd később már a értesítés integráció is odalett. Kár érte.

Ami viszont sosem működött igazán, de igény az lenne rá, az a Google szolgáltatások integrációja. Elsősorban az e-mail fiók kezelése. Ugyan kérlek, ha már egyszer megadtam a hozzáférést a dolgokhoz a rendszerbeállítások között, az miért nem tud átszivárogni a Thunderbirdbe? Vagy ha nem is oda, de valami egyszerűbb levélértesítőbe? A GChat Hangouts miatt most nem panaszkodok, mert azt is átformálta a Google, XMPP-ről valami saját megoldásra. De a naptár, könyörgöm, azért miért nem tud szinkronizálódni? Okoskütyü ↔ Google ↔ Ubuntu. Évek óta megvan a lehetőség a rendszerben, tényleg évek óta, de senki se használná? Csak dísznek van ott? Nem értem. Az, hogy a Shotwell nem képes a Google képtárolójáról leolvasni a képeket, ezek után már csak apró kellemetlenség. Azt már meg sem merem említeni, hogy Unity Dash kereshetne a levelek, címlista, képek, bármi más dolgok közt, vagy hogy épp a Thunderbird szinkronizálhatná magát a Google fiókkal. Vagy bármi mással. Csendben jegyezném meg mondjuk, hogy a másik rendszeren is megvannak pont ugyanezek a baromságok, csak ott még minden egy szoftvergyártó alatt is működik… nem értem, egyszerűen nem értem.

Körülményesebb költözés

A szokásos „fél óra és beköltöztem” ritmusom némileg megborult a 16.04 esetén. Egy ideje már lóg a levegőben, hogy átálljak az újabb jelszószéf fájlformátumára, de az Ubuntu 15.10-ig bezárólag még az előző, 1-es sorozatú KeepassX jelszószéfet szállította az Ubuntu, így nem voltam rákényszerülve. A Xeniallal a helyzet megváltozott, immár az újabb (ami sajnos nem jelent jobbat) 2-es verziójú KeePassX került a tárolókba. Ezzel együtt pedig akadt egy kis problémám: bár papíron (értsd: van rá menüpont) tudja importálni az 1.x-es kiadásokból származó széfet is, nálam ez nem sikerül, és jól belefagy a műveletbe. Ahogy a „sima” KeePass is. A kedvenc kontroll személyemnél, Charmednél viszont mint mindig, most is szépen működött az importálás, tehát gyanítom, hogy a probléma nálam van. Mivel ezt a jelszószéfet körülbelül 10 éve hurcolászom magammal, így elképzelhető, hogy az elavult formátumból is a legelavultabbat használom, így az új KeePassX már nem boldogul vele. A probléma úgy van megoldva, hogy nincs még igazán megoldva. Gyanítom, hogy nem fogom megúszni a kézzel való áthelyezést, azonban jelenleg nem égetően sürgős probléma az átállás. Éljen a virtualizáció!

A másik kérdőjeles alkalmazás a TrueCrypt volt, melyből a 6.2-es, kódauditon átesett verziót használom. Gyanítom, hogy ezzel is úgy fogok járni, mint fentebb a KeePassX-szel, de hát lustaság, fél egészség, tudod… Annyiban tért el a telepítési folyamat az eddigiektől, hogy telepítenem kellett a dm-mapper csomagot és kész, minden megy ahogy eddig.

Telepíteni, telepíteni, telepíteni!

Az Ubuntu 16.04 LTS Xenial Xerus semmilyen tekintetben nem okozott csalódást az elmúlt néhány hónapban, így bátran ajánlhatom bárkinek. Aki 14.04-ről szeretne frissíteni, az az LTS-eknél megszokott .1-es kiadást kell megvárnia, vagy friss telepítést kell csinálnia. Mindenki más frissíthet a frissítéskezelőn keresztül vagy egy lemezképet letöltve végezhet tiszta telepítést is.