Mint már több cikkemben is említettem, a Xubuntu alapértelmezett színeit nem találom túl szimpatikusnak, hogy finoman fejezzem ki magam. Ráadásul első ránézésre puritánnak tűnik a rendszer (bár az Ubuntu se sokkal különb telepítés után), ezért alapos reformokat hajtottam végre, hogy otthonosabban érezzem magam. És itt nem csak a háttérkép lecserélésére gondolok.
Ha több munkaasztalt használsz és nem szeretnéd, hogy a képernyő széléhez érő kurzorral vagy egérgörgővel lehessen munkaasztalt váltani, akkor az alábbi két beállítást kell elvégezned:
Az utóbbi funkció a panelen lévő Munkaterület-váltóra vonatkozik.
Én a Xubuntu alapértelmezett ablakkezelőjét a Thunar Nemora cseréltem, ami egy régi Nautilus fork. A Beállítások → Alapértelmezett alkalmazásoknál ugyan már korábban beállítottam a Nemot, ám továbbra is a Thunar kezelte az Asztalt. Valamint a Thunar nyílt meg akkor is, amikor mondjuk a böngészőből nyitottam meg a letöltési könyvtárat. Mivel letörölni nem akartam, csak a preferenciát állítottam át.
Először is, a ~/.local/share/applications/mimeapps.list fájlban írjuk át úgy az alábbi részt, ahogy szeretnénk. Nyilván nem csak Nemora lehet váltani:
A gépem újratelepítése már régóta esedékes volt, ám eddig valahogy sehogy se volt hozzá kedvem, erőm, időm stb. Karácsony előtt végre rászántam magam, hogy az új évet ne újratelepítendő géppel kezdjem, ám egyből két rendszert is feltettem: egy Ubuntu 14.04 LTS-t, valamint egy Xubuntu 14.10-t. Ebben a cikkben a Xubuntu telepítését és belakását fogom bemutatni.
Avagy az út Ubuntutól a Xubuntuig.
Hosszú-hosszú évek óta hűségesen használtam az Ubuntut. Értsd: nem iskolai, illetve munkagépen csak Ubuntu volt fent. Ám ahogy telt az idő, kezdett eltávolodni egymástól az Ubuntu „fejlődése” és az én igényem. Egy jó ideig küzdöttem: régebb verziójú programokat zároltam, miközben visszaportolt kerneleket használtam stb. Ám a Unity megjelenésével végleg eltört valami. Hiába volt minden erőfeszítésem, már nem éreztem magaménak a rendszert. Nem tetszett az irány, ahová tartott. Na, nem mintha most tetszene.
