Mint már több cikkemben is említettem, a Xubuntu alapértelmezett színeit nem találom túl szimpatikusnak, hogy finoman fejezzem ki magam. Ráadásul első ránézésre puritánnak tűnik a rendszer (bár az Ubuntu se sokkal különb telepítés után), ezért alapos reformokat hajtottam végre, hogy otthonosabban érezzem magam. És itt nem csak a háttérkép lecserélésére gondolok.

Az Xfce-vel az volt a célom, hogy egy, a Gnome 2-re hajazó asztali környezetet adjon nekem, ezért első dolgom volt egy második panelt is hozzáadni az asztalhoz, alulra. Erre került az Asztal megjelenítése gomb, valamint az Ablakgombok és a Kuka. Az utolsó kettőt helykitöltő elválasztóval rendeztem az általam megszokott sorrendbe, mert itt nincs a Gnome 2-n megszokott elem mozgatás és rögzítés lehetőség.
A felső panelem szokás szerint zsúfolt lett. Így, hogy dedikált felső panelem van (a Unity után), nem is értem, ott hogy fértem el, figyelembe véve, hogy az alkalmazások menüsorai is ott foglaltak helyet. Tehát, a panel tartalma: egy átrendezett és hagyományos menü a Whisker helyett, egy Helyek nevezetű menü (Gnome 2-es megszokás, kár, hogy a Beállításokat nem tudtam reprodukálni itt is), Indító ikonok a gyakran használt alkalmazásaimnak (Igen, sikerült az egy szem gyorsító helyett több hagyományos indítót a panelre tenni, vö.: Xubuntu telepítés.), egy helykitöltő elválasztó, egy csomó indikátor, valamin a dátum és a nevem, amitől sajnos nem tudtam megszabadulni, pedig nincs rá semmi szükségem. Mármint a nevemre, ám úgy mint Műveletgombok, igenis fontosak, mivel a menüből kivettem ezen rendszeropciókat.

Visszatérve az indikátorokra, sorrendben a következők: időjárás jelző, CPU hőmérséklet- és rendszerterhelés figyelők garmadája, majd a „gyári” hálózat, hangerő indikátor, levélfigyelő, akkumulátor állapot, az óra és a nevem.

Már így is túl sok szót vesztegettem a leírásra, lássuk inkább képeken az átalakulást! Felül az eredeti állapot, alul az általam testre szabott látható: