A két héttel ezelőtti Az Ubuntu térnyerése című szubjektívenem után most ismét erről a témáról írok néhány gondolatot. Ezúttal okos hűtő és drón helyett telefonról és kávézóasztalról lesz szó.
Nem elírás, valóban kávézóasztal.
Mint már több cikkemben is említettem, a Xubuntu alapértelmezett színeit nem találom túl szimpatikusnak, hogy finoman fejezzem ki magam. Ráadásul első ránézésre puritánnak tűnik a rendszer (bár az Ubuntu se sokkal különb telepítés után), ezért alapos reformokat hajtottam végre, hogy otthonosabban érezzem magam. És itt nem csak a háttérkép lecserélésére gondolok.
Ha több munkaasztalt használsz és nem szeretnéd, hogy a képernyő széléhez érő kurzorral vagy egérgörgővel lehessen munkaasztalt váltani, akkor az alábbi két beállítást kell elvégezned:
Az utóbbi funkció a panelen lévő Munkaterület-váltóra vonatkozik.
Szánom-bánom, hogy már az első rész egy napos csúszással érkezik, de ígérjük, nem ebből fogunk sorozatot csinálni, hanem a tartalomból. :) Az alábbi néhány mondatban a Gentoo asztalomat fogjuk górcső alá venni.
„Forma és funkció egy érem, két oldala.” Ezért elválaszthatatlanok egymástól, folytathatnám. A Gentoo számomra a klasszikus munkarendszer, munkadisztribúció, munkahely.
