Ahogy manapság is, úgy az Ubuntu történetének kezdetén is kiemelt szerepe volt a kiadások kabalaállatainak. Talán az egyik legfontosabb „funkciója” ezen hol valóságos, hol képzeletbeli kabalaállatoknak, hogy megkülönböztetik mind magát az Ubuntu családot a többi Linux disztribúciótól, mind pedig az Ubuntu család tagjait is jól elkülönítik egymástól. Hiszen számozásilag sokkal könnyebb összemosni, ha azt mondom, hogy 15.10 és 16.04. Végül is, számok-számok, ki emlékszik már rájuk. De ha azt mondom, hogy Vivid (Vervet) és Xenial Xerus, akkor ha más nem is, de a háttérkép vagy a kabalaállat nagy valószínűséggel feldereng annak, aki csak egy kicsit is használta a rendszert.

Egészen pontosan tegnap jelent meg hivatalosan (bár az APT tárolóban már hamarabb benne volt) az Ubuntu legújabb Hardy Heron, azaz Kemény Kócsag elnevezésű kiadása. Rengeteg mindent leírhatnék, hogy mi az új és mi a régi benne, de felesleges, ezt megtette helyettem Toros is az ubuntu.hu-n, ezért most a szokásos dolgok helyett inkább a saját véleményemet tapasztalatomat szeretném veletek megosztani.

A Hardy-t már a 3. alpha verziótól kezdve használtam a Gutsy mellett, mind szerver mind asztali alkalmazásban. Nagyon megtetszett, egyszerűen mert „csak”, mert sok benne az újdonság, mert a korai verziók ellenére is a legtöbb helyen stabil volt, ahol meg összeomlott, ott a háttérben mindig volt valami, ami megtartsa a fő rendszer stabilitását, hogy tudjak hibát jelenteni, illetve szeretek alpha-beta programokkal szenvedni. Ezt egyesek úgy mondják verzióbuziság, szerintem egy kicsit túl sok kíváncsiság.