Ahogy manapság is, úgy az Ubuntu történetének kezdetén is kiemelt szerepe volt a kiadások kabalaállatainak. Talán az egyik legfontosabb „funkciója” ezen hol valóságos, hol képzeletbeli kabalaállatoknak, hogy megkülönböztetik mind magát az Ubuntu családot a többi Linux disztribúciótól, mind pedig az Ubuntu család tagjait is jól elkülönítik egymástól. Hiszen számozásilag sokkal könnyebb összemosni, ha azt mondom, hogy 15.10 és 16.04. Végül is, számok-számok, ki emlékszik már rájuk. De ha azt mondom, hogy Vivid (Vervet) és Xenial Xerus, akkor ha más nem is, de a háttérkép vagy a kabalaállat nagy valószínűséggel feldereng annak, aki csak egy kicsit is használta a rendszert.

Ma nézegettem a processzorom dokumentációját és megakadt a szemem Intel 64± feliraton. Tudtam, hogy 64 bites a processzorom, de igazából ez egy passzív tudat volt, nem nagyon alkalmaztam a gyakorlatban. Idáig.

Fogtam magam és a tegnap letöltött 64 bites Lenny-t, kiírtam, elindítottam és bár bugosan, rossz felbontással, de használtam. Gondoltam, hogy igazából nem is Debian kell nekem, hanem ha összejön a dolog, akkor Ubuntu, így lecsurgott egy 64 bites Intrepid is.

A telepítés szépen, gyorsan, eseménytelenül zajlott. A 64 bites rendszer érzésre sokkal gyorsabb volt, mint a 32 bites testvére. Bár kevesebb program érhető el 64 bites rendszerre, nekem mégis sikerült minden eddig használt alkalmazásomat telepíteni, úgy mint Emesene, Conky, Firefox, VLC stb. :)

A terveknek megfelelően október 2-án megjelent az Ubuntu 8.10 első béta változata, így elérkezettnek látom az időt egy Béta tesztelésre.