Mikor az Ubuntu 16.04 LTS Xenial Xerus megjelent, megígértem, hogy írok majd egy, a tapasztalatokról szóló cikket, melyben részletesebben megírom az élményeimet. Ezt olvashatjátok most egy kicsit kibővítve.

Mint azt valószínűleg már jól tudod, az Ubuntu 16.04 egy LTS, azaz hosszan támogatott Ubuntu kiadás, ami mind szerverre, mind az asztali kiadásra öt évnyi frissítést garantál (az Ubuntu kiadások támogatási idejéről bővebben az Ubuntu verziók támogatottsága oldalon olvashatsz).

Korábban már tettem egy próbát a MATE asztali környezettel. Ha jól emlékszem, Linux Minttel próbálkoztam. Akkor valamiért nem igazán volt lehetőségem alaposan szemügyre venni, ezért most letesztelem az Ubuntu MATE 16.04-et. Elöljáróban leszögezném, hogy nem áll szándékomban váltani Xfce-ről, ám ha a MATE is kézre áll majd a tesztelés alatt, talán felkerül második asztali környezetnek.

Az Ubuntu 16.04 Xenial Xerus elhozta az Ubuntu snap csomagok telepítésének lehetőségét asztali rendszerekre is. A snap csomagok célja, hogy egy olyan környezetet teremtsenek az alkalmazásnak és az alkalmazás fejlesztőjének, amely mindig a rendelkezésére áll, mindig konzisztens és mindig pont az van benne (csakis az és csakis úgy), amit ő szeretne.