„Avagy én már megint jól megszívtam, hogy neked ne kelljen”. Ez lehetne az alcím. Röviden összegezve szeretném visszakapni az életemből az elmúlt kb. 16 órát, bár kétségtelen, hogy rengeteg tapasztalattal gyarapodtam GlusterFS témakörben. De ne ugorjunk ennyire előre.

Mikor az Ubuntu 16.04 LTS Xenial Xerus megjelent, megígértem, hogy írok majd egy, a tapasztalatokról szóló cikket, melyben részletesebben megírom az élményeimet. Ezt olvashatjátok most egy kicsit kibővítve.

Mint azt valószínűleg már jól tudod, az Ubuntu 16.04 egy LTS, azaz hosszan támogatott Ubuntu kiadás, ami mind szerverre, mind az asztali kiadásra öt évnyi frissítést garantál (az Ubuntu kiadások támogatási idejéről bővebben az Ubuntu verziók támogatottsága oldalon olvashatsz).

A DRBD kalandozásaimon (első rész, második rész) felbuzdulva, no meg egy újabb munkahelyi igény megjelenésével szétnéztem, hogy milyen lehetőségek vannak az egyszerűbb klaszter fájlrendszerek használatára.

A probléma: A DRBD kiváló, ha mester-szolga replikáció kell. Kipusztul a mester, azonnal indul a szolga, és mindenki boldog. Ez két gép esetén teljesen jó. Akkor is jó, ha a gépek párosával vannak, hiszen a szolgáltatásokat párosával kiosztva nincs probléma. Akkor is jó, ha a szolgáltatások elférnek két gépen, és mester-mester replikációval a két gép párhuzamosan dolgozik. Azonban ha nem tudunk párokat alkotni, akkor a DRBD (8-as széria) kettő, maximum három szerverig használható, felette igencsak problémás.