Szerintem a 12.04-es Ubuntu az utóbbi idők egyik legjobb Ubuntu kiadása. Gyors, stabil és kiforrott. Vagy mégsem?

Ha egy tobzoska lehet kétszínű, akkor a 12.04-es verziószámot viselő Ubuntu kiadásra ez tökéletesen illik. Ugyanis, ha szabad így fogalmaznom, egy elég „finnyás” rendszert sikerült összehozni, és itt most nem kifejezetten a Linux hardvertámogatottságára (és időnként hiányára) gondolok.

Tudom, hogy igazából még mindig tartozom egy cikkel, ami az Ubuntu 11.10-ről szól. Maga a cikk meg is van írva, csak amikor átolvastam egy kicsit elszégyelltem magamat, ezért nem lett publikálva.

Ezzel szemben a jelenleg még csak fejlesztői változatban elérhető Ubuntu 12.04 – Precise Pangolin nagy meglepetést okozott. Itt most nem igazán az újdonságairól van szó, amikkel LTS verzió révén fukarkodnak egy kicsit a fejlesztők, hanem használhatóságról, sebességről és stabilitásról, azaz minden olyan dologról, ami az 11.10-ből (számomra) kimaradt.

Elöljáróként még annyit, hogy a cikk nem egy napos hasraütésszerű megoldással íródott: lassan három hete készül, pont azért, hogy valós képet mutathasson a fejlesztés jelenlegi (2012-02-27) állásáról.

A mai nap az utolérem magam nap. Ez azt jelenti, hogy minden, ami eddig csak torlódott a TODO listámon, az most szépen megoldásra kerül. Az egyik ilyen bejegyzés az „Ubuntu 11.10 tesztelése” címmel íródott. Mivel Ubuntu még nincs letöltve, de egyik ismerősöm miatt a Kubuntu igen, így gondoltam egyet és amíg le nem töltődik az Ubuntu (~3-4 óra) addig megpróbálok újraismerkedni a Kubuntuval.

A CrunchBang 10 „Starter” Debian Squeeze alapokra építkezik és Openbox ablakkezelőt használ.

Akadt egy kis szabadidőm, így mint előttem oly sokan, én is nekiestem ma a telepítésnek. Nem bántam meg.

Az eredeti terv szerint LiveCD-ről telepítettem volna az Oneiric-et, de csak alternate telepítő volt kéznél, letölteni pedig ~6 óra lenne, szóval maradt az alternate telepítő.

Mint a cím is sugallja, most nem éppen a Natty Narwhal méltatása fog következni. Nem is gondoltam volna, hogy valaha lehúzó bejegyzést fogok írni egy Ubunturól, de eljött ez a nap is.

Csalódtam. Ez a szó nagyon jól jellemzi, hogy mit érzek a Natty iránt. Az eddigi Ubuntukat azért szerettem, mert nagyrészt stabilak voltak. Azért nagyrészt, mert előfordult persze, hogy nem indult az X, de egy röpke újrakonfigurálás megoldotta a dolgokat, vagy ha más nem, elinks-ben kigugliztam a megfelelő paramétereket. De a rendszer megfelelően működött. Mit jelent, hogy megfelelően? Ha egyszer már eljutott a Gnome-ig, onnantól nem sok probléma volt. Egy-két GUI fagyás vagy ordítóan nagy bug itt-ott persze akadt, de átlagosan használható volt.