Ubuntu 12.04 LTS – A finnyás pingvin


Szerintem a 12.04-es Ubuntu az utóbbi idők egyik legjobb Ubuntu kiadása. Gyors, stabil és kiforrott. Vagy mégsem?

Ha egy tobzoska lehet kétszínű, akkor a 12.04-es verziószámot viselő Ubuntu kiadásra ez tökéletesen illik. Ugyanis, ha szabad így fogalmaznom, egy elég „finnyás” rendszert sikerült összehozni, és itt most nem kifejezetten a Linux hardvertámogatottságára (és időnként hiányára) gondolok.

Szerencsés embernek mondhatom magamat, hogy lehetőségem van szoftverhez vásárolni hardvert. Ez azt jelenti, hogy mielőtt bármilyen kiegészítőt is beszereznék a gépemhez, jó előre tájékozódok a Linux alatti támogatottságáról. Az ilyen „100%-ban Linux kompatibilis” rendszereken az Ubuntu kiválóan fut.

Gyorsan indul, gyorsan áll le (és alszik el, ha kell), a processzor terheltsége a rendszer átlagos használata mellett a béka feneke alatt, teljesen használható az egész gép, mondhatni, hogy itt a Linux Desktop éve, hiszen problémamentes az életem eme szeglete, kiválóan lehet több monitort és virtuális asztalt használni Unity-vel, a Firefox automatikusan megtalálja a szükséges beépülőket, ha épp a köztévén Hacktiont akarok online vagy videótárból nézni. A DejaDup időzítetten menti az Ubuntu One felhőmbe a fontosabb dolgaimat, míg a Transmission szorgalmasan töltögeti felfelé a 12.04 összes elérhető változatát a többi leendő Ubuntu felhasználónak. A Thunderbird figyeli a GMail postafiókomat és értesítést küld, ha új leveleim érkezik a 3 címem közül bármelyikre, miközben Lifereával a kedvenc Linux témájú oldalaim élő könyvjelzőit olvasgatom és ami megtetszik, azt GWibber-el már meg is osztottam kedvenc közösségi oldalaimon.

Közben eszembe jut, hogy még mindig nem töltöttem fel a legutóbbi családi esemény képeit a gépre, így fogom is a fényképezőgépet, csatlakoztatom, az Ubuntu felismeri és Shotwell segítségével már rendezgetem és itt-ott egy picit korrigálom is őket. Ha pedig valami többet akarok, ott a Gimp, ha pedig valami házi kiadványt akarok belőle csinálni (pl. szülinapi meghívókártya), egy kattintásra van tőlem az Inkscape, ha pedig videót akarok szerkeszteni, ott a Kdenlive, ami végre egy stabil és egyszerűen használható, hobbi videóvágó program, mondhatni, a Linuxos „Movie Maker”, bár ez annál sokkal több!

Ha most olvasol először az Ubunturól és nagyon biztatónak találod a fenti sorokat, akkor előre, bátran, tessék telepíteni! Aztán majd lehet a pokolba is kívánni, de ha lehet, egyeztessünk egy időpontot akkora, amikor vizsgázom, mert állítólag jót tesz olykor a szidás, de fixme. :)

Mint írtam, szerencsésnek érezhetem magamat, ugyanis a fenti, már-már tökéletesnek tekinthető rendszert birtoklom. Ehhez nem kell több, mint egy két magos, három éves Intel processzor, 4 GB RAM és Intel vagy nVidia VGA, se több, se kevesebb.

Írtam valamit arról, hogy „finnyás” az új Ubuntu. Akárhogy is nézzük, az AMD még mindig nem képes korrekt drivereket készíteni Linux-hoz…, de ne szaladjunk ennyire előre.

Egyik ismerősöm volt a debreceni szabad szoftver napok rendezvényen, ahol kapott három darab Linux korongot, amik az openSuse, Sulix és Ubuntu rendszereket tartalmazzák. Megkért, hogy a kezdeti lépésekben fogjam a kezét, mert még sose telepített Linuxot, de nagyon érdekesek voltak az előadások. Megérne egy bejegyzést, hogy hogyan jutottunk el az Ubuntuig. Ám a lényeg, hogy keserű szájízzel, de eljutottunk. Mivel akkor még a fejlesztési fázisának közepe táján járt a 12.04, inkább a kapott érettségi remix koronggal kezdtük az ismerkedést, bár már ekkor biztató volt a Precise állása. A telepítő indítása után barátomnak el kellett mennie, de megígérte, hogy holnap megnézi ezt a csodabogarat. Én azért megvártam a telepítést és… nos nem egészen úgy sikerült a dolog, mint amire számítottam. A rendszer lassú, érdekes hibákat művel, a processzor folyamatosan pörög valamin, a Unity egyszerűen vánszorog.

Miután a sokkból magamhoz tértem, elkezdtem a szokásos hibakeresési rutint, az „ez csak hardver hiba lehet” gondolattól vezérelve, ugyanis a tesztgéppel fizikailag közel teljesen megegyező gépen használtam már lassan 2. éve folyamatosan Gentoo-t mindenféle nagyobb probléma nélkül, arról nem is beszélve, hogy elméletileg az itthoni gép még gyengébb is. Persze semmit se találtam, látszólag minden a legnagyobb rendben van.

A Gentoo mellé felrakva az Ubuntut, ugyanazzal a helyzettel szembesültem, mint a teszt gépen, őszintén meglepődtem az eredményen. A korlátozott meghajtók telepítése közben tudatosult bennem, hogy AMD platformon AMD VGA van a gépben, de mivel ez Gentoo-n semmilyen ráolvasást nem igényelt (bár ott csak a 2D volt érdekes) gondoltam naivan, hogy majd itt se. Pedig de. Bármelyik felajánlott meghajtót telepítve a sebesség egy reumás csigáé per kettő. Mindent félretéve, feltelepítettem az akkor még igencsak fejlesztői állapotban lévő 12.04-et, ennél rosszabb úgysem lehet.

Nem is lett. Meglepetésemre, az eddigi tapasztalatoktól eltérően ez legalább működött és folyamatosan frissítve azóta is működik! Persze közel sem olyan szépen, mint fent említettem, de működik. Bár rejtély számomra, hogy mikor jön rá a „hopáré” és mikor kezdi ki-be kapcsolgatni az USB eszközöket a Gnome settings daemon, annyi biztos, hogy a csodálatos AMD drivereknek köszönhetően a videó gyorsító is döcög egy kicsit.

Frissítés:
– Sajnos a „mindent az AMD VGA okoz” tézis kezd felborulni, ugyanis ismerős a fenti csiga problémára és USB ki-be kapcsolgatásra panaszkodik egy vadi új, AMD-t csak a raktárban látott gépről.

Ez sem egy színes-szagos bejegyzés lett, de nem is az a célja. Aki képeket szeretne látni az erre fáradjon: https://lacyc3.eu/precise-pangolin-alpha2