Kubuntu 11.10 – Meglepetés^3

Kubuntu

A mai nap az utolérem magam nap. Ez azt jelenti, hogy minden, ami eddig csak torlódott a TODO listámon, az most szépen megoldásra kerül. Az egyik ilyen bejegyzés az „Ubuntu 11.10 tesztelése” címmel íródott. Mivel Ubuntu még nincs letöltve, de egyik ismerősöm miatt a Kubuntu igen, így gondoltam egyet és amíg le nem töltődik az Ubuntu (~3-4 óra) addig megpróbálok újraismerkedni a Kubuntuval.

Újraismerkedni, igen. Már próbáltam egy párszor a Kubuntut (még KDE 3-as korában, illetve amikor még friss volt a 4-es sorozat), de mindig keserű szájízzel tettem vissza az Ubuntut. A legnagyobb problémám mindig a sebességgel volt, pontosabban a lassúsággal. Nagyon háklis vagyok a sebességre, nem szeretek várni. További elvárásom itthoni környezetben, hogy a szoftver legyen értem és ne én a szoftverért, azaz ne kelljen hegesztgetni, ne omoljon össze, amit tud – ha keveset is – de azt stabilan tudja.

A fent említett érvek miatt vagyok már hosszú évek óta Gnome felhasználó. Amikor rátöltöttem a pendrive-omra a Kubuntu 11.10-et, nem gondoltam volna, hogy gyökeresen megváltozik a KDE-ről alkotott képem.

Az első boot

Az első boot nem lett éppen a legsikeresebb. Nem volt kedvem a Live! rendszert kipróbálni, így egyből a telepítőnek ugrottam neki. Ott volt egy olyan problémám, hogy a particionáló nem írta ki az adott partíció címkéjét, így nem emlékeztem, hogy pontosan hova is szándékoztam telepíteni a rendszert, ezért kiléptem a telepítőből. Azonban ahelyett, hogy újraindult volna a gép, elindult a 4-es KDE. Gyorsan. Nem vicc, tényleg gyorsan. Csak pislogtam mint hal a szatyorban, aztán gondoltam magamban cinikusan, hogy biztos csak betöltötte az asztali felületet is magának a rendszer a telepítő mögött.

Még mindig gyors

Hogy gonosz kis gondolatomat igazolni tudjam – illetve megnézni, hogy melyik is a teszt partícióm –, megkerestem a System Settingsben a partíciókezelőt. Igazából gParted-et vártam, de ez valami KDE-s izé volt, talán kParted :), mindenesetre Partition module-nak hívja magát. Maga a menü, a beállítópanel, ahogy eljutottam a partíciókezelőig, nagyon gyors volt. Ment minden, mint a karikacsapás. :)

A fájlkezelő és úgy az egész rendszerben minden nagyon gyors, még a Gnome-hoz képest is, pedig az jó sebességgel dolgozik, de ez a KDE4 egyenesen kapkodós idegbeteg. Kattintok, ott van, csinálja, amit akarok, menüt nyit, új fül, másolás, minden, nem gondolkozik, nem laggol, értesítés itt, értesítés ott, kitalálja a rendszer, hogy mit szeretnék. Ha egy fájlt/könyvtárat ráhúzok egy másikra (vagy másik fülre), akkor egy kis helyi menü megkérdezi, hogy mit szeretnék. De itt nem áll meg a dolog. Tegyük fel, hogy a) könyvtárból b) könyvtárba másolsz bármit. A másolás folyamatát a rendszer első körben elrejti előled, mert úgy gondolja, hogy nem vagy kíváncsi a csíkra (jól gondolja). Ha mégis, akkor az óra melletti információ gombra kattintva bejön a másolás folyamata. De itt nem áll meg a dolog: ha akarod, az átvitelről még grafikont is rajzol neked! Ha már a grafikonoknál tartunk: a hálózatkezelő is képes az adatforgalmat rajzolni, ha úgy kívánod.

Újraindítás után…

Nos, azért gyors, mert ha jól megnézzük pendrive-ról fut a rendszer. Na, majd újraindítás után, meglátjuk mire képes a rendszer ezzel a sok grafikus sallanggal. :) El kell, hogy keserítsem azt, aki úgy gondolta, hogy a rendszer lelassult. Bár elérte a Gnome szintjét (tehát valószínűleg ez a gépem limitje), még mindig meglepő, főleg, hogy se a Kubuntu, se a KDE nem a sebességéről volt híres. A rendszer szépen megy, nincsenek benne ordító bugok (na jó, a Rekonq nem az igazi még), minden pikk-pakk megy.

Akár a telefonod is lehetne

A KDE Plasma asztala olyan, mint a mai modern okostelefonok „asztala”. Számtalan kisalkalmazást (widgetet) szórhatsz ki az asztalra tetszőleges helyre. Ha a – szerintem – minden igényt kielégítő alapértelmezett programok nem lennének megfelelőek, akkor az internetről bármikor letölthetőek újak, pontosan úgy, mintha telefonodra töltenél le. Bár a cikk írásának pillanatában csak a lehetőséget láttam a letöltésre, képességet még nem, ez a közeljövőben biztosan javulni fog.

Mint a nagyok

A KDE 4 olyan, mint a „nagyok”. Pár éve még érezni lehetett a Linuxon, akármelyik asztali környezetet is használtuk, hogy még fiatal, még nem tudja, hogy pontosan mit is akar, keresi a saját útját. Úgy gondolom, a KDE megtalálta azt a – szerintem – helyes utat, ami a Linux széles körű elterjedéséhez szükséges nem csak otthoni, de céges felhasználóknak is. Ugyanis annak ellenére, hogy rengeteget tud, gyors és sokoldalú. Mert ha belemélyedünk a beállításokba, láthatjuk, hogy ahol lehet, ott mindenféle lehetőséget megad. Mindezek mellett a rendszer nem zaklat. Szól egyszer, hogy frissítéseket telepítettünk és mi lenne ha újraindítanánk, de ennyi, nem pampog 10 percenként. Minden, sokat használt funkció kéz alatt és szem előtt van. Minden mással együtt.

Van még mit fejleszteni

A dicshimnuszok után ideje mondanom valami rosszat is, mert azért az is akad: A kMail mindenáron le akarta tölteni az összes (jó pár GB-nyi) levelemet a GMail-emről. Amit végül is kiderült, hogy azért tett, hogy aztán az Akondi, backup alkalmazás biztonságba helyezze őket a saját – helyi gépen futó – MySQL adatbázisában. Gondolhatjátok, hogy mire megtaláltam, hogy nem a kMail-ben kell keresni az ördögöt, egy picit morcos lettem. :) Sok esetben elfelejtettek kikapcsoló gombot tenni egy funkció mellé. Helyette kitörölheted. :)

A telepítő partíciókezelője buta és nehezen használható a kis (és átméretezhetetlen) ablak miatt. Ami azért egy ilyen kaliberű rendszernél szégyenfolt. Az Ubuntu telepítő sem sokkal okosabb, de legalább jól kattogtatható. Továbbá a telepítő nem ellenőrzi a minimális hardverkövetelmények teljesülését telepítéskor. Ez később kínos meglepetéseket okozhat.

Hová telepítsük?

Talán megfordult a fejedben, hogy mekkora a teljesítményigénye a rendszernek. Hivatalosan annyi, mint az Ubuntunak, de a Wiki szerinti 384 MB RAM-mal nem indul el. Tudom, mert teszteltem. Szükséges minimumnak én 1 GB-nyi memóriát és 4-5 évnél nem idősebb processzort határoznék meg. Az sem árt, ha többmagos, de a megfigyeléseim szerint inkább memóriára érzékenyebb a rendszer, mint a processzorra.

Ha váltanék…

…akkor minden további nélkül nagyon hamar meg tudnám szokni az egészet. Gyors, kezes rendszer, semmi olyan rosszat nem tudok mondani rá, amilyen előítéletekkel kipróbáltam. Nagyon tetszik, viselkedésre és úgy „pofás” is. Amiért maradok a Gnome-nál az nagyon egyszerű, ugyanakkor talán sokaknak érhetetlen: számomra akármennyire is szép és használható a grafikus felület, egyszerűen zsúfolt, túl sokat tud. Még a Kate-ben is, pedig csak egy egyszerű szövegszerkesztő, olyan elveszettnek éreztem magamat a sok menüpont között. A Gnome egyszerű és buta, olyan Gentoo-san KISS (Keep It Stupid and Simple). Talán egyszer ha lesz megint kedvem a dologhoz, csinálok egy Kentoo-t. :)