Memóriakezelési technikák röviden (bővítendő).
A tárat összefüggő szeletekre, „partíciókra" bontják. Ezek a szeletek lehetnek fix (régebbi) vagy dinamikus (modernebb) méretűek. Ezekbe a partíciókba töltődnek be a programok. A partíciók áthelyezhetőek (amit időnként az operációs rendszer meg is tesz), így csökkenthető a memóriaterület fragmentáltsága.
A mai nap az utolérem magam nap. Ez azt jelenti, hogy minden, ami eddig csak torlódott a TODO listámon, az most szépen megoldásra kerül. Az egyik ilyen bejegyzés az „Ubuntu 11.10 tesztelése” címmel íródott. Mivel Ubuntu még nincs letöltve, de egyik ismerősöm miatt a Kubuntu igen, így gondoltam egyet és amíg le nem töltődik az Ubuntu (~3-4 óra) addig megpróbálok újraismerkedni a Kubuntuval.
Figyelem! A Crunchbang #! Linux fejlesztése 2015. február 06-án sajnálatos módon befejeződött, így már csak kellemes múltidézésre alkalmas a cikk.
A CrunchBang 10 „Starter” Debian Squeeze alapokra építkezik és Openbox ablakkezelőt használ.
Akadt egy kis szabadidőm, így mint előttem oly sokan, én is nekiestem ma a telepítésnek. Nem bántam meg.
Az eredeti terv szerint LiveCD-ről telepítettem volna az Oneiric-et, de csak alternate telepítő volt kéznél, letölteni pedig ~6 óra lenne, szóval maradt az alternate telepítő.
Hála az új eszetlen verziózási rendszereknek, előfordulhat, hogy bizonyos helyeken az általad használt Firefox verzió nem támogatott (pl. felvi.hu vagy Erste netbankár). Jobb esetben csak egy figyelmeztető szöveget kell elviselned, rosszabb esetben pedig nem is használhatod az oldalt. Verjük át az oldalt, avagy módosítsuk a user-agent sztringet!
A problémázó weboldal a böngészőnk úgynevezett user-agent sztringje alapján állapítja meg, hogy mit használunk. Ez egy változó hosszúságú karakterlánc, aminek legalább a böngésző nevét és verzióját tartalmaznia kell.
Ha letagadnám, akkor is mindenki tudná, hogy lusta vagyok, különösen olyan dolgokban, amiket esetleg lehet automatizálni vagy egyszerűbben kezelhetővé tenni. Van pár kiszolgáló, ahol praktikussági okokból VirtualBoxot használok virtualizálásra (Xen és OpenVZ esetén nem térült volna meg a befektetett idő, az LXC meg szimplán kuka).
Ha új virtuális gépet szerettem volna készíteni, akkor eddig kénytelen voltam végigszöszölni a „VBoxManage creatvevm...” utat. Hála a phpVirtualBoxnak, csak pár kattintás, és kész az új virtuális gép :)
Mint a cím is sugallja, most nem éppen a Natty Narwhal méltatása fog következni. Nem is gondoltam volna, hogy valaha lehúzó bejegyzést fogok írni egy Ubunturól, de eljött ez a nap is.
Csalódtam. Ez a szó nagyon jól jellemzi, hogy mit érzek a Natty iránt. Az eddigi Ubuntukat azért szerettem, mert nagyrészt stabilak voltak. Azért nagyrészt, mert előfordult persze, hogy nem indult az X, de egy röpke újrakonfigurálás megoldotta a dolgokat, vagy ha más nem, elinks-ben kigugliztam a megfelelő paramétereket. De a rendszer megfelelően működött. Mit jelent, hogy megfelelően? Ha egyszer már eljutott a Gnome-ig, onnantól nem sok probléma volt. Egy-két GUI fagyás vagy ordítóan nagy bug itt-ott persze akadt, de átlagosan használható volt.
