Probléma: Bizonyos konfigurációknál előfordulhat, hogy az Ubuntu látszólag kevesebb elérhető memóriát ír ki, mint amennyi valóban benne van.
Memória összevonás, vagy szaknyelven memory compaction, röviden nem más, mint az operatív tár töredezettségmentesítése. A hosszabb verzió lentebb olvasható.
Nem találtam magyar terminust erre a megoldásra, így kreáltam egyet. Bár lényegében a „memória tömörítés” szókapcsolat is kifejezte volna a módszer lényegét, hála a magyar nyelv szépségeinek. De akkor milyen címet adtam volna annak a cikknek, amelyik tényleg a memória tartalmának a tömörítéséről fog (majd valamikor) szólni? Így előremenekültem.
A rendszer a futási idővel együtt egyre több lemezgyorsítótárat halmoz fel, így nem kell lépten-nyomon a lemezt zaklatnia. Ezzel egy darabig semmi gond, ám nálam, mikor 4,5 GB köré ér a cache, a rendszer irreszponzívvá válik, pedig nem kéne neki.
Amennyiben ez nálad is problémát okoz, az alábbi módon veheted rá a kernelt, hogy dobja el:
syncsudo bashecho 3 > /proc/sys/vm/drop_cachesUgyan ez nálam általában segít a rendszernek, előfordulhat, hogy árt a teljesítménynek, mivel a szükséges dolgokat újra kell gyorsítótáraznia. Éppen ezért a használata éles vagy nagy igénybevételű rendszeren nem ajánlott! Csakis saját felelősségre használd!
Memóriakezelési technikák röviden (bővítendő).
A tárat összefüggő szeletekre, „partíciókra" bontják. Ezek a szeletek lehetnek fix (régebbi) vagy dinamikus (modernebb) méretűek. Ezekbe a partíciókba töltődnek be a programok. A partíciók áthelyezhetőek (amit időnként az operációs rendszer meg is tesz), így csökkenthető a memóriaterület fragmentáltsága.
