Ubuntu 17.10 – Ubuntu újraGNOME-olva

Ubuntu aadvark logó
Ahogy az az oldalon is olvasható, egy ideje elérhető az Ubuntu 17.10, vagyis az Artful Aardvark, így épp itt volt az ideje a véleménycikknek. Előrebocsátom, hogy az eddigi Ubuntu tesztekhez képest (is) elég hosszú és sok mindent magába foglaló cikk lesz, néhol nagyítóval nézem majd a dolgokat és talán fel is bosszant egy-egy hiba. Mindez abból kifolyólag, hogy a záros határidőn belül döntenem kell: együtt tudok élni a kompromisszumokkal és marad a gyári Ubuntu+Gnome3, esetleg kénytelen vagyok alternatív megoldások, asztali környezetek után nézni. Ahogy ilyenkor mondani szokták, „nem babra megy a játék”.

Telepítés

Ahogy szoktam, a telepítés elején, a flash meghajtóról (aka. pendrive) való bootoláskor nem adtam meg nyelvet, így maradt angol. A telepítő nyelvét viszont magyarra állítottam. Emlékeim szerint eddig ilyenkor a billentyűzetkiosztás megállapításánál alapértelmezetten a magyar billentyűzetet ajánlotta. Most maradt angol. Nem került semmibe a magyar nyelv megkeresése, de mégis elvett egy kicsit az érzésből, tekintve, hogy eddig nem így viselkedett.

Telepített rendszer belakása

Wayland

alapértelmezett Gnome 3 asztal
Mint az számomra utólag kiderült, maga a Live! rendszer még az Xorgot használja grafikus megjelenítésre, ugyanakkor a telepített rendszer már alapértelmezetten a Waylandet. Igazából két helyen tűnt fel, hogy valami más: Az első alkalommal akkor, mikor a telepített rendszer indításakor helytelen megjelenítési sorrendbe rakta a három monitoromat, miközben telepítéskor automatikusan jól állította be őket. Második alkalommal pedig mikor beállítás után sem volt hajlandó megjegyezni a konfigurációt, ráadásul érezhetően lassabb lett minden.

A harmadik jel pedig egy bug volt. A Zesty tudta azt, hogyha magára az asztalra (a háttérképre) kattintok, majd megnyomom az Alt+PrintScreen billentyűket, akkor csak az adott monitorról készít képernyőképet. Az Artful ilyenre nem figyel, vagy nem jól, ugyanis az asztal képe helyett egy monitorokon átnyúló, átlátszó, üres .png lesz az eredmény.

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy még van lehetőség a bejelentkező képernyőnél az Xorg kiválasztására. Nyilván, nem a képernyőkép készítő alkalmazás miatt nem használók Waylandet, hanem mert lassú.

A pokoli képernyőkép alkalmazás

Szeretnék jó pár sort szentelni ennek a borzalomnak is. Azt mondják, jót tesz az embernek, ha leírja a frusztrációját. Hát tessék:

A Gnome 3 bevezetésének egyik legnagyobb vesztese a képernyőkép készítő alkalmazás (gnome-screenshot). Nem egy mindennap használt alkalmazásról van szó, de ha kell akkor azonnal kell és a lehető legkényelmesebben lehessen használni. Nos, a funkcióját ellátja, képes képernyőképet készíteni, de immár „segítőkészen” minden kimentett képet automatikusan betesz a Képek könyvtárba, Képernyőkép-.png formátumban.

Eddig eldönthettem, hogy megy vágólapra (mert pl. importálom a GIMP-be, beillesztem LO-ba stb.) vagy lementem egyből oda ahova akarom vagy mindkettőt megteszem. Bizonyára naiv voltam, mikor azt hittem, hogy ezt az idegesítő viselkedést kikapcsolhatom valahol, mondjuk első körben a gyorsbillentyűk beállításainál. Nos, nem. Ez be van égetve. Amúgy ha át is lehetne írni a gyorsbillentyű viselkedését vagy az általa hívott képernyőmentő alkalmazás kapcsolóit, az se érne semmit, mert már nem tudja ezt a funkciót. Félelmetes. Józan ész–Gnome3 1:0.

További problémám a képernyőkép készítő alkalmazással, hogy sokszor nem azt fényképezte, amit akartam. Ilyen pl. mikor a Gnome keresőjéről (ami amúgy első próbálkozásra várakozáson felül teljesített) akartam egy portrét csinálni. Időzítés beállít, kijelöl, hogy csak az aktív ablakról akarok képet, majd megnyitom a keresőt ééés… vagy semmiről sem csinált képet, vagy a legutóbb aktív ablakról (szereti a LibreOffice-t fényképezni) vagy mindenről. Miután kellőképpen felbosszantott, inkább csináltam egy nagy képet és kivágtam GIMP-ben, ami kell. Ez határozott és igen jelentős visszalépés, némi frusztrációt is érzek, ami azért szomorú mert régen bosszantott már fel egy gyári Ubuntu alkalmazás. Attól tartok, hogy cserélnem kell.

Beállítások

Bejelentkezés után első utam természetesen a beállításokhoz vezetett. Bár a bétában már láttam az új formát, de nem tanulmányoztam át alaposan, így most jött el ennek az ideje.

WiFi

Az első dolog, ami indítás után feltűnik, hogy mintha végiggondolták volna, mire van elsődlegesen, akár naponta többször szüksége az embernek: a Wi-Fi beállításokra, esetleg a Bluetooth beállításokra. Meglepő módon, ezek előre kerültek, prioritásos helyre.
Elérhető wifi hálózatok

Ide tartozik egy vadiúj képesség, a Wi-Fi hotspot létrehozásának lehetősége. Lényegében három kattintás, 0 gépelés és már él is a hotspot, automatikusan generált jelszóval együtt. Bizonyára képes mobilnetet is osztani, bár ezt nem volt lehetőségem kipróbálni.

A jelszó a kényelem érdekében viszonylag rövid és mindig ugyanaz. Módosítása a grafikus felületről nem lehetséges, viszont a /etc/NetworkManager/system-connections/Hotspot útvonalon lévő fájlban igen: A [wifi-security] szekcióban lévő psk értéke a jelszó, ez pedig (root jogokkal) szabadon szerkeszthető. Ahogy a [wifi] szekcióban lévő ssid kulcs értéke, azaz a Wi-Fi Hotspot neve is átírható az alapértelmezésről, ami a géped neve (nekem Narada-Artful).
Wifi hotspot beállítások

Bluetooth

Áttérve a Bluetooth-ra, ennek is kellemesebb lett a felülete, elég magától értetődő, hogy mikor mit kell csinálni. Bár próbáltam tesztelni, hogy működik-e, de ez nem igazán jött össze. Ugyanakkor nem vagyok arról meggyőződve (sőt), hogy ez az Ubuntu hibája lenne. Sokkal valószínűbb, hogy a sok éves olcsó-kínai Bluetooth dongle nem beszélni azt a Bluetooth szabványt, amit a többi eszköz a kommunikációhoz minimum megkövetel. Nem is emlékszem, hogy mikor ment utoljára ezzel (vagy nem ezzel?) bármilyen Bluetooth-os eszköz. Az eszközök amúgy külön-külön jól elbeszélgetnek egymással, szóval nem gondolom, hogy bennük lenne a hiba.

Háttér

A következő lehetőség a háttér és a zárolási képernyő beállítása. Nincs itt mit magyarázni igazából. Szerencsére a megszokott színátmenetes, egyszínű, egyéni háttér(kép) beállítása mellett megmaradt a lehetőség a napközben változó háttérkép beállítására is. Persze működik a NatGeo Wallpapper alkalmazás is.

Indítópanel

Az indítópanel beállításai közt szerencsére megmaradt az automatikus elrejtés, illetve az ikonméret átállításának lehetősége is.

Az értesítések beállítása számomra picit Android szökevénynek tűnik. Itt lehet beállítani, hogy melyik alkalmazás mikor és milyen értesítést küldhet, továbbá globálisan is lehet engedélyezni/tiltani a felugró értesítéseket. Újdonság, hogy az alkalmazásoknak lehetőségük van a zárolási képernyőre is értesítést küldeni. Újabb pozitívum, hogy az értesítési jogokat alkalmazásonként szabályozhatjuk.

Kereső

Következő menüpont a kereső. Ez az egyik kardinális pont. A Unity akkor lopta be magát a szívembe, amikor lett benne rendes kereső. De komolyan, csak beírok valamit, és addig teper, amíg meg nem találja. Akár úgy is, hogy a nevének egy részletét írom le (az is kicsit hibásan). Tudja, mit nyitottam meg legutóbb és minden ilyesmi. Okos, mintha csak egy saját Google-öm lenne.

Ez a szint, amit meg kell ugrania, legalábbis nehezen tűrném, ha sokkal rosszabb lenne. Lássuk!

A keresés csoport alatt a kereső beállításait (meglepetés) találjuk. Kikapcsolhatunk különböző területeket. Például ha nem akarjuk, hogy a naptárunkban kutakodjon, akkor szimplán csak megvonjuk tőle a jogokat.

Számológép a keresőben
A keresőbe épített számológép jópofa, bár a Unity egy ideje már tudta ezt is: ha beírunk egy műveletet, ő végrehajtja. Ha több kell, akkor egy kattintással nyílik is a számológép, és ami igazán meglepett (jéé, gondoltak erre is effektus), hogy a Keresőbe beírt számok átkerülnek a számológépbe. Persze, ez így logikus, de ugye mégis csak egy Gnome 3-ról beszélünk, szóval semmi sem vehető biztosra (bocsánat).

A számológép funkciónak örülök, mert nem vártam. Képes (ténylegesen) keresni a naptáramban, ami szintén jó.

Ami kérdéses, hogy mi van a fájlokkal. Eddig nem olyan ügyes mint a Unity, de a Bing sem keres olyan jól mint a Google, mégis használható.

Területi beállítások és akadálymentesítés

Visszakanyarodva a Beállításokhoz, a Terület és nyelv szekció nem hoz semmi váratlant, a rendszer nyelvét, használt idő és dátum formátumokat, illetve a billentyűzetkiosztást lehet állítani.

Az Akadálymentesítésre úgy néz ki, sok figyelmet fordítottak, ugyanakkor mint kívülálló, nem tudom megítélni, hogy minden rendben van-e.

Online fiókok

A következő rész az Online fiókok. Így vagy úgy, de az előző Ubuntukban is benne volt ez a beállítás, ugyanakkor többször is panaszkodtam arra, hogy kvázi semmi értelmük. Mintha ez is a pozitív irányba indult volna el.

Egyrészt a megszokott Google, Microsoft, Facebook és Flickr mellett immár gyárilag lehetőség van a Nextcloud szerverünkhöz/szervereinkhez csatlakozni, továbbá megjelent a Pocket, Forsquare, Microsoft Exchange(!), Todoist támogatás is. Ugyanitt van lehetőségünk Kerberos használatával bejelentkezni a céges hálózatba, beállíthatunk IMAP és SMTP szervereket, továbbá csatlakozhatunk médiakiszolgálóhoz is. Előbb-utóbb mindenképp kipróbálom, hogy képes-e és ha igen, milyen szinten csatlakozni egy Active Directory tartományhoz.

Ezek a lehetőségek elég jól hangzanak, de mi az, ami tényleg működik? A Google kapcsolat működik, legalábbis a naptáramat le tudta húzni és be tudta tölteni a Naptár alkalmazásba (a kereső pedig megtalálta). Nautilusban megjelent a Google Drive és a Nextcloud tárhely elérése. A Google Drive-ot nem érem el, de a Nextcloudot igen! Felcsatolta mint WebDAV megosztás, így tallózható, szerkeszthető, használható. Jár a plusz pont.

Adatvédelem

Az Online fiókokhoz kapcsolódik a következő menüpont, az Adatvédelem. Bármelyik beállításra kattintva megjelenik annak a rövid magyarázata, illetve ha vannak, akkor a további beállítási lehetőségek. Mindegyik beállítás igen hasznos, de szeretném kiemelni a „Hálózati kapcsolat ellenőrzése” pontot. Ez egy kényelmi szolgáltatás kapcsológombja, lényege, hogy az Ubuntu ellenőrzi, van-e internetkapcsolat. Ugyanakkor ezt valamilyen szerver elérésével kell megtennie, amivel megvan a lehetőség, hogy kövessék az embert. Akit ez zavar (engem nem), az kikapcsolhatja.

Megosztások

A következő menüpont a megosztás. Itt be lehet kapcsolni a fájl és képernyő megosztást (külön-külön). Érdekesség, hogy a fájlmegosztás DAV protokollon keresztül megy, az eddigi SMB helyett. Fontos megjegyezni, hogy ha bekapcsolod ezt a funkciót, akkor csak és kizárólag a Nyilvános mappa tartalma lesz megosztva és nem a saját könyvtárad!

Ami a képernyőmegosztást illeti, az maradt VNC.

Hang, energiagazdálkodás, hálózat

Beállítások
A következő nagyobb csoportot a Hang nyitja. Semmi újdonság nincs itt, egy egyszerű PulseAudio beállítópanel van itt, a megszokott beállításokkal.

A következő menüpont az Energiagazdálkodás. Itt a képernyő elsötétítésének az idejét, az automatikus alvó üzemmódba lépést és a bekapcsológomb funkcióját állíthatjuk be. Az eddigiekhez képest itt sincs sok változás.

A Hálózat menüpont nagyon tömören összefoglalja az aktuális hálózati beállításokat. Szerencsére a fogaskerék ikonra kattintva felbukkan a Network Manager beállítóablaka, ahol a megszokott beállítási lehetőségek várnak.

Eszközök

Az Eszközök menüpontra kattintva egy almenübe jutunk, ahol a Nyomtatót, Gyorsbillentyűket, az Egér és érintőtábla beállításokat, a Kijelző beállításokat, a Külső adathordozók észlelésekor történő akciók beállítását, a Wacom rajztábla beállításait és végül a színprofilok beállításait találjuk. Ezek közül számomra a Kijelzők menüpont a legérdekesebb. Egy fontos beállításon kívül minden megtalálható itt, ami a Unityben is.

A Gnome 3 a Unity-vel ellentétben nem engedi a menü és címsorok méretezését. Se monitoronként, se globálisan, se sehogy. Így minden olyan szokatlanul nagy, vastag és ormótlan érzésű. A gnome-tweak-tool, vagy magyarul a „Hangolások” alkalmazással annyit enged a rendszer, hogy a betűkészletek méretezési faktorát állíthassam.

Részletek

Utoljára, de nem utolsósorban jöjjön a Részletek menü. Itt is minden ismerős lesz az előző Ubuntukból. Ami érdekesebb, az a Dátum és idő beállítás. Minden beállítást megadhatunk, és ez rendben is van. Ami nem tetszik, hogy az Időzóna állításánál nem kér megerősítést. Tegyük fel, hogy véletlenül valahova kattintottál a térképen, de nem azt akarod aktív időzónának. Ez esetben a kilépés gomb megnyomásával élesedik az új időzóna. Nincs mégse gomb. Szóval ha ez történt, meg kell keresned újra a saját időzónádat. Kellemetlen.

Továbbá elveszett a több időzóna beállításának a lehetősége. Bár itthonról nem (nagyon sokat) dolgozok, mégis sok esetben tisztában kell lenni azzal, hogy az adott kollégák milyen időzónában vannak, és náluk épp mennyi az idő, vagy épp mikorra írjak ki nekik meetinget. Ez a sajátomon felül legalább három plusz időzónát jelent, de inkább többet. Ennek a beállításnak a hiánya (is) fáj.

Rendszerhasználat

Ami azonnal szemet szúr, az a rengeteg sokáig tartó, de legalább felesleges és normál esetben kikapcsolhatatlan animáció. Szerencsére elég sok kiterjesztés érhető el, amik elég sok dolgot próbálnak jobban vagy épp rosszabban megoldani, mint maga az alaprendszer. Ezek a kiterjesztések a https://extensions.gnome.org/ oldalról érhetőek el és böngészőből telepíthetőek. Biztonság tekintetében ez elég rosszul hangzik. Érdemes vagy böngészőt dedikálni rá (én így tettem, Chromiumot nem használok semmi másra) vagy a böngészőbe települő beépülőt csak arra a rövid időablakra engedélyezni amíg telepíted/frissíted a Gnome kiegészítőidet.

Animációk engedélyezése
Az egyik ilyen kiegészítő fejlesztés az „Impatience” avagy Türelmetlenség (https://extensions.gnome.org/extension/277/impatience/) névre hallgat. Kikapcsolni sajnos ezzel sem lehet az animációkat, de gyorsítani igen. A 0 érték majdnem olyan, mintha nem is lenne animálás. Majdnem. De van remény: az animációk közel teljes kikapcsolásához újra segítségül kell hívnunk a fentebb már említett „Hangolások” alkalmazást. A megjelenés oldalfülön található az animációk kikapcsolására szolgáló kapcsoló.

További érdekesség, ami lehet, hogy csak a rendszer frissességéből adódik, hogy a csomagkezelő beállításainál elérhető „További illesztőprogramok” fülre kattintva telepíthető zárt illesztőprogramok listája üres, ha az alapértelmezett magyar tükör az aktív.

Ami az Artfulból nagyon hiányzik, az a Global Menu, azaz annak a képessége, hogy a képernyő tetején lévő Unity panelbe beépüljön az aktuális alkalmazás fejléce és menürendszere. Ezzel az újítással érezhető mennyiségű plusz pixelt lehet nyerni a képernyőn. Igazából, miután az ember ezt megszokta, a hiánya tud feltűnni és nagyon zavaróvá válni.

Nincs globális menü
Továbbá kényelmetlen, hogy a felső panel csak az elsődleges képernyőn jelenik meg. Unity esetében nagyon kényelmes volt egy teljes képernyőn futó alkalmazás (pl. VLC) mellett a másik képernyőn dolgozni, vagy éppen csak hangerőt állítani.

Újrabootoltam a Zestyt

Mivel ez a cikk napokig készült, hol több, hol kevesebb elánnal, így rendszeresen visszatértem a 17.04-hez és a Unity-hez. Bármennyire is szeretném azt mondani, hogy az Ubuntu és a Gnome házasítása a 17.10-ben jó ötlet volt és előrelépés történt, nem tehetem. Bárcsak mondhatnám, hogy ezzel jó irányba indultunk el, de akkor hazudnék.

De nézzük más szemszögből. Ahhoz képest, hogy ez egy Gnome 3, sokat lépett előre használhatóságban. Már nem vágnám ki azonnal az ablakon az egész bitkupacot és ez határozott előrelépés az összes eddig látott Gnome 3-hoz képest. Szóval pozitívan csalódtam. Persze nem sokkal az indítás után megjelenik egy kis keserű íz a számban, hogy „srácok, ezt kár volt így elbarmolni”. Főleg, ha Unity-ból jövök.

Bár nem épp úgy szar az egész, ahogy van, de gyanítom, hogy az én bajaim nem a kisebb-nagyobb bugokból adódnak, hanem az alapkoncepcióból.

Hónapokkal később
Egyéb ügyes-bajos dolgaim miatt nem volt idegrendszerem sokat barátkozni a 17.10-zel, így csak most, hónapokkal később, kvázi rákényszerítve vettem rá magam a használatára, mivel ahogy megírtuk, véget ért a Zesty támogatása. Mindig erősen ajánlott teljesen frissített rendszert használni, de manapság szinte elengedhetetlen az elmúlt hetek Meltdown & Spectre incidenseit látva.

Bár a Unity hivatalosan már nem támogatott a Canonical részéről, a közösségi azaz contrib tárolóban még benne van, ami azt jelenti, hogy egy jól irányzott sudo apt install unity paranccsal feltehető. Zárójelben jegyezném meg, hogy hallottam pletykákat olyan tervekről, miszerint a többi asztali környezethez hasonlóan (Xubuntu, Kubuntu etc.), a Unity (7) is kap egy saját Ubuntu változatot.

A Unity szinte ugyanaz, mint amit a 17.04-ben is megszokhattunk, néhány különbséggel:
A megjelenítés alatt megjelent egy „Visual effects” lehetőség. Ezzel lehet a Unity-t úgymond alacsony grafikai módba kapcsolni, mondhatjuk, hogy a Unity 2D „pótlása”. Ez egy kései, de tervezett Unity fejlesztés, ennek semmi köze a Gnome 3-hoz.

Ubuntu asztal
Az utólag telepített Unity itt-ott összeakad a Gnome 3-mal. Az Alt+Tab kifejezetten idegesítő, mert egyszerre két alkalmazásváltó jelenik meg. Még nem tudom, hogyan küszöböljem ki, de legalább működik.

A naptár funkció a Gnome-osodásból kifejezetten profitált, így végre-valahára megjelennek a Google fiókban lévő naptárbejegyzések itt is (a tömeg ujjong!). Minden más maradt olyan, amilyennek a 17.04-ben megismertük és ez egyáltalán nem baj, sőt.

Kipróbáljam?

Mindenképp! Akár egy másik rendszerről, ne adj ég épp Ubunturól, akár Windowsról jössz, érdemes kipróbálni. Objektíven nézve a dolgot, nincs az alapértelmezett rendszerben kritikus vagy olyan nagyobb hiba, ami miatt ne ajánlhatnám kipróbálásra bárkinek. Ha pedig hiányzik a Unity, egyszerűen és gyorsan telepítheted.

Az alapszoftverek megvannak és elvártan működnek, a programok telepítése pofonegyszerű és a Szoftverközpont és a kereső összekötése is jól sikerült.

Kikapcsolás

További képeket a galériában találsz.

Hozzászólások

Kedves Lacyc3!
Találtam egy linket, ami érdekes megvilágításba helyezi ezt a cikket:
https://www.change.org/p/canonical-ltd-make-kde-plasma-the-default-deskt... Ugyanis - ha jól értem - itt arról van szó, hogy a 18.04-ben áttérnek a kde asztali környezetre. Indokolásuk szerint a Gnome fejlesztőivel sok konfliktusuk volt, ezért kezdtek bele annak idején a Unity fejlesztésébe. Miután erről kiderült, hogy ilyen vagy olyan okok miatt nem életképes, visszatértek a Gnome-ra. Ez nem tartott ezek szerint sokáig. Azt is írják, hogy a KDE-közösség nyitottabb, sokkal több linuxra íródott szoftver sokkal jobban illeszkedik ahhoz az asztali környezethez stb. Ezek az indokok késztették őket arra, hogy áttérjenek kde-re. Számomra viszont ez több szempontból is elgondolkodtató, és én ennek nem örülök annyira. Ennek oka egyrészt, hogy úgy tudom, a kde qt eszközkészletet használ, a qt eszközkészletet használó alkalmazások pedig kevésbé akadálymentesíthetők jól, mint a gtk-t használók. Én nem vagyok szakember, ezért ennek mélyebb okait nem tudom, csak azt, hogy a gnome asztali környezettel klasszikus gnome munkamenetben elég jól együttműködik az Orca képernyőolvasó. Nem volt alkalmam kipróbálni, így nem tudom, de azt olvastam, hogy kde asztali környezettel kevésbé jól működik együtt, ami a számunkra probléma lehet. A gnome lehet, hogy rendelkezésre fog állni a jövőben is és lehet, hogy marad ubuntu-gnome ág, de attól félek, hogy egy kicsit nehezebb lesz így az Informatika a Látássérültekért Alapítvány munkatársának a dolga a BeLin fejlesztésekor. Reméljük, hogy ez nem így van. Reméljük, hogy nem túl bonyolult beállításokkal akkor is lehetne asztali környezetet cserélni, ha nem a gnome asztali környezettel szerelt változat marad a fő ág. Reméljük, hogy ez nem fog a jövőben gondot okozni. Viszont, ha már itt tartunk, érdemes azt is látni, hogy Mark Shuttleworth, illetőleg a Canonical lehet, hogy hamar hoz meg olyan döntéseket, amelyeket egy egész közösség visel, illetőleg szenved el. Ez a közösség pedig elég nagy. Ezek a döntések nagy horderejűek, megosztóak, így szükségképpen elkezdik szétfeszíteni a nagy közösséget, és szaporítják az elpártolók számát. Ez a Unity megszüntetésekor is világosan látszott. Vannak, akik rajongtak a Unity-ért és sajnálták a megszüntetését és meg is haragudtak a Canonicalra. Van, akik korábban azért haragudtak meg rájuk, mert bevezették a Unity-t és leváltották a gnome asztali környezetet, és most örültek, hogy visszatérhettek rá. Vannak, akik már nem szerették a gnome3-at, míg a gnome2-t igen. Végül: ahány asztali környezet, mindegyik körül van rajongótábor és mindegyiknek vannak jócskán ellenzői. Ami pedig engem személy szerint illet, a gnome2-t szerettem, a maté asztali környezetet szeretem, a gnome3-at elviseltem. Más asztali környezetet nem volt alkalmam kipróbálni, egyedül a unity-t, és mivel ez nem akadálymentes, és a gépet le sem lehet belőle állítani képernyőolvasóval (egér használata nélkül billentyűparancsokkal), legalábbis nekem ez nem sikerült, így nagyon nem szerettem. A Gnome asztali környezet és az Orca, melyet tulajdonképpen gnome-ra fejlesztettek és csak később vált többé-kevésbé képessé más asztali környezetek használatára is), egy bejelentkezett felhasználó esetén annak ellenére is az egyik legjobb választás, hogy nekem is szembesülnöm kellett a gnome3 bizonyos hiányosságaival. Ehhez képest a maté lehet, hogy egyszerűbb és gnome2-szerűbb, de képernyőolvasót használó vak felhasználóknak az ilyen fajta egyszerűség sokkal inkább előny, mint hátrány. Ezért egy ideje matét használok. És mivel nem szűz rendszereket használtam, hanem BeLint, amelyben mind maté, mind gnome alapon megvalósítottak egy csomó akadálymentesítési funkciót, amit más rendszerekben nem, így sokáig nem is nagyon néztem más disztrót. Az elmúlt hetekben azonban megfordult a virtuális gépemen ubuntu-gnome, ubuntu-mate, debian-gnome, debian-mate, vinux, sonar. Ebből pedig az alábbi tapasztalatokat szűrtem le eddig. A sonar el sem indult (legalábbis képernyőolvasója nem volt), így nem kínlódtam vele. Az ubuntu-gnome tűrhetően használható, de van vele gond. Pl. a képernyőolvasóban a beszédszintetizátor nyelvét nem tudtam angolról magyarra állítani a bejelentkező képernyőn, továbbá bejelentkezés után is kellett babrálni a rendszert, hogy használható legyen úgy-ahogy. 16.04-gyel próbálkoztam. Sokszor omlanak össze valamilyen programok szabálytalan művelettel, de hogy melyik, nem figyeltem. Ubuntu mate 16.04: már a lightdm-ben sem indul rendesen a képernyőolvasó, csak konfigfájl-átírással, ami nekem most nem ért annyit, hogy véghez vigyem. Bejelentkezés után sok gond volt a lokalizációval, beleértve a billentyűzet-kiosztást, a nyelvet, a képernyőolvasó nyelvi és beszédszintetizátor-beállításait stb. Arról nem is beszélve, hogy míg ubuntu gnome esetén telepítés előtt live módban is el lehetett indítani a képernyőolvasót, addig ubuntu mate esetén erre nem volt módom. A debian stretch (9.3) gnome változattal elég jó tapasztalatom volt. Teljesen önállóan is lehet telepíteni, mert van a telepítőhöz is képernyőolvasó (speakup szöveges módban, a grafikus telepítő képernyőolvasóval nem használható). Az első rácsodálkozás után szépen ment a telepítés. A képernyőolvasó, a lokalizáció, a billentyűzet-kiosztás jól működött. A bejelentkezéssel adódnak nehézségek, és csak klasszikus gnome munkamenet ajánlható biztonságos képernyőolvasós használathoz. Debian stretch mate esetén majdnem minden jó volt, de a billentyűzet-kiosztásnál az ő, ű, í és ki tudja még milyen betűk sehogyan sem akartak működni. Kár, mert a maté asztali környezeten szinte semmit se kellett átállítani, így is tűrhetően használható maradt akadálymentesen. A vinux, mely elméletileg egy ubuntu-származék, és a nemzetközi sajtó agyonajnározta, roppant nagy csalódás volt a nem akadálymentes unity asztali környezet és a rendszerben maradt számos hiba miatt. Mind ezen tapasztalatok birtokában a BeLinről elmondható, hogy Magyarországon akadálymentesítési szempontból messze kiemelkedik a többi linux disztribúcióból, amit ki tudtam próbálni. Annak ismeretében, hogy milyen a többi, még jobban megbecsülöm. És ha visszatérünk az Ubuntu körüli szélviharszerű, a közösséget nagy mértékben megrázó és megosztó döntésekre, melyekből nagyon sok nagyon is racionálisnak és helyénvalónak tűnik az én véleményem szerint, akkor vigyázó szemünket Shuttleworthra vetve nagyon reméljük, hogy olyan döntést hoz, amellyel nem okoz hátrányt azoknak, akik akadálymentesítési szolgáltatásokat szeretnének használni. Az Ubuntu alapkoncepciója, hogy mindenki hozzáférjen, nagyon szép és nagyon jó volt. A unity alkalmazásakor már azonban szem elől tévesztették a látássérülteket, a gnome alkalmazásakor remény volt arra, hogy ez a probléma többé-kevésbé megoldódik. Ha pedig a kde lesz az alapértelmezett asztali környezet és külön nem figyelnek az akadálymentesítésre, megint úgy járunk, mint a unity esetében. És hiába jó akár a unity, akár a kde, ha mi, látássérültek nem fogjuk tudni jól használni, csak reménykedhetünk abban, hogy vagy fejlesztenek rá valamit, vagy megszüntetik, leváltják stb. Ha ilyen kiszámíthatatlanok maradnak a Canonical / Shuttleworth döntései a közösségre nézve, akkor az nagyon megoszthatja a felhasználói tábort. Nagy kár érte. Nagy kár, mert az akadálymentesítésre sokkal többen rászorulnának, mint ahogy azt gondolnánk. Lehet, hogy kevés vak ember él arányában, de sok lehet idős korára rövidlátó, szürkehályogos, cukorbetegségtől megromlott látású stb. Lehet, hogy kevés mozgássérült él arányában, de bárkinek eltörhet a keze vagy a lába és időszakosan nélkülöznie kell, akkor pedig nagyon gyorsan elő kellene kapni valami könnyített hozzáférést. Lehet, hogy arányában kevés a hallássérült, de sokan lehetnek nagyothallók idős korukra. Lehet, hogy kevesen vannak csökkent értelmi képességűek, de rajtuk kívül sokan küszködhetnek átmenetileg vagy hosszabb távon különböző kognitív zavarokkal. Akár, mert megöregedtek, akár, mert betegség nehezíti az életüket, akár, mert még gyerekek és nem ismerik vagy nem értik annyira a körülöttük lévő világot, hogy megfelelően boldoguljanak, ezért őket például képi segítséggel kell ellátni. Lehetne még folytatni, de felesleges. Az egyenlő esélyű hozzáférés ebben a formában sokkal többeket érinthet különböző mértékben, mint ahogyan, amire elsőre gondolunk. Ha olyan operációs rendszereket terveznek a nagyobb fejlesztőcsapatok, amelyek mindenkinek vagy nagy tömegeknek elérhetők és van mögötte valamilyen magasztos eszme vagy ideológia, akkor a magasztos eszmét, ideológiát valódi fejlesztésekkel lehetne valóra váltani. Ehhez beszélggetni kellene az emberekkel és felmérni, kinek mire van igénye. Az ellentmondó igényeket pedig össze lehetne fésülni. A viharos, megosztó döntések viszont ezt nem mindig segítik elő.

Szia Geri!

Az általad linkelt oldal valójában egy petíciós oldal, ahol az általad említett KDE-re váltásra szeretnének minél több aláírást összegyűjteni. Szó sincs KDE-re váltásról.

Én Unity párti vagyok. Próbáltam többféle asztali környezetet, de nekem az összes közül ez és a Gnome 2 aka Mate jött be a legjobban.