Egészen pontosan tegnap jelent meg hivatalosan (bár az APT tárolóban már hamarabb benne volt) az Ubuntu legújabb Hardy Heron, azaz Kemény Kócsag elnevezésű kiadása. Rengeteg mindent leírhatnék, hogy mi az új és mi a régi benne, de felesleges, ezt megtette helyettem Toros is az ubuntu.hu-n, ezért most a szokásos dolgok helyett inkább a saját véleményemet tapasztalatomat szeretném veletek megosztani.

A Hardy-t már a 3. alpha verziótól kezdve használtam a Gutsy mellett, mind szerver mind asztali alkalmazásban. Nagyon megtetszett, egyszerűen mert „csak”, mert sok benne az újdonság, mert a korai verziók ellenére is a legtöbb helyen stabil volt, ahol meg összeomlott, ott a háttérben mindig volt valami, ami megtartsa a fő rendszer stabilitását, hogy tudjak hibát jelenteni, illetve szeretek alpha-beta programokkal szenvedni. Ezt egyesek úgy mondják verzióbuziság, szerintem egy kicsit túl sok kíváncsiság.

Szóval felraktam a Hardy-t még alpha korában. Semmi bajom nem volt vele, időnként voltak kisebb-nagyobb stabilitás problémák, de hála az Apport hibajelentő programocskának, mindet tudtam jelenteni, így azok már javítva vannak. :) Külön öröm még a folyamatos tesztelésben, hogy láttam napról napra, hétről hétre fejlődni a Hardy-t, ami nagyon jó érzés. :)

De az igazi mégis az, amikor megjelenik, és a hivatalosan is stabil verziót használja az ember. Így erről beszélek inkább.

Mivel én, mint a fentiekből kiderül, folyamatosan frissítettem verzióról verzióra, valahol azért csak-csak bent maradt 1-1 bug, ami visszafogta a teljesítményt. Szabályosan lassan reagált a rendszer, irtózatosan lassan bootolt, az én hülyeségeimről nem is beszélve. :)

Tehát indokolt volt egy friss telepítés, ami csendben, gyorsan és hibamentesen zajlott. A rendszert egy alternate CD-ről telepítettem – most minek szenvedjek Live renszerrel, ha fél óra alatt megvan a szöveges módú telepítés is –, így egy kicsit Debian érzése volt az egésznek.

Az első indulás elég nehézkesre sikeredett. A boot továbbra se mondható nagyon gyorsnak, de javult a helyzet. Viszont amint az X, azaz grafikus felület elindul, a Hardy-nak tényleg szárnya nő és a Gutsy-nál 2-3x gyorsabb, különös tekintettel a Firefox 3 beta 5-re és a Gnome-ra.

A telepítés után az első dolgom volt a szokásos, vagyis a zárt illesztőprogramok telepítése. Mivel nVidia kártyám van, ezért ez is kell. A Gnome betöltésekor szólt, hogy van mit telepíteni, így hát még a menübe se kellett megkeresnem. Az újraindítás után – lehet azért, mert közben dolgom akadt és kikapcsoltam a monitort – a bejelentkezés után egy 640x480-as felbontás fogadott. Hihetetlen volt, számomra a 800x600 is egy rémálom, rendesen csak a 1152x864-es vagy nagyobb felbontásban tudok élni, erre meg… Sebaj, megyünk az nvidia-settings-be megváltoztatni a felbontást.

Vagyis csak mennék, mert az nvidia-settings parancsra a Hardy azt mondja nekem, hogy nincs ilyen alkalmazás. Nem baj, sok módszer van itt felbontást váltani, most akkor az Ubuntu beépített eszközével váltunk felbontást. Itt felismertettem a monitort is – típusra felismerte, nem csak családra –, majd újraindulás következett. Itt szépen ment minden. Gondoltam, akkor a TV-kimenetet is beélesítem, ehhez viszont szükség van az nvidia-settings nevű kis alkalmazásra. Pillanatok alatt telepítettem a sudo aptitude install nvidia-settings begépelésével. Majd a sudo nvidia-settings parancs kiadása után beállítottam a megjelenő ablakban a dual monitoros módot és pár finomhangolást az OpenGL beállításokon. Az elmentett konfigurációs állományt egy ctrl + alt + backspace kombinációval érvényesítettem, azaz lusta dög módon nem kijelentkeztem a Gnome-ból, hanem csak simán újraindítottam az X-et. És csodák-csodája megjelent az nVidia logó mindkét képernyőn, és a bejelentkezés után simán megy minden. 5 perc se volt újraindításokkal együtt.

Ezután telepítettem pár programot, amik kellenek, hogy otthonosan érezzem magam a rendszerben, illetve, hogy jól lehessen használni. Kezdtem az ubuntu-restdirected-extras csomaggal, aminek a telepítése után a Java Web Startot egyből leszedtem és raktam fel helyette rendes 6-os Javát. Ezután az Epiphany és a Galeon mint böngészők is felkerültek, VLC és Mplayer média lejátszók, Wine (Windows emulátor), majd Erőforrás megosztó (BOINC) természetesen, Virtualbox OSE Edition (virtuális gépnek), hogy legyen min szórakozni :), gnome-commander (fájlkezelő), Google Earth (világos mire való), FileZilla (FTP program), aMule + Linux DC++ fájlmegosztó programok (ha valami ritkaságot keresek), Sztakker sztaki szótár, Evulotion helyett Thunderbird levelező, illetve utoljára, de nem utolsó sorban 20000 Light Years Into Space építgetős, védekezős, mondjuk stratégiai játék, illetve az Open AstroMenance „mész és lelövöd az idegen űrhajókat” feszültséglevezető szintén játék. Minden más nekem tökéletesen megfelel.

A programok telepítése és futtatása közben sose éreztem azt, hogy labilis a lábam alatt a talaj. Minden nagyon precízen ment, egyedül a Firefox az, ami bizonyos Flash és Java tartalmú oldalakon elhasal.

A negatív oldalra nem tudok túl sok mindent felsorolni. Talán azt, hogy egyszer véletlenül valaki átrendezte nekem a Gnome panelt úgy, hogy az értesítési ikonokat kiszedte belőle. Na, azt nehéz volt visszaállítani. Ezen kívül a rendszerbetöltés ideje is katasztrófa. Ezt orvosolandó, megpróbáltam az Ubuntu már patchelt meg javított kernelének a forrásából egy új, optimalizáltat létrehozni, de ez elakadt, mert egy fájlnak függőségei voltak, és az nem volt meg valahol. Rákerestem, ismert kernelbug. Szóval vagy vanilla kernelből forgatok vagy sehogy. Maradok perpillanat a sehogynál.

Többet egyelőre nem tudok írni, majd ha lesz valami „élményem” megírom ide frissítésként.