Korábban már tettem egy próbát a MATE asztali környezettel. Ha jól emlékszem, Linux Minttel próbálkoztam. Akkor valamiért nem igazán volt lehetőségem alaposan szemügyre venni, ezért most letesztelem az Ubuntu MATE 16.04-et. Elöljáróban leszögezném, hogy nem áll szándékomban váltani Xfce-ről, ám ha a MATE is kézre áll majd a tesztelés alatt, talán felkerül második asztali környezetnek.

Az Ubuntu MATE-ről

A MATE asztali környezet pályafutása azután kezdődött, hogy a Gnome fejlesztési iránya a 3-as verziótól kezdődően megosztotta a közösséget. A Gnome 3 ugyanis teljesen más koncepciót képvisel, mint az elődje. A MATE a Gnome 2 alapjaira építkezik, gyakorlatilag annak forkja.

Az Ubuntu MATE egy Ubuntura alapuló disztribúció a Gnome 2-re hasonlító MATE asztali környezettel. A 14.04-es és a 14.10-es kiadása még nem volt hivatalos, ám az Ubuntu MATE 15.04-től kezdődően az Ubuntu család teljes értékű tagját tisztelhetjük benne.

Rendszerigény

A minimális hardverigénye alapján viszonylag könnyű súlyú disztribúció:

• Pentium III 750 MHz
• 512 MB RAM
• 8 GB szabad lemezterület

Az ajánlott hardverigénye:

• Core 2 Duo 1,6 GHz
• 2 GB RAM
• 16 GB szabad lemezterület

Beszerzés

Az Ubuntu MATE innen tölthető le a választott kiadásra kattintva. Plusz pont jár az SHA256-ért.

Ismerkedés

Telepítés

A telepítés félelmetesen gyors volt. A telepítés típusának kiválasztása után ugyanis mindössze négy percre volt szüksége a rendszernek, hogy települjön.

Minden kommentár nélkül álljanak itt a telepítés képei:

Az első gikszer az Integrációs szolgáltatások telepítése után jelentkezett, mikor ki szerettem volna jelentkezni. A virtuális Ubuntu MATE ugyanis elhalálozott a művelet során. Az ezt követő újraindítás sem volt sikeres, ugyanis nem indult el az X.

Mivel nem sok kedvem volt debuggolni, kipróbáltam a laptopomon is, ahol csont nélkül működik.

Végül csak sikerült eljutni a bejelentkezésig és az asztalig:

Szállított programok

Mostanában már többször felmerült benne a MATE asztali környezet (újra) kipróbálásnak ötlete, mivel hiába Xfce-t használok, leginkább nem az Xfce-s, hanem a MATE-s programokkal (pl. Pluma és Atril). Ebből a szempontból tehát mindenképpen van esélye a disztribúciónak.

Amit alapértelmezetten a rendszerben találunk:

• Eye of MATE
• Shotwell
• Simple Scan
• Brasero
• Csííz
• Rhythmbox
• VLC
• Firefox
• HexChat
• Pidgin
• Thunderbird
• Transmission
• Atril
• LibreOffice Calc, Draw, Impress, Writer
• Engrampa
• Galculator
• Lemezek
• Plank
• Pluma
• Synapse
• Caja
• gdebi
• Orca
• Onboard
• Screen Magnifier
• Szoftver butik
• Indítólemez készítő

Nekem ezek egy részére nincs szükségem, másokat viszont pluszban hozzáadok. Általában a programok eltávolítása és hozzáadása tart a legtovább. És nem a telepítés sebessége miatt. Elég erősen automatizálásra szorulna a friss telepítés utáni rendszerbelakás. Legalább a csomagtelepítés része.

A felület testreszabása

Az éles rendszer nem kísérlem meg visszaállítani a virtuális Ubuntu MATE-n. Csupán az idő telne vele. Ha majd esetleg felkerül az Xfce mellé, éles rendszerre, próbára lesz téve a rendszer rugalmassága.

Egyelőre csupán áthelyeztem bal oldalra az ablakgombokat, az asztalon megjelenítendő ikonok számát felcsatolt adathordozókra szűkítettem, valamint átállítottam a háttérképet és a témát.

A nagyobb falat a panelelrendezések beállítása. Ám végül úgy döntöttem, tesztelem a hagyományos, két paneles felállást az eredeti elrendezéssel. Csak indítóikonokat pakoltam ki felülre és indikátorokat.

Összességében tetszik a rendszer. Gördülékeny, testre szabható. Valószínűleg felkerül virtuális gépen kívül is a MATE. Amennyiben így lesz, mindenképpen készül majd a belakásról egy cikk.

Addig álljon itt a mai néhány órás tesztelés eredménye: