Ha egy programra lehet olyat mondani, hogy majdnem felnőtt, akkor a PulseAudio az Ubuntu 10.04-re nőtte ki a gyermekbetegségeit. Az eddigi problémák többsége megszűnt. Nem zabálja fel a processzor felét (a másik felét pedig a Totem…), nagyobb terhelésnél nem akadozik a hangja és egyre több programmal (és hardverrel) működik együtt. Lássuk, hogyan lehet PulseAudio segítségével korrekten kihajtani az otthoni hangrendszert a szomszédok legnagyobb örömére!
Az alapértelmezett (Rendszer → Beállítások → Hang) vezérlőprogram pontosan olyan, amilyennek lennie kell: egyszerű, mellőz mindenféle felesleges dolgot, de a legfontosabb dolgok egy helyen vannak. Azonban mi ennél egy kicsit többet szeretnénk, mondjuk mindegyik hangkeltőt külön-külön vezérelni.
Ehhez telepítsük a PulseAudio hangerőszabályzót:
sudo aptitude install pavucontrol
A telepítés után az alkalmazások menüben el is érhető, indítsuk hát el!
Ha nem fut a háttérben lejátszó, akkor a lejátszás fülön csak a „Jelenleg egy alkalmazás sem játszik le hangot” feliratot találjuk, így, hogy az élmény teljes legyen, indítsuk el Totemmel vagy Rhythmboxszal a kedvenc számunkat. Azért ezzel a kettővel, mert ők biztosan együttműködnek a PulseAudióval.
Mint látható, az egész ablak valós időben követi az eseményeket. Ha a lejátszónk képes felismerni a játszott szám előadóját és címét, akkor itt megjelenik. Apróbb bug, hogy ha túl hosszú a kiírás, akkor sikerül jól megnyújtani az ablakot.
A felvétel fül is ugyanígy működik csak visszafelé, lépjünk tovább a Konfiguráció fülre. Itt, mint ahogy az alapértelmezett programban is, beállíthatjuk hangrendszerünk legfontosabb paramétereit, azaz hogy hány hangkeltővel rendelkezik, és hogy van-e közötte mélyláda. Esetemben 4.1-et állítottam be, de ez is egy „fake 4.1”, ugyanis van két hangszóró a monitorba építve és lenne 2+1 szettként. Maga a szett egy elég idős és a noname (Advent) kategóriába tartozó valami, amihez jár egy kis hangerőn nem olyan rossz mélyláda és két szerencsétlen hangszórónak csúfolt műanyaglap, amiket nem használok.
A Kimeneti eszközök fülre lépve az előbb beállított konfigurációnak megfelelő vezérlőket találunk. A jobb felső sarokban találjuk a lakat ikont. Arra kattintva inaktiválhatjuk a hangszórók összetartását, így függetlenül vezérelhetjük őket. Apró beépített feature, hogy ha a subwoofer (mélynyomó) hangerejét levesszük, akkor mint egy equalizerként viselkedve magát a basszust is leveszi a PulseAudio. A Bemeneti eszközök fül is hasonlóképp működik.
Most már, hogy meg tudjuk mondani, melyik hangszóró hogyan szóljon, itt az ideje, hogy babráljunk egy kicsit a hangszínen. Ehhez szükségünk lesz a pulseaudio-equalizer csomagra, ami sajnos nincs bent egyik tárolóban sem, de egy-kettőre telepíthető a psyke83 tároló hozzáadásával.
sudo add-apt-repository ppa:psyke83/ppa sudo apt-get update sudo apt-get install pulseaudio-equalizer
Ha a rengeteg beépített séma ellenére nem találnánk meg a nekünk tetszőt, akkor a csúszkákat tologatva értelemszerűen változtathatjuk a hangszínt. Ne felejtsünk el az EQ Enabled jelölőnégyzetet bejelölni, hogy a vezérlő aktiválódjon. Fontos, hogy a hangszín vezérlés nem online, azaz minden változtatás után Apply-ozni kell a módosításokat.
Ennyit az ALSA is tudott, mi ebben az olyan eget rengető újdonság? Kérdezhetné teljesen jogosan a kedves olvasó. Azonban itt még nincs vége. Mint a cikk elején írtam, a PulseAudio kezd felnőni, és az eddigi elképzelések/tervek most kezdenek beérni.
Mint a jobb oldali ábrán látható, a PulseAudio nem csak egy egyszerű hangkezelő daemon, hanem annál jóval több, szinte egy egész hangkezelő platform. Ahhoz, hogy további funkciókat érjünk el, telepítsük a PulseAudio Device Chooser (eszköz választó) programot:
sudo apt-get install padevchooser
A telepítés után elvileg megtalálható a menüben, de ha nem akkor a padevchooser parancsot begépelve a terminálba ugyanúgy elindul, majd, mint minden rendes kisalkalmazás, beül az értesítési területre.
Rákattintva az ikonra kiválaszthatjuk az alapértelmezett hangforrást, kiszolgálót vagy hangfolyam módosítót. Így első látásra talán kicsit bonyolultnak tűnik a dolog, de amint megértjük, miért van szükség ezekre, minden világossá válik.
A kisalkalmazás menüjében kattintsunk a Configure Local Sound Server menüpontra. Itt a legelső fülön beállíthatjuk, hogy a gépünk feltérképezheti-e a helyi hálózaton található többi PulseAudióval rendelkező gépet, mint potenciális hangeszközt. Ha van a hálózatunkon Apple AirTunes hangeszköz (vagy olyan, ami beszéli a nyelvét), akkor a pulseaudio-module-raop csomag telepítésével azon is megszólalhat a kedvenc slágered. :)
sudo apt-get install pulseaudio-module-raop
A Network Server fülre kattintva engedélyezheted, hogy mások feltérképezzék a gépedet és – akár azonosítás után – használhassák a hangeszközöket rajta. Sőt! Mi lenne ha a TV tudna csatlakozni a helyi számítógéphez, filmek után kutatva? A rygel csomag telepítésével ez a funkció is elérhetővé válik, természetesen csak akkor, ha van olyan eszközöd, ami ismeri az uPnP vagy DLNA szabványok valamelyikét.
sudo apt-get install rygel
Sajnos kipróbálni nem tudtam, de valószínűsítem, hogy azonosítás után a felhasználó home könyvtárában lehet anyagok után kutatni.
A Multicast/RTP fülre kattintva tudunk műsort közvetíteni vagy fogadni, akár mikrofonról, akár az épp játszott dalról.
Mint láthatjuk a PulseAudio képes egyszerű, de hatékony hangkezelőként és okos hálózati média kiszolgálóként is működni, így a modern otthonok igen hasznos eszköze lehet. Most pedig bulira/szomszéd bosszantásra fel! :)
