Akadt egy kis szabadidőm, így mint előttem oly sokan, én is nekiestem ma a telepítésnek. Nem bántam meg.

Az eredeti terv szerint LiveCD-ről telepítettem volna az Oneiric-et, de csak alternate telepítő volt kéznél, letölteni pedig ~6 óra lenne, szóval maradt az alternate telepítő.

A telepítéskor a legelső dolog, ami feltűnik, az a borzasztó háttér. :) Megértem, hogy a konzolos telepítőben nem lehet 16 millió színt megjeleníteni 1200x1600-ban, de ez esetben a hagyományos kék jobb lett volna. Sebaj, ez legyen a legnagyobb baja.

Az alaprendszer telepítése után, a rendszer megkérdezte, hogy milyen csomagokat szeretnék telepíteni. Lehetett többek között OpenSSH szervert választani, komplett Ubuntu asztali környezetet is, illetve volt egy opció is, amivel egyénileg tudtam csomagokat telepíteni. Kíváncsiságból ide is tettem egy csillagot. A párbeszédpanel okézása után kisvártatva elő is jött az aptitude, curses alapú (→ grafikus) csomagválasztó felülete, ahol tényleg telepíthettem/eltávolíthattam csomagokat. Nem volt szívem már most kiirtani a Unity-t, úgyhogy csak tudomásul vettem, hogy jéé meghallgattatott a régi vágyam Shuttleworth bácsinál. :)

A telepítés teljesen eseménytelenül zajlott egészen a bootloader telepítéséig. Azt mondta nekem a telepítő, hogy látta, hogy Grub1-em van, de mi lenne, ha hozzáfűzné magát az eredetihez. Persze az is lehet, hogy én értettem félre (hozzáfűzés nem csere ugyebár). Nos, a lényeg, hogy a Grub2 felülírta cakk-un-pack az elődjét és cseszett betenni az indítási listára legalább a menu.list tartalmát. (Vagy csak diszkrimimálja a Gentoo-t? Mert a Win7 ott van. :)) Sebaj, amint lehet levakarom.

A rendszer indításakor még nincs usplash, így látom, hogy az udev panaszkodik, hogy számára egy könyvtár nem írható. Ettől függetlenül elindul a LightDM, amin még látszik, hogy van rajta mit fejleszteni, mert GTK1-es „témája” van.

Telepítés után az első dolgom volt letörölni a játékokat és az akadálymentesítéssel kapcsolatos alkalmazásokat. Előbbit azért, mert szerencsére nem kell használni, utóbbit pedig azért, mert elég idő megy el a G+-on és a FBook-on, nem kell, hogy gbrainy-vel töltsem az időmet. :) Tudom, ezt megoldhattam volna telepítés közben is, de most jutott eszembe, és legalább ennyivel is kevesebb frissítés töltődik le. :)

Mert a tisztogatás után, irány a rendszer frissítése, nosza neki, debdelta erre a legjobb megoldás. Vagy mégsem. Úgy tűnik, hamarabb kellett volna telepítenem az Oneric-et, mert nincsenek delták. Kénytelen vagyok 260 MB-ot letölteni.. A frissítésekre amúgy szüksége van a rendszernek, különösen a Nautilusnak. Nem szép dolog egy könyvtár átnevezésekor hibát dobni és elhalálozni. :)

Látszik, hogy viszonylag sok idő telt el az Alpha 2 kiadása óta. Újraindítás után, a rendszert mintha kicserélték volna. Ami eddig működött, nem feltétlen megy most, de ami eddig hiányzott, az így vagy úgy, de megvan. A Unity ikonjai látványosan „élnek”, végre bent van a Gnome3 vezérlőpult, amiben hol működnek a beállítások, hol bugosak, hol pedig tesznek arra, mit szeretnék. Mindenesetre a paneleket szerintem sikerült jól eltalálniuk a fejlesztőknek. Minden kéznél van, jó helyen. Egyedüli bosszantó dolog, hogy ha fut egy ablakban a rendszerbeállításokból mondjuk a háttér állító modul, de feltűnik a jobb felső sarokban, hogy nem jól jár az óra, beállítom. Mivel az óra beállításai is a rendszerbeállításokhoz tartoznak, ugyanabban az ablakban jelenik meg.

További furcsaság, hogy az „online accounts” menüpontban megadom a Google fiókos címemet és engedélyezem benne a levelezést, a kontaktok importálását stb., de a Thunderbirdnek nem szóltak a dologról, az újra kérné az adatokat.

Nagyon jó ötlet, hogy az óra több időzóna idejét is tudja mutatni. Bár én nem utazgatom és távoli ismerőseim sincsenek, biztos vagyok benne, hogy sokan hasznát veszik.

A szerintem egyik legfontosabb modul, a hálózatkezelő, pl. egyáltalán nem is működik, inkompatibilitásra hivatkozva.

Vannak dolgok, amik jól működnek. Egér és billentyűzet beállítások, zárt illesztőprogramok kezelése, automatikusan induló programok kezelése, idő beállítása vagy éppen a kijelzők felismerése, LibreOffice.

Vannak dolgok, amik bugosak, de működnek, pl. az UbuntuOne integráció, a Synergy érdekességei (csak ott megy át az egér, ahol a képernyő széléig ér az ablak/panel) vagy a Unity panel mozgása, de ide sorolhatnánk a kiadások óta gyengélkedő Bluetooth kezelést is. Továbbra is csak adatokat tudok küldeni a gépről, se a távoli eszközt tallózni nem tudom, se onnan adatot küldeni a gépre.

Van amivel próbálkozni szabad, de… :) Ilyen a Totem vs. gyári DVD lejátszása, Unity helyett Gnome3 indítása, ugyanis azt mondja, hogy nem tudja betölteni a Gnome munkamenetet, vagy esetleg virtuális asztal használata.

A bugok rendben vannak, mert fejlesztői rendszer, az lenne a fura, ha nem lennének. A bosszantó mégis a sebessége. Pontosabban a lassúsága. Néha hihetetlenül nehezen reagál a dolgokra.

Összegzésként elmondható, hogy az Ubuntu 11.10 kiváló rendszer lesz, ha szereted a Unity gondolkodásmódját, kijavítják az idegesítő bugokat (amiknek több mint biztos ,hogy közük van a lassúsághoz) és hajlandó vagy valami újat megismerni és elfogadni.

Most pedig reszkess Grub2…