Az alábbi cikket egy néhány héttel ezelőtti desktop-file-utils frissítés inspirálta. Ugyan az összefüggések előttem se tiszták, más eseményhez, változáshoz nem tudom kötni a történteket. A következőkben ugyanis a menüszerkesztésről, illetve a MIME társításokról ejtek néhány szót.
Gnome 2 óta használok menüszerkesztőt kisebb-nagyobb intenzitással a menük, almenük és indítók testreszabására. Eleinte csupán az indítók sorrendjét, esetleg ikonjait módosítottam, ám a későbbiekben egyéb igényeim is lettek.
Például az alpha állapotban lévő LibreOffice bepakolás a menübe, mivel egy időben erre még magától nem mindig volt képes. De mondok egy másik, életszerűbb példát is: Ha mondjuk egyszerre jelen van a gépeden egy stabil és egy ESR vagy fejlesztői verziójú Firefox, joggal várhatod el, hogy párhuzamosan is el tud őket indítani. Ezt pedig úgy lehet megoldani, ha a desktop állományokat szerkeszted (erről később). Erre pedig a legegyszerűbb megoldás megnyitni egy menüszerkesztőt, esetemben a MenuLibrét.
Tudom, hogy a MenuLibre nem mindig megbízható, de azért általában problémamentesen el lehet vele végezni a kívánt módosításokat. Ami a „nem mindig megbízható” dolgot érinti, azt tudnám felhozni, hogy egyénileg hozzáadott indítókat néha hajlamos duplikálni, általában egy másik menübe. Például ha hozzáadok egy Firefox ESR egyedi indítót az Internet menübe, lehet, hogy betesz belőle egy másolatot az Iroda vagy a Beállítások menübe… És nem ez a legrosszabb az egészben, hanem az, hogyha az ember törli a másolatot, akkor az első indító is törlésre kerül. Erre kerülőmegoldás, ha a ~/.local/share/applications könyvtárban megkeressük a duplikált desktop fájlt, és úgy töröljük a felesleges példányt.
Jelenleg háromféle Firefox verzió tanyázik a gépemen: egy stabil a tárolóból telepítve a helyén, egy ESR és egy béta pedig a /opt-ban. A stabilhoz két darab profilon van, a másik két verzióhoz egy-egy. Ennek folytán négy darab Firefox indítóm van az Internet menüben. Kellett némi idő, és sok-sok kísérletezés, hogy megtaláljam, miként használhatom egyszerre akár mind a négyet. Ennek módjára most nem térnék ki. Akit érdekel, elolvashatja az erről szóló kisokosunkat.
Lényeg, ami lényeg, azóta minden megy szépen. Azaz ment, nem sokkal ezelőttig. Történt ugyanis, hogy a desktop-file-utils csomag a frissítésekor jelezte, hogy /etc/gnome/defaults.list állományom módosult, és kérdezte, melyiket tartom meg. Nem emlékeztem, hogy túlságosan piszkáltam volna a fájlt, ezért, nem hallgatva a rossz előérzetemre, úgy döntöttem, hogy a csomagfrissítéssel érkező verziót szeretném megtartani. Ezután kezdődtek a problémák.
Mindez abban nyilvánult meg, hogy a Firefox újra produkálta azt a rég elfeledett hibáját, hogy minden állományt az alapértelmezett szövegszerkesztővel akart megnyitni. Ezen kívül olyan érdekes jelenség is felütötte a fejét, hogy a kerneles híreinkben szereplő változásjegyzéket sem volt hajlandó megjeleníteni, hanem azokat is le akarta tölteni. Talán van összefüggés a kettő között.
A fentieken kívül akadt egyéb probléma is. Ha olyan dokumentumot nyitottam meg a LibreOffice-ban/Atrilban vagy olyan e-mailt olvastam Thunderbirdben, amelyben link volt, kattintás esetén nem az alapértelmezett böngésző nyílt meg. Sőt, még a nem alapértelmezett böngésző sem a saját profilját használta…
Először természetesen a Beállítások menü Alapértelmezett alkalmazások menüpontját néztem meg, ám a beállítások rendben voltak. Ezután törtem egy kicsit a fejem, és eszembe jutott, hogy régebben is mintha tapasztaltam volna ilyet. Ennek fényében a menüszerkesztőhöz, a MenuLibréhez nyúltam, hogy a böngészők (a háromféle Firefox) indítóit ellenőrizzem. Az összes Firefoxos desktop állományban végigpróbáltam a --new-instance és a --no-remote argumentumokat, valamint ellenőriztem, hogy mindenhol a megfelelő profil szerepel el. Ezek után a megfelelő Firefox megfelelő profilját használva meggyőződtem róla, hogy valóban alapértelmezett böngésző.
Miután a fenti próbálkozásaim egyike sem hozott sikert, mélyebbre ástam. Azaz az igazat megvallva, az argumentumokkal játszás és a Firefoxból alapértelmezetté tétel egy ideig normális működést eredményezett. Épp ezért azt hittem, sikerült megoldani a problémát. Egészen máig, mikor ismét jelentkezett ugyanez a helyzet.
Valamikor ezen a ponton jutott újra eszembe a nagyjából másfél hete érkezett desktop-file-utils frissítés, amely kavart egy kicsit a /etc/gnome/defaults.list-tel. Ám az az állomány rendben volt. A következő gondolatom az volt, hogy a mostanában megbízható MenuLibre biztosan elrontott valamit. Ezért fogtam magam, és megvizsgáltam a ~/.config/mimeapps.list-et, és elszörnyedtem attól, amit láttam.
Arra számítottam ugyanis, hogy a béta Firefoxhoz tartozó desktop állomány lesz a HTML-hez és társaihoz rendelve, ám az application/x-extension-html= sorban nem a béta Róka szerepelt. Hanem a stabil Firefox, viszont nem az alapértelmezett profiljával. Ez már önmagában is megdöbbentő lenne. Hát még az, hogy a stabil Róka desktopon kívül ott volt egy másik is, amelyiket nem én hoztam létre és a menüben sem szerepelt...
A nem ismert desktop állomány törlése utána a HTML-es és hasonló sorokba az exo-web-browser.desktop, vagyis az alapértelmezett böngésző értéket írtam. Ezzel megoldódni látszik a napok óta tartó mizériám: Jó verziójú Firefox jó profillal nyitja meg az alkalmazásokban kattintott linkeket, a kernel változásjegyzékeket ismét hajlandó megjeleníteni letöltés nélkül, valamint letett a Pluma mániájáról, és a fájltípusnak megfelelő alkalmazásokkal nyitja meg a letöltött fájlokat.
Remélem, immár nem csak ideiglenesen.
A mindent a szövegszerkesztővel akar megnyitni problémára szintén a ~/.config/mimeapps.list szerkesztése a megoldás. A lépéseket megtalálod a kisokosunkban.