Szerintem ez egy megosztó döntés.
Én továbbra is látom létjogosultságát a merevlemezekkel üzemeltetett gépeknek, melyeken a merevlemez esetleg nem csupán tárolóterület, hanem a rendszer működtetésének színtere is.
Ha így van, a swap partíciónál jobbat erre el sem tudok képzelni.
A swap partíció szerintem nem tud úgy töredezni, míg a swap fájl igen. Ez csak merevlemeznél lehet problematikus.
A swap partíció mérete fix, a swapfájlé valószínűleg lehet fix és dinamikusan változó is. Ez jó, mert esetleg kevesebb hely elég, de rossz lehet, ha kifut az ember a merevlemezen a helyből és emiatt a swap nem fér el, noha szükség lenne rá.
Mivel merevlemezen egyáltalán nem mindegy, hol van a swapfájl, de swapfájl esetén valószínűleg ennek helye és töredezettségi állapota is percről percre változik, szerintem jobb egy fix swap partíciót csinálni a lemez legelejére, hogy a leggyorsabb legyen, és adni neki akkora méretet, hogy legyen elég, így a jövőben a mérettel sem kell problémázni.
Nekem az is fura, hogy míg talán egy hirtelen leállásnál a swap partíció hiányos felírása nem okoz gondot, vagy az sokkal kisebb, addig swap fájl esetén abba a fájlrendszerbe ír a rendszer, amelyikre a swapfájlt ráültettük. Ha sérül a fájlrendszer, oda a swapfájlunk is. Ha csak a swapfájl sérül, de a fájlrendszer nem, talán ugyanolyan kisebb jellegű hiba van, mint akkor, ha csak a swap partíció íródik hibásan.
További plusz feladat lehet, hogy az ext4 fájlrendszernek a swapfájl jellemzőit is naplóznia kell, míg feltételezem, hogy a fájlrendszerrel nem rendelkező, vagy nagyon egyszerű fájlrendszerű swap partíciónál erre a mechanizmusra nincs szükség.
Ezért nem igazán értem a Canonical e merész húzását.
Gondoljuk csak végig! Igen, egyre több asztali pc megy ssd-vel. Egyre több a ram, ami feleslegessé teszi a swapot sok esetben. Egyre jobban kell figyelni arra, hogy az írási gyakoriságot csökkentsük, kímélve az ssd-t.
Nekem 8 giga ramom van, van egy 8 gigás swap partícióm, amit zrammal feltuningoltam. Zram ide, swap oda, mivel a vm.swappiness értéket 1-re állítottam, csak biztonsági swappolást szeretnék. A gép üzemeltetése óta egyetlen egyszer sem nyúlt hozzá a swaphoz.
Ennek ellenére vitatom a döntés helyességét, hisz rengeteg konfiguráció működik merevlemezzel, ahol szerintem sokkal jobb a swap partíció, mint a swapfájl.
Tudtommal a Windows csak a swapfájlt ismeri. Van is bajuk rendesen a Windows-felhasználóknak az MS megoldásai miatt, nem is nagyon szeretik a belassuló, kerregő, dinamikusan változó swapfájlt használó rendszert.
Kérdésem: Miért kell megadni a lehetőségét annak, hogy esetleg elrontsák az egyébként jól működő rendszert?
Miért kell bevált megoldásokat lecserélni úgy, hogy nem tűnik megalapozottnak a feltételezés, ami miatt a cserére szükség van?
Hogyan dől majd el, hogy a telepítő csinál-e swap partíciót?
Én nem programozó, hanem jogász vagyok, ezért lehet, hogy amit írtam, hülyeség. De én olyan feltételrendszert fogalmaznék meg, hogy ha a gépben van merevlemez és erre kerül az Ubuntu, tegye lehetővé, sőt, csinálja meg a swap partíciót! Tudjuk, hogy a 14.04-ben milyen hiba volt, hogy mintha alapértelmezésben ki lett volna kapcsolva. Biztos úgy gondolták, nincs is rá szükség. Csakhogy az én 2 gigás gépemnek nagyon is szüksége volt rá, e nélkül használhatatlan volt. Mivel pedig nem értettem még ennyire se hozzá, mint most, kellett segítséget kérnem a létrehozatalához.
Ha ez a lépés is hasonlóan meggondolatlan, hát, hát, nagyon elveszi azoknak a laikus felhasználóknak a kedvét, akik telepítenének próbaképp egy linux disztrót.
Muszáj ilyesmivel játszani? Beleértve pár más dolgot is, mint pl. az Unity? Esetleg a még mindig nem elterjedt snappy? Oké, erről itt jó dolgokat írtak, de a mai napig nem tudom, hogy egy snap csomagokból települő, elszeparált alkalmazás képes lesz-e éppen az elszeparált környezete miatt a képernyőolvasóval (Orca) együttműködni. Ha nem, akkor kell egy elszeparált Orca-példányt is hozzányitni? Az meg már milyen pazarlás az erőforrásokkal?!
Nem biztos, hogy ez a feltételezés helyes. Ugyanakkor benne van a döntésben annak helytelen iránya is.
Tehát én főszabályként továbbra is létrehoznám a swap partíciót, kivéve ssd vagy ehhez hasonló eszközt, ahol bizonyára jó lenne a swapfájl is, de annak én fix méretet adnék, csak akkor állítanék be dinamikusat, ha a felhasználó ezt kéri és van elég hely azon a fájlrendszeren, ahová a swapfájl kerül. Ha a merevlemez betelítődése fenyegetne, automatikusan megnövelném a swapot akkorára, hogy biztosan minden program fusson, amire szükség van. Ha ez a mentendő munkák rovására menne, keresnék valamilyen kiegyensúlyozó mechanizmust, hogy a folyamatban lévő munkák mindenféleképpen menthetők maradjanak.
Nem hiszem, hogy ezeket a követelményeket ne lehetne relatíve egyszerűen leprogramozni.
Úgy érzem, ez is olyan döntés, mint a systemd vagy az unity. Van, aki nagyon szereti és el tudja magyarázni, be tudja bizonyítani az újítás hasznosságát, ugyanakkor van, aki nagyon nem szereti, mert a régi funkciókat nem vagy nem úgy találja meg. Valószínű, ez is felkavarja majd az állóvizet.
S.geri